"Nem lesz tiszta a választás"

Olyan választáson fogunk részt venni, ahol törvény zárja ki, hogy a választók egyenlő eséllyel juthassanak el az urnákhoz, és hogy a versengő politikai szervezetek egyenlő feltételekkel érhessék el a választókat - állítja Haraszti Mikós. Az EBESZ egykori sajtószabadság-felelőse, több nemzetközi választási megfigyelői delegáció vezetője példátlannak tartja, hogy egy ország egyenlő jogú szavazói közül a valószínűen nem-kormánypártiak szavazási részvételét durva diszkriminációval lecsökkentsék.

- Mit szól ahhoz, hogy az EBESZ nem tartott szükségesnek fokozott választási megfigyelést a magyar választásokon?

- A szokványos megfigyelésnél azért több lesz, hiszen jönnek hosszú távú megfigyelők a nagyvárosokba és Budapestre. Ez fontos, mert a hosszú távú megfigyelőket megtalálják a panaszosok, és nagy fegyelmező erejük van a hatóságokra, vagy bárkire, aki csalni akar. Továbbá jönnek rövidtávú megfigyelők is a választás napjára, politikusok az Európa Tanács és az EBESZ parlamenti közgyűlésétől, s magából az Európai Parlamenttől is. Az EBESZ szakértői pedig itt lesznek Budapesten egy hónapig a választás előtt, s két hétig utána is. Lesz egyhónapos médiamonitorozás is április 6. előtt, ez szintén a jelentősebb missziókra jellemző. Amiről tehát az EBESZ döntött, az sokkal inkább hasonlít azokra a teljes körű "megfigyelő" missziókra, amelyeket Kazahsztánban vagy Bulgáriában vezettem, mint a kisebb, "elemző" misszióra, amilyet Amerikában irányítottam.

- Ezek szerint az EBESZ aggódik a magyarországi választások tisztasága miatt?

- Van is miért, hiszen Magyarországon minden választási törvény, intézmény, sőt még az alkotmány is teljesen új, a hatásuk ismeretlen mind a nemzetközi közönség, mind a választók számára. Főként, hogy a demokratikus illemszabállyal ellentétben még az utóbbi hónapokban is többször változtattak rajtuk, sőt, a szabályozásnak vannak olyan részei is, amelyeket majd rendeletben szabályoznak, de még egyáltalán nem ismerünk. Ilyen például, hogy a választás mely adatait hozzák nyilvánosságra.

- Erről a választások lebonyolításáért felelős miniszter egyszemélyben dönthet.

- Példátlan, hogy az utolsó pillanatig változtatgatják a választási törvényeket és szabályokat a hatalmon lévők, kizárólag a saját érdekeik szerint. Ez már önmagában is indokolja a nemzetközi megfigyelést, ráadásul mind a két választási törvényben több szinten is jelen van a diszkrimináció. Erre példa a külföldi szavazók közötti dupla diszkrimináció, amely önmagában több százezer embert érint. A legújabb hivatalos adatok szerint már több mint 170 ezer határon túli "új" állampolgár regisztrált a választásokra, miközben a most külföldön élő "régi" állampolgárok közül mindössze 9 ezren jelentkeztek a külképviseleti névjegyzékbe. Ez azért döbbenetes, mert mindkét választói csoport 500 ezer főre becsülhető. Ha föltesszük, hogy a felük nem érdeklődik a szavazás iránt, még akkor is 250-250 ezren vannak a határon túliak és a külföldön tartózkodók. Miért alakult ki ekkora különbség mégis? Nos, itt jön az első megkülönböztetés, hiszen a határon túliaknak lehetővé tették a levélben való szavazást, míg a külföldön élők csak személyesen, a külképviseleteken gyakorolhatják a választójogukat.

- Állítólag hitelességi aggályok miatt döntöttek így...

- Semmiféle alkotmányos indoka nem volt ennek a súlyos következményekkel járó megkülönböztetésnek, amelynek eredménye máris megmutatkozik a számokban. Ezzel ugyanis az ideiglenesen külföldön tartózkodók között elenyésző töredékre vitték le a szavazni óhajtók arányát. A most honosított határon túli szavazóknak ugyanis megengedték a levélben való voksolást, szemben az itthoni lakcímmel rendelkező külföldön élővel, akinek csak az utazásra kényszerítő fizikai voksolást teszik lehetővé a követségeken. Néhol hatalmas országokban, saját költségükön kellene elutazniuk arra az egyetlen helyre, ahol élni tudnak választójogukkal. S ez még csak az első, de máris több százezer szavazatot jelentő jogfosztás. A második diszkrimináció a regisztrációból való kizárás lehetősége az adatpontosság előírásával. Minden külföldön élő magyar polgárnak regisztrálnia kell magát a szavazati joga érvényesítéséhez. Ám a hazai lakcímmel rendelkezők jelentkezését a legkisebb vesszőhiba vagy elírás miatt is elutasítják, ráadásul nem is közlik velük, mi volt az elutasítás oka, nekik kell kitalálniuk, miben voltak pontatlanok. Emiatt további 10 százalékuk szavazási kérelmét utasítják el még a Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint is. Ez a megkülönböztetés úgy állt elő, hogy decemberben egyszer csak feloldották az adatpontosságra vonatkozó elvárásokat, de kizárólag a határon túli, "új" szavazók számára. Ott egyetlen szavazót sem akarnak elveszíteni. Nekik szabad tévedniük, mindaddig, amíg azonosíthatók az adatokból - holott a külföldön dolgozók éppen olyan pontosan azonosíthatók a hibák ellenére. Mi lehet az oka ennek a kirívó, sokszoros megkülönböztetésnek? Az, hogy a határon túli új kettős állampolgárok a felmérések szerint többségükben Fidesz-szavazók, míg a külföldön dolgozó magyarok nem feltétlenül azok. Ezért alakították ki a "szabályok" segítségével a 170 ezer kontra 9 ezer arányt. Példátlan a demokráciákban, hogy egy ország egyenlő jogú szavazói közül a valószínűsíthetően nem-kormánypártiak szavazási részvételét durva diszkriminációval lecsökkentsék. De ez csak az egyik választói csoport, amelyet vegzálnak. A másik példám a médiaügy, a kampány és az információ totális korlátozása. Ez azzal kezdődött, hogy törvénybe írták a politikai reklám tilalmát a rádiókban és a televíziókban, kivéve a közszolgálatinak csúfolt médiumokat. Ezt az Alkotmánybíróság (Ab) a sajtószabadságra hivatkozva alkotmányellenesnek is találta.

- Tette mindezt Áder János kérésére, hiszen az államfő indítványozta a jogszabály előzetes normakontrollját, sőt, ő maga is alaptörvény-ellenesnek tartotta ezt a rendelkezést...

- Utána viszont aláírta azokat az alkotmánymódosításokat és törvényeket, amelyekkel más módon lehetővé tették ugyanezt a korlátozást. A negyedik alkotmánymódosításban előbb változatlanul szerepelt ez a korlátozás, hogy többé ne akadékoskodhasson az Ab. Az ötödik módosításban nemzetközi nyomásra annyit változtattak, hogy hirdethetnek ugyan a pártok a kereskedelmi rádiókban és tévékben, de csak akkor, ha a médiumok minden egyes párt számára ingyen rendelkezésre bocsátják a reklámidőt. Azóta meg is érkezett a nyilvánvalóan megcélzott végeredmény: egyetlen kereskedelmi médium sem vállalja a politikai reklámok közzétételét, ha ezzel csak pénzt veszít. Tehát két alaptörvény-módosítás után visszaérkeztünk az alkotmányellenesnek bizonyult helyzethez. A politikai hirdetés a sajtószabadság része, a pártok ezzel biztosíthatják megjelenésüket akkor is, ha például a közmédia elfogult. Márpedig a magyar közmédia elfogultsága nemzetközileg is lécet ver. Ezután a Nemzeti Választási Bizottság, amely egyelőre kizárólag fideszes kinevezésű tagokból áll, gyakorlatilag lehetetlenné tette a politikai hirdetést a maradék sajtófelületen is, például az újságokban. A lapoknak előzetesen be kell jelenteniük a tarifáikat, ami miatt szükségképpen magasan fogják tartani az árakat. Ha pedig nem jelentenek be tarifákat a határidőig, akkor még ingyen sem hirdethetnek, a tévékkel ellentétben. Ennek a rendelkezésnek nyilvánvalóan az az oka, hogy léteznek még ellenzéki lapok.

- Eközben a közterületi kampányt egyáltalán nem szabályozták.

- Valójában ez a következő szűrő az információhoz való hozzájutásnál. Hiszen a közterületi plakáthelyeken azért nem alkalmaztak semmiféle korlátozást, mert túlnyomó részük Fidesz-közeli oligarchák kezében van. A plakátcégek a lapokkal szemben megtehetik, hogy a hirdetési felületet az egyik pártnak ingyen adják, a másiknak pedig egy vagyonért. Egyáltalán nem kell nyilvánosságra hozniuk a tarifáikat, sőt, semmiféle elszámolási kötelezettség nem terheli ezeket a cégeket. De ez még mindig semmi. Az eljárási törvény 146. paragrafusában ugyanis megváltoztatták a politikai reklám fogalmát. Míg a saját médiatörvényük szerint "párt, politikai mozgalom és kormány" hirdetései számítanak politikainak, addig a kampányidőszakra vonatkozó választási szabályozás szerint ezt úgy kell érteni, hogy csak a "jelölő szervezet vagy jelölt" megrendelte reklámok számítanak politikainak. Magyarán csak a pártokat érinti a tévé- és újságbeli korlátozás, miközben a kormány és a politikai mozgalmak szabadon hirdethetnek bárhol: tévében, újságban, plakáton, bárminemű korlátozás és elszámolás nélkül. Eközben a kormány az adófizetővel fizettette ki és átengedte a Fidesznek a reklámját: "a Magyarország jobban teljesít" szlogent. Így "társadalmi célú" kormányhirdetésnek álcázva zúghat a Fidesz-propaganda a televíziókban is, ahová párthirdetés elvben nem juthatna el. És vajon mi fán terem az a politikai mozgalom, amelynek hirdetése csodálatos módon mégsem számít politikainak? Természetesen a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF) ágyaz meg a szabály. A CÖF nyakló nélkül szidalmazhatja az ellenzéket az egész országot elborító kampányában. Sőt, a CÖF esetében nincs költségkorlátozás sem, míg a pártok jelöltjei csak 5 milliós határon belül költhetnek, és tételesen el kell számolniuk kiadásaikról. De a plakáttulajdonosok akár ingyen is a CÖF rendelkezésére állhatnak. És miért csak a CÖF-öt segíti mindez? Mert ha az ellenzéket támogató politikai mozgalomnak lenne is pénze, a plakáthelyek tulajdonosai széttárnák a karjukat: "bizony minden helyet kiadtunk már a CÖF-nek, a Fidesznek, meg a kormánynak. Ha nem tudnák, ez törvényadta jogunk, épp most hozta ezt törvénybe a Fidesz." Ez az egymásra épített diszkriminációs sor rés nélkül megfosztja a magyar választópolgárokat a politikai információhoz való egyenlő hozzáférés jogától. Teszi ezt egy minden ízében "törvényes" megszorítási lánccal, amely azonban egyetlen ízében sem alkotmányos. Ezek a szabályozások a legutolsó részletekig a jelenlegi hatalom érdekeit szolgálják.

- Tehát összességében nem lesz szabad a választás?

- Csak abban az értelemben lesz szabad a választás, hogy a pártok nincsenek eltiltva vagy fizikailag elzárva a kampányolástól. Nem lesz azonban tiszta a választás, mert módszeresen megsemmisítették mind a szavazók, mind a pártok esélyegyenlőségét. Olyan választáson fogunk részt venni, ahol törvény zárja ki, hogy a választók egyenlő eséllyel juthassanak el az urnákhoz, és azt is, hogy a versengő politikai szervezetek egyenlő feltételekkel érhessék el a választókat.