Meghaladja Malajzia erejét a "hadművelet"

Publikálás dátuma
2014.03.14. 06:35
A malajziai hadsereg légiereje kétségbeesve keresi a roncsokat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/RAHMAN ROSLAN
A malajziai védelmi és közlekedési miniszter cáfolta azt a világsajtót bejárt hírt, miszerint a Dél-kínai tengeren megtalálták a szombaton eltűnt repülőgép roncsainak egy részét. Mintahogy azt az amerikai híresztelést is tévesnek nevezte, amely szerint a boeing még órákig a levegőben volt az után, hogy az irányítótorony elveszítette vele a kapcsolatot. 

Csak a rejtélyek szaporodtak tegnap a malajziai légitársaság MH370-es járatának eltűnése kapcsán. A kínaiak nagy késéssel álltak elő szerdán egy kásás műholdfelvétellel, amely még vasárnap készült, s azt állították, a balesetet szenvedett gép néhány darabja látható rajta.

Rejtélyes eltűnések

Air France 447, 2009
A francia légitársaság Airbus A330-asa 2009. június 1-én Rio de Janeiróból Párizsba tartott, amikor az Atlanti-óceán felett elvesztették. A roncs öt nappal később megtalált darabjaiból kiderült, hogy a gép külső hatások eredményeképpen zuhant le, de mivel a fekete dobozt csak 2011 májusában találták meg, a katasztrófa pontos okait sokáig nem lehetett tudni. Egy a baleset után majdnem három évvel kiadott francia jelentés szerint a balesetben emberi és műszaki hibák is közrejátszottak. A tragédiában 228-an haltak meg.
Vittorio Missoni, 2013
Az olasz divatcég vezetőjének magángépe 2013 januárjában tűnt el Venezuela partjainál, amikor Los Roquesből Caracas felé tartott, hat emberrel a fedélzetén. A roncsokat hat hónapig nem találták meg, a holttesteket pedig búvárok fedezték fel, véletlenül. Miután ez már a második olyan alkalom volt, hogy egy gép Los Roques környékén tűnt el, a területet újabban „az új Bermuda-háromszögnek” is nevezik.

A malajziai kutatás vezetői csütörtöki sajtóértekezletükön lehűtötték a reményeket, az érintett területet már alaposan átkutatták, semmit sem találtak ott.

Amerikai szakértők szerint Kína eleve rossz minőségű műholdképet hozott nyilvánosságra, hogy ne áruljon el semmit technikai felkészültségéről.

A kínaiak csütörtökre közölték, tévedésből került nyilvánosságra a felvétel, nem tudják megerősíteni, hogy bármi köze lenne a majalziai gép balesetéhez.

Vietnami és kínai kutatócsoportok újra felkeresték a Malajzia és Vietnam között fekvő pontot, de nyomát sem lelték roncsoknak.

Malajziai részről gyors ütemben cáfolták a Wall Street Journal "exkluzív" információját is. Az amerikai gazdasági napilap azt állította, hogy a Boeing 777-200ER típusú gép Rolls-Royce Trent motorjaiba épített automatikus jeladó még négy órával az eltűnés után is küldött adatokat a gyártónak a hajtóművek működéséről.

A Rolls-Royce cég nem erősítette meg, nem is cáfolta a hírt, a malajziai közlekedési miniszter, Hishammuddin Huszein ugyanakkor közölte: "a jelentés pontatlan". Az utolsó jeleket helyi idő szerint hajnali 01.07-kor fogták a repülőről.

Li Ke-csiang kínai kormányfő pekingi sajtóértekezletén sürgette, hogy a maláj hatóságok koordinálják jobban a kutatómunkát a kínaiakkal, s követelte, hogy javítsák az információáramlást is. Világszerte bírálják a maláj kormányzatot, amelynek látni valóan meghaladta a képességeit a hatalmas területre kiterjedő, tíz ország 40 hajóját és 39 repülőjét mozgató "hadművelet", s nem utolsósorban a hírekre éhes nemzetközi sajtó nyomása.

A hozzátartozók reményt vesztetten várakoznak, nem értik, hogyan lehetséges, hogy hatodik napja semmiféle nyomát nem találják a világ egyik legbiztonságosabbnak tartott repülőjének. A malajziai gép 227 utasa közül 153 kínai volt, a személyzettel együtt 239-en tartózkodtak a gépen.

Vietnam bejelentette, a tenger mellett a szárazföldre is kiterjesztették a kutatást, az erdős, hegyes vidékeket is vizsgálják. A vietnami légierő gépei tegnap több turnusban elrepültek azon térség felett, amely a gép eredeti útjába eshetett.

Felajánlotta segítségét India is, ha a kutatást az Indiai-óceánra is ki kell terjeszteni. A CNN szerint már több mint 115 ezer önkéntes kapcsolódott az internetes keresésbe, szerda óta tíz percenként 2 millió műholdfelvételt töltöttek le a DigitalGlobe weboldaláról.

Szerző
Frissítve: 2014.03.13. 21:22

Reflektor - Oroszok a spájzban

Ha nekik szabad volt, nekünk, miért ne lenne az?  Így érvelnek a krími oroszok és oroszbarátok az Ukrajnától való elszakadást célzó referendum kapcsán. És Koszovóra hivatkoznak, arra, hogy 2008-ban ugyanilyen egyoldalúan, a hatályos szerb alkotmánynak fittyet hányva döntött a Szerbiáról való leszakadásról a terület albán többségű lakossága. A világ pedig elfogadta, az ENSZ 193 tagállamából 108 elismerte a szakadár államot.

Az akkori döntés sem felelt meg a nemzetközi jognak, a két eset közötti különbség csupán annyi, hogy Koszovó önálló állam lett, nem ment át más állam joghatósága alá.

Amikor Szerbia az ENSZ Nemzetközi Bíróságához fordult jogorvoslatért, azt a választ kapta, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása jogszerű, mert a nemzetek önrendelkezési joga, bizonyos esetekben elsőbbséget élvez a határok sérthetetlenségével szemben. Pedig a nemzetközi jog elsődlegesen az országok szuverenitását és területi integritását védelmezi.

A vasárnapi krími referendum is jogellenes lesz az ukrán alkotmány szerint, sem a Velencei Bizottság sem más nemzetközi fórum nem fog erről másképpen dönteni.

A referendum eredménye nem kétséges, a krími parlament el is fogadta a terület függetlenségét kinyilvánító határozatot, megtéve az első lépést az Oroszországhoz való csatlakozáshoz. A kérdés csak az, hogy mi lesz a következő lépés Washingtonban és Moszkvában?

Az oroszok kétségtelenül a krími spájzban vannak, de kétlem, hogy ki fognak onnan lépni. Putyin diktátor ugyan, de nem hülye, külpolitikájában rendkívül következetes. Eddig mindig akkor keményített be, amikor a NATO túl közel merészkedett az orosz határokhoz, mint 2008-ban Grúzia és most Ukrajna kapcsán.

A grúz háború óta Moszkva még ingerlékenyebb lett, mert időközben a szomszédjában – Lengyelországban és Romániában - megjelentek a NATO rakétavédelmi központjai. Ezt nem tudták megakadályozni, azt viszont meg tudják és meg is fogják, hogy Ukrajna közeledjen a NATO-hoz és veszélybe kerüljön a szevasztopoli orosz flotta.

Mi közben csak reménykedhetünk, hogy az a bizonyos fekete-tengeri öböl fölötti fennhatóság nem fontosabb, mint Európa békéje.

Szerző

Moszkvában kevés esélyt adnak a háborúnak

Az orosz média elemzéseiből az a kép alakul ki, mintha Moszkva magára maradt volna az ukrajnai krízis kezelésében, és nincs kivel tárgyalnia. A moszkvai Expert Online portál elemzői erre markánsan mutattak rá abban az átfogó munkájukban, amelyben hat lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel.

A szerzők úgy vélik, az Európai Unió döntésképtelen a májusi EU-választások előtt, az új ukrán vezetéssel pedig azért sem érdemes szóba állni, mert az elnöknek és a kormányfőnek sem kellő tekintélye, sem tartaléka, sem akarata nincs ahhoz, hogy ebben a kritikus helyzetben kézben tartsa az eseményeket.

Az ukrán helyzet alakulása nemcsak humanitárius okokból, de tisztán pragmatikus megfontolásokból is arra készteti Oroszországot, hogy tekintetbe vegye a krímiek és más ukrán régiók lakosainak az elvárásait. Ha nem ezt tenné, azt árulásként élnék meg az Ukrajnában élő oroszok, akik a szélsőséges erők támadásainak az össztüzébe kerülnének.

Az Expert Online elemzői tisztában vannak azzal, hogy ebben a helyzetben jó döntés nem maradt, kizárólag annak a tudomásulvétele, hogy a gyengeség csak az áldozatok számát növelné. Olyan vákuum keletkezett a májusra kiírt ukrán választások előtt, ami a legradikálisabb események lehetőségét sem zárja ki. Hat lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel. 

Az első forgatókönyv: a centralizált oligarchia. Erre abban az esetben kerülne sor, ha Oroszország, az USA és az EU nem törekedne Ukrajna egyoldalú megnyerésére, e helyett megegyeznének, hogy azt egyben tartják. Ez viszont megkövetelné a szélsőjobb megfékezését. Ebben az esetben a választásokon minden bizonnyal Julia Timosenko győzne.

Az elemzők Timosenkót a tömeghipnózis mesterének tartják, aki egyrészt könnyekkel a szemében az Oroszország által elnyomott nagy ukrán népről szónokol, másrészt elismeri, hogy Moszkvával elkerülhetetlen a gázár-megállapodás, mint ahogy az is, hogy fizessenek a gázért. Moszkva számára nem ő a legrosszabb lehetőség. Megpróbál majd két lovat megülni, de ahogy erre módja lesz, elhagyja nyugati partnereit.

Timosenkóra úgy tekintenek az Expert elemzői, mint aki pragmatikus politikus, harcot hirdet az oligarchákkal, miközben maga is oligarcha. Vagyonát tízmilliárd dollárra becsülik, amit annak köszönhet, hogy korábban gyakorlatilag monopóliumot szerzett az orosz gáz ukrajnai kereskedésére.

Politikai érzéke most azt diktálja, hogy nemzeti húrokat pengessen, miközben egyetlen csepp ukrán vér sem folyik az ereiben. Apja örmény, anyja orosz. Ami a gyengéje, hogy semmiféle programja nincs Ukrajna felemelkedésére.  

A második forgatókönyv: a feudális oligarchia. Az orosz elemzők szerint, bár a Majdanon a tömeg elsősorban azért gyűlt össze, hogy leszámoljanak az oligarchákkal, éppen az oligarchák pénzelték a szervezőket. Most részt követelnek a győzelemből. 

Az új ukrán vezetés nem maradt hálátlan: néhány oligarchát kormányzóvá nevezett ki a keleti régiókban. Ihor Kolomojszki Dnyepropetrovszk területi adminisztrációjának lett a vezetője, Szerhi Taruta pedig Donyecké.

Nemcsak háláról van szó, arról is, hogy az oligarchák anyagi támogatására különösen nagy szükség van addig, amíg be nem fut a nyugati segítség. Az oligarchák eddigi nyilatkozataiból kitűnik, hogy oroszellenességük mögött üzleti érdekek húzódnak meg. A legkevésbé sem érdekli őket az ország fejlődése, a szociális kiadások lefaragása annál inkább. 

A harmadik forgatókönyv: a fasiszta diktatúra. Az orosz elemzők szerint az egyetlen erő, amely még képes valamiféle nemzeti állam létrehozására, ez az ukrán ultrajobboldal. Dmitro Jaros, a Pravij Szektor vezetője és Oleh Tjahnybok hatalomra jutása nemzeti-szocialista diktatúra létrejöttét jelentené.

Ez akkor következhetne be, ha a szélsőséges erők becsapva éreznék magukat a hatalmi osztozkodásnál. Békés lefegyverzésükre nincs kilátás. Ebben az Egyesült Államok sem reménykedik. Egyedül Timosenkónak sikerülhet ellenőrzés alatt tartani őket, csakhogy a Pravij Szektor ellenzi Timosenko hatalomra kerülését.

A negyedik forgatókönyv: a föderáció, sőt a lazább konföderáció. A legreményteljesebb megoldás lenne Ukrajna számára, mivel szükségtelenné tenné Kijevnek a maihoz hasonló politikai játszmákat.

Ehhez a régióknak erős politikai hatalommal kellene rendelkezniük, nehogy az oligarchák gazdasági nyomása ellehetetlenítsen minden tisztességes törekvést. A föderáció biztosíthatná az egységes állam megőrzését. A nyugati régiók kialakíthatnák együttműködésüket az Európai Unióval, a keletiek pedig járhatnák a maguk útját.

Az ötödik forgatókönyv: az ideiglenes gáz-protektorátus. Míg ki nem épülnek az Ukrajnát elkerülő orosz gázvezetékek, kívülről vezényelnék le a tranzitszállításokat. Oroszországnak ebben szerepet kellene kapnia, de az amerikaiaknak is, akik jobb partnerek lennének az európaiaknál.

A hatodik forgatókönyv: az orosz-ukrán háború. Ennek van a legkisebb esélye, mivel az ukrán hadseregnek gyakorlatilag nincs mivel harcolnia. A Szovjetunió széthullása után Ukrajna több szovjet haditechnikai eszközhöz jutott, mint bármelyik más kivált köztársaság. Csakhogy mindent eladott.

Amit előállít, az is a nemzetközi piacon köt ki. Marad a nyugati segítség, csakhogy legfeljebb a balti országok és a lengyelek tűnnek elszántaknak, a nagyhatalmak nem. Ukrajna NATO tagsága is csak az új vezetés vágyálma, mai állapotában senki nem vállalná. A Krím elszakadásának ezért sem lesz háború a következménye.

Szerző
Frissítve: 2014.03.13. 21:54