Ember szeretnék lenni!

A másik elfogadása azzal kezdődik, hogy kíváncsi vagyok rá. Előbb megpróbálom megérteni és csak aztán ítélkezni felette. A magam részéről ember szeretnék lenni, nem keresztény, csak egyszerűen EMBER. Csupa nagybetűvel. Olyan, aki abszurdnak tartja, amikor valakit csak és kizárólag a származása, vallása, nemi identitása alapján ítélnek meg. Aki nem felejti el, hogy ő is születhetett volna cigánynak, zsidónak, vagy feketének. Hogy magyarnak születtem? Nem kiváltság. Nem ad felhatalmazást mások lenézésre. Akit érdekel mások véleménye, még ha nem is ért azzal egyet, és ezért nem kezdi gyűlölni a másik embert. Olyan ember, aki nem hisz abban, hogy a másik mocskolása vélemény. Olyan, aki néha/gyakran hibázik - mert ember -, de mindig képes bocsánatot kérni és elfogadni... Hosszasan sorolhatnám. Azt is tudom, hogy nem minden embernek van meg az a képessége és tehetsége, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, de az ilyenek is tiszteletet érdemelnek a társadalomtól. És nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik a társadalom peremére szorultak, a hajléktalanokról, akik bűzös lyukakba húzódva próbálnak túlélni. Könnyű felettük ítéletet mondani, anélkül, hogy ismernénk a sorsukat, hogy miért kerültek ilyen helyzetbe. Szóval szeretnék EMBER maradni!