Lendvai Ildikó;Orbán Viktor;március 15.;Petőfi Sándor;ünnepi beszéd;1848. március 15.;miniszterelnöki beszéd;

2014-03-22 07:12:00

Petőfi Viktor

Azt hittem, már mindent tudok a történelem einstandolásáról. Arról a törekvésről, ami a trafikok és földbérletek lenyúlásának sikerén felbuzdulva a történelmünket rabolja el. Az is kell nekik. Miért pont ez ne kellene? Nem hittem, hogy az arkangyalos emlékmű, a Károlyi-szobor Tisza Istvánra való várható becserélése után még meg tudnak lepni. De sikerült! Persze tehetség kellett hozzá, Orbán Viktor tagadhatatlan szónoki tehetsége.

Március 15-i beszédében egyenesen a Nemzeti dalt, annak szellemiségét igyekezett a nevére venni. Féltréfásan, de azért félkomolyan is azt mondta: "A Nemzeti dalban nem mutatna jól az a szó, hogy rezsicsökkentés, de azt könnyű belátni, hogy éppen úgy, mint ma, az igazságtalan és méltánytalan terhek csökkentése volt számukra az első és a legfontosabb feladat." Amiből kiderül: a lényeget tekintve a "rezsicsökkentés" mégiscsak jól mutatna a Nemzeti dalban. Írta Petőfi Viktor.Igaz, 2011-ben, a médiatörvények botránya idején is átszerkesztettek egy Petőfi verset, amely az ünnepségen a sajtószabadságról szóló, kínossá vált strófák nélkül hangzott el.

Nem ennek az írásnak a tárgya, hogy a rezsicsökkentés nemcsak a Nemzeti dalban, hanem a számláinkon sem mutat elég jól, ha azokat a 2010 előttiekkel vetjük össze. A rezsiháború fényes győzelmei után valahogy mégis többet fizetünk, mint a választások előtt. A hivatalos adatok szerint a vezetékes gáz köbméterének ára a 2009-es év átlagában 107 forint, 2013-ban a többszörös csökkentés után is 122 forint. A palackos propán-bután gáz 3760 forint volt, 2013-ban 5490. De erről majd máskor.

Most térjünk vissza a költészet hímes mezejére. A rezsicsökkentés megverselésének már nekifutott a kormányközeli kutatóintézet stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor is. Ahogy valaha az uralkodókat megelőzve a főkóstoló mesternek kellett meggyőződni arról: ehető-e a fogás. Úgy látszik, G. Fodor versét ehetőnek találták: "Megint jöttek, fenekedtek. - Újabb és újabb kötelezettségszegési eljárással fenyegettek. - De mi meg fogjuk védeni a világ legfaszagányosabb rezsicsökkentését" Szép, ugye? Csak remélni tudom, hogy nem egészen komolyan gondolta, de a mű mindenesetre napvilágot látott.

Hát, ha ez a világ "legfaszagányosabb rezsicsökkentése", akkor nincs mit csodálkozni, hogy bevonul a Nemzeti dalba. Az élelmesebbek előre sejthették ezt, hiszen az interneten már körözték az új 12 pontot, amelyben a "Mit kíván a magyar nemzet?" kérdésre mind a 12 pontban ugyanaz a válasz: "Rezsicsökkentést!"

Nem tévedtek nagyot. Az ünnepi beszéd szerint "mi, a szabadság magyar hívei ugyanazt a forradalmat vívjuk 1848 óta", "lett belőle hol rendszerváltás" (hát mégis?), "hol lázadás" (gondolom, ez a TV-székház ostromát jelenti), "hol pedig kétharmados földrengető győzelem". Most ne merüljünk el annak rejtelmeibe, hogy ezek szerint 2010-ben mégiscsak fülkeforradalom volt, noha időközben egy tájékoztatón a miniszterelnök ezt már szerényen visszavonta. Hogy Parti Nagy Lajost idézzem, I.Fülkefor időnként meg szokott fordulni a talapzatán. Egy biztos: a kormány 1848 forradalmának, sőt az áprilisi törvényeknek is egyenes folytatója. Orbán maga mondja: akkor is és most is "talpra ugrott egy bátor nemzedék, amelynek volt mersze törvényt adni magának". A kormány azért képes ilyen sokra, "mert óriások vállán áll".

A módszer ismerős a vurstlikból. Ott lefényképeztetheti magát bárki daliás jelmezben, úgy, hogy a papírmasé képnek csak a feje van kivágva. A lukba odaillesztheti ki-ki a saját ábrázatát. A kevésbé délceg termet már nem látszik, takarja a dicsőséges tabló huszárról, western-hősről, királylányról. A mostani kurzuslovagok éppen ezt teszik. A fejüket bedugják a dicső történelmi képbe. Most tessék bámulni, most tessék fényképezni, most tessék tapsolni!

Az ellenzéket egy kevésbé tetszetős tablóba szuszakolnák be. Az ő fejüket a pufajkások, muszkavezetők jelmeze fölé kell applikálni, ha illenek oda, ha nem, ha kínos volt a beszédben Paks után épp a muszkavezetőket emlegetni, ha nem.

Azt még nem tapasztaltam, hogy valaki az így fényképezkedőről elhitte volna: ő tényleg János vitéz vagy Tündér Ilona. Pláne nem, ha megnézzük, milyenek voltak az igaziak, mondjuk például az igazi áprilisi törvények. Akkor a felelős magyar országgyűlést, az általános, titkos, tehát tisztességes választást, a sajtó- és szólásszabadságot iktatták törvénybe. És most? Akkor "hitelintézet felállításáról", és nem a hitelezés tönkretételéről volt szó. "Városi önkormányzatok létesítéséről", és nem a jogaik megnyirbálásáról. Igazságos közteherviselésről, nem felfelé kedvező adórendszerről. Jobbágy-felszabadításról, a szegények nemzetbe emeléséről, és nem a nemzet alatti létbe süllyesztésükről.

Baj van. Hiába próbálkoznak, nem illik a képbe a fej. A kormány feje sem. Talán ezért van, hogy Orbán Viktor már el sem ment egy másik nemzeti megemlékezésre március 19-én. Valószínűleg túl sok időbe és macerába került volna lemászni "a hősök válláról". Különben is minek beszéljen annyit. Megmondta, a programjuk egyetlen szóból áll: "Folytatjuk!"

Mint egy újságíró megjegyezte, akkor tényleg átkölthetnénk a Nemzeti dalt: "Ide veled, régi láncunk!"