A róla szóló megemlékezéseket illusztráló fekete-fehér képek sajnos éppen azt a sajátos színvilágot nem tudhatták visszaadni. Kinde Annamáriára természetesen könnyebb volt emlékezni írásban, az "Anyatollahra" ahogy többen kedveskedve nevezték.
Magam is első sorban a váradi Ady Endre sajtókollégium vezetőjeként ismerhettem meg, tudom tehát hogy szigorú, de igazságos "anyukája" volt a hallgatóknak, de mint most az egyik megemlékező írta: szórakoztató és nagyon gyakorlatias útmutatásokat adott az újságíró pályára készülőknek.
Diákjai közül manapság már többen, meghatározó személyiségei az erdélyi magyar nyelvű sajtónak. A közelmúltban a folyóirat, sikeres verspályázatot írt ki kezdő költőknek, különböző életkori kategóriákban. Természetesen sok volt a jelentkező, hiszen Erdélyben minden bokorban terem egy költő és ő gondozta, megjelentette a legjobbakat.
Újságíró volt Kinde Annamária, de elsősorban maga is költő. Jó költő. Amit ellenőrizni is lehet a megjelent nyolc önálló kötetében. Költeményeiben nem egy kedveskedő, anyás nő jelenik meg, hanem egy férfiasan kemény asszony, aki a maga belső, és a világ külső drámáira figyel.
"Új tájat keresni Tágasabb világban/ Új tájat új hazát Új társat a létben/ Elhihessem végre Nem hiába éltem." írta egyikében utolsó verseinek. Mi már biztosan tudjuk: nem élt hiába.
Nem alaptalanul fogalmaztak úgy az emlékezők, hogy a romániai - nemcsak magyar nyelvű - irodalom tíz legjobb költője közé tartozott. Idehaza, ahol bizonyos, erdélyi írókkal sokat foglalkozik az értelmiségi közvélemény, sokakra - egyebek között Kinde Annamáriára - mégsem jutott elég figyelem.
