Módszertani útmutatót bocsájtott ki a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Nemzeti Örökség Intézete az állami megemlékezésekről. Boross Péter egykori miniszterelnök is jegyzi, ha egyáltalán tud még róla.
A szöveg minősége, és tartalma szerintem jó részt szó szerint megegyezik a Minisztertanács Tanácsi Hivatala (vagy mi?) által - ha jól emlékszem 1972-ben - kiadott sillabuszával a "családi és társadalmi események megrendezése" tárgyában. Ebben a polgári házasságkötés, a névadó ünnepség, illetve a "társadalmi" - értsd: nem egyházi - temetések forgatókönyv-sémáit írták le.
Boross doktor legújabban közzétett értekezése - mondom, ha egyáltalán tud róla -, csupa izgalmat rejteget.
Megtudhatjuk belőle, hogy az ünneplő közönségnek coki, hiszen mit is mond a megemlékezésről? "Napfénytől, illetve esőtől való védelem biztosítása (legalább a beszédet mondók részére)." Arra is kitér az itiner, hogy "45 percnél ne legyen hosszabb az ünnepség, mert ennél hosszabb rendezvény esetén a jelenlévők figyelme lankad, kényelmetlenné válik a jelenlét, és így a megemlékezés nem éri el célját". (Be kár, hogy a Fidesszel ezt korábban nem közölték, bár így akár szabotázs is lehet mögötte - oszt jöhet a TEK.)
A dokumentum más fontos részletekre is rávilágít. Csupa olyasmire, amire korábban senki nem gondolt: "amennyiben a szervezők szeretnék megörökíteni a megemlékezést, gondoskodjanak fényképészről, operatőrről, az eseményt egyéb más módon dokumentáló személyről". De okosabbak lehettek az ostoba szervezők ettől is: "a megemlékezésre készüljön meghívó, amelyet a meghívottakhoz időben el kell juttatni". Köszönjük, miniszterelnök úr, tényleg hülyén halunk meg, ha nincs ezen útmutató!
Sőt: "a meghívó legyen egyértelmű, a fontos információk (helyszín, időpont, regisztráció) jól látható feltüntetésével". Phü, ezzel is beljebb vagyunk. "A területet a megemlékezés előtt rendezni kell (takarítás, díszítés elhelyezése)". Mert eddig mindig térdig szemétben rendeztek ünnepséget a "büdösbolsik". Meg aztán díszítés se volt, a kommunista anyjukat ezeknek…!.
És ami most, a sajtószabadság ünnepe táján a legfontosabb: "a sajtó munkatársainak elhelyezkedését meghatározó kordon".
De nézzük csak a paragrafusokat tovább: "14.2. Himnusz. Fontos, hogy a Himnuszt a jelenlévők is énekeljék, ne csak hallgassák". "14.9. Fontos, hogy a Szózatot a jelenlévők is énekeljék, ne csak hallgassák. Erre a moderátor is szólítsa fel a megjelenteket (De nem ám individuláisaan összevissza! "A moderátor megköszöni a részvételt és a Szózat eléneklésére szólít fel: most pedig a megemlékezés lezárásaként együtt énekeljük el a Szózatot.").
De mindezen felül ne hagyjuk szó(zat) nélkül a lényeget.
"A megemlékezés egy jelentős esemény vagy személy emlékére szervezett ünnepélyes rendezvény. Célja az emlékezet ébrentartása vagy felébresztése, illetve a tisztelet kifejezése társadalmi szinten, nagy nyilvánosság előtt. A sikeres megemlékezés akkor éri el a célját, ha eleget tesz a társadalom részéről felmerülő elvárásoknak az ünnepi rendezvény lebonyolításának praktikus elemei (időtartam, körülmények, tartalom) tekintetében is…. A rendezvény szervezésének kezdeteként tájékoztatás céljából keressék fel a megemlékezés tárgyát képező személyhez vagy eseményhez köthető szervezeteket, esetleg családtagokat. Az előzetes megbeszélések alkalmával együttműködések, támogatások, társadalmi összefogások születhetnek.
Ej, Boross úr, Boross úr! Hát ezt a csudálatosan praktikus, alig pártállami lehü gyűjteményt miért nem tetszett kiadni a Holokauszt Emlékév nekiveselkedése előtt? Együttműködés, megbeszélés, összefogás, meg egyebek, amit tetszik mondani… Hát nem szebb, jobb lett volna így?
Nem vagyok naiv, tudom, hogy mire nem vonatkoznak a veretes mondatok. Ellenben így még groteszkebb, ellentmondásosabb minden. Mondhatni vadul exponálja mindazt, amit a mai kormány tesz, illetve nem tesz.
Üzenem, Tanácsi Hivatal már nincs - de még lehet. Ha ez így megy tovább…
