Ciprus "új gazdasági csoda" felé halad - jelentette ki február 19-én Nikosz Anasztasziadisz elnök. Mint mondta, országa gazdasági erőfeszítéseit máris elismeréssel figyelik a hitelezők. Való igaz, hogy a német sajtó attitűdje is megváltozott a szigetországgal kapcsolatban, melyet már nem offshore paradicsomként írnak le.
A deficit az idei évben 277 millió euró lesz, ami a GDP 1,8 százalékának felel meg. Ez jóval kevesebb a korábban becsült 483 millió eurós hiánynál. A gazdaság teljesítménye 5,3 százalékkal csökken, ami alacsonyabb az előirányzott 8,7 százalékos mínusznál.
Az Európai Unió még 2013 márciusában 10 milliárd eurós mentőcsomagot állított össze, a fennmaradó 6-7 milliárd dollárt Ciprusnak kellett előteremtenie a 100 ezer euró feletti bankbetétek jelentős, ötven százalék feletti megsarcolásával. Ezt nevezik ciprusi modellnek. (A megszavazott támogatás egyébként a GDP 55 százalékának felelt meg).
Anasztasziadisz másik meglepetéssel szolgált február folyamán. Az Észak-ciprusi Török Köztársaság elnökével, Dervis Erogluval aláírták a ciprusi újraegyesülést célzó tárgyalások felújítását. Ez fontos döntés a jelenlegi újabb ciprusi válság kiindulópontja.
Mióta Ciprus nagyjából felét 1974-ben megszállták a törökök, számos kísérletet
tettek a megosztás felszámolására. A hosszú, hiábavaló tárgyalássorozatok után 2002-ben Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár új tervet terjesztett elő. Ez - a török elképzelésekhez hasonlóan - két egyenjogú állam konföderációját vázolta fel.
Ciprus kifelé egységes államként lépett volna fel, miközben egyenlő jogokat biztosított volna görög és török polgárainak. A tervet 2004. április 24-én, egy héttel Ciprus uniós csatlakozása előtt mindkét országrészben népszavazás elé bocsátották. A törökök többsége, mintegy kétharmada igennel szavazott, a görögök döntő többsége 76 százaléka azonban elvetette azt.
Elsősorban amiatt, mert a ciprusi törökök ragaszkodtak ahhoz, hogy a török hadsereg továbbra is a szigeten maradjon. De akadályt jelentettek bizonyos megoldatlan vagyonjogi kérdések is. Hiszen 1974-ben sok török és görög vesztette el ingatlanját, amely a sziget másik, az ellenséges népcsoport által lakott részén maradt.
2008 szeptembere után a török rész korábbi elnöke, Mehmet Ali Talat és akkori görög partnere, Dimítrisz Hrisztofiasz több mint 70 alkalommal ült tárgyalóasztalhoz, ám erőfeszítéseiket nem koronázta siker. 2010 áprilisában ráadásul a nacionalista Dervis Eroglut választották meg a török országrész elnökének, ezzel úgy tűnt, végképp megreked az amúgy is egy helyben veszteglő újraegyesülési folyamat. A törökök aztán a 2012 júliusától esedékes ciprusi soros uniós elnökség előtt bejelentették, felfüggesztik a tárgyalásokat.
A török rész számára egyre kevésbé jelentett prioritást az újraegyesülés, hiszen Ankarától minden pénzt megkaptak, s az anyaország gazdaságának szárnyalása a ciprusi török köztársaságra is kedvező hatást gyakorolt. A Földközi-tenger Ciprus és Izrael közötti részén felfedezett gázmezők miatt azonban megváltozott a széljárás, hiszen a törökök is részesülni akarnak a nyersanyag adta előnyökből.
Bár még hosszú évekbe telik, amíg a felszínre hozhatják a föld mélyén lapuló gázt, a kitermelés megkezdése óriási lehetőséget jelent a gyengélkedő Ciprus számára. Egyes feltételezések szerint a földgáz- és kőolajkészlet értéke elérheti a 650 milliárd dollárt. Mások ezt túl derűlátó becslésnek tartják.
Az újraegyesülést célzó tárgyalások újrakezdése tehát elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza. A ciprusi vezetők döntésében az is szerepet játszhatott, hogy Ankara fejlődése megtorpant, s Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök hatalma a sorozatos belpolitikai botrányok nyomán már messze nem olyan stabil. Harmadsorban a ciprusi törökök azért is adták fel elutasító álláspontjukat, mert az Egyesült Államok is nagy nyomást gyakorolt rájuk.
Esély nyílott tehát az újrakezdésre. A reménysugár egyelőre nagyon haloványan pislákol. A két nép között olyan vaskos a bizalmatlanság fala, hogy lebontása biztosan hosszú időt vesz igénybe. Már az óvodában arra tanítják a ciprusi görög és török gyerekeket, hogy a másik nemzetiség vérszomjas fenevad.
Ezekről az előítéletekről sokat mond, hogy két héttel a tárgyalások folytatását célzó február 11-én született megállapodás elleni tiltakozásul kilépett a ciprusi kormánykoalícióból a Demokrata Párt (DIKO). Ez ugyan nem végzetes, hiszen a végső döntés minden kérdésben az elnöké, jelentősen lelassítja a törvények elfogadásának folyamatát.
A DIKO szűk többséggel, 97 szavazattal a 87 ellenében döntött a kormányból való kilépésről. Képviselői szerint a tárgyalások újrakezdése az Annan-terv felélesztését jelenti. A jelenlegi kormány március 15-ig folytatja munkáját, ekkorra várható az új kabinet megalakítása.
A DIKO ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a mentőcsomagot érintő intézkedéseket továbbra is megszavazza. Első nekifutásra azonban nem így történt. Képviselői az ország pénzügyi stabilizációja szempontjából oly fontos voksoláson nem szavaztak egységesen. Ez azért volt nagy csapás a kormányzat számára, mert a trojka a privatizációs törvény elfogadásától tette függővé az újabb, 236 millió eurós létfontosságú hitelrészlet folyósítását.
A törvényhozás azonban több demokrata honatya ellenállása miatt nem tett eleget a hitelezők, az Európai Unió, az Európai Központi Bank, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előírásának.Múlt kedden azonban megismételték a szavazást, amelyen az 56 honatyából ezúttal már harminc igennel szavazott, így elhárultak az akadályok, s az ország megkaphatja a hitelrészletet.
A kormányzat kikötők, távközlési és elektronikai cégek magánosításából 1,4 milliárd eurós bevételt remél.
Az új törvény rendkívül népszerűtlen Cipruson, hiszen újabb munkahelyek szűnhetnek meg. A két szavazás ideje alatt tüntettek a parlament épülete előtt. Kiindulva a bizonytalan belpolitikai helyzetből és a kormányzat csökkenő népszerűségéből, Anasztasziadisz elnök talán elhamarkodottan nyilatkozott, amikor új gazdasági csodáról beszélt.
Bármennyire biztatóak is a gazdasági adatok, a GDP még mindig csökken, a munkanélküliség viszont 18 százalékra nőtt. A válság nyomán 60 ezer kisbefektető veszítette el majdnem minden megtakarított pénzét. A kötvénytulajdonosok szövetsége kártérítési pert indított, s politikai támadásba is lendült. "A pénzünket akarjuk" - hangoztatta Sztavrosz Jalluridisz, a szövetség alelnöke. Talán a befektetők sem igazán bíznak abban, hogy valaha is viszontlátják elveszített bankóikat.
