Miniszterelnök úr, ne folytassák!

Az elmúlt napokban a Napi Gazdaságnak adott interjút Orbán Viktor. A Fidesz következő négy évre szóló programja a kormányfő szerint egy szóban összefoglalható: "folytatjuk". Mint mondta, azt kérik a választóktól, tegyék lehetővé, hogy folytassák, amit eddig csináltak, mert végig akarják vinni azt, amit elkezdtek.

Évtizedekkel ezelőtt Angliában 29 filmvígjáték készült "Folytassa…" címmel és nem maradt ki az angol nemzeti egészségügyi szolgálat sem: az idősebbek talán emlékeznek, a Folytassa, nővér vagy Folytassa, orvos epizódokra, amelyeken jót derültünk. Ha azonban a magyar egészségügy elmúlt négy évére gondolok, az ellátás durva hazugságokkal leplezett szétesésére, futkos a hátamon a hideg: mi lesz a betegekkel, a gyógyítókkal, még belegondolni is borzasztó, hogy a Fidesz ezt akarja folytatni.

Vajon a gyógyszerterhek növelését akarják folytatni? Hiszen szakértői vélemény szerint az elmúlt 4 évben a lakosság gyógyszerkiadásai az összes ráfordítás 40 százalékáról 48-ra nőttek. Vagy a várólisták hosszának növelését tervezik? Ugyanis kormányzásuk időszakában a várólistákon helyet foglaló betegek száma 20 ezerről 72 ezerre nőtt. Folytatnák legkiszolgáltatottabb rokkant nyugdíjasok elleni "szabadságharcot"?

Hogy pontosan mit is akar folytatni az egészségügy területén a miniszterelnök, azt szerintem ő maga sem tudja. Több mint figyelemreméltó, hogy alig 10 nap alatt mennyire megváltozott az egészségügy, ha annak helyzetét a miniszterelnöki beszédek alapján akarja valaki leírni. A szekszárdi kórház új részlegének avatásán (2014. február 28) még szelíden úgy fogalmazott Orbán Viktor, hogy Magyarország ma már jobban teljesít az egészségügy területén, mint korábban, de még nem elég jól. Ebben a beszédében a korábban már ismert kommunikációs paneleket ismételgette, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Feltehető, hogy tanácsadói elégedetlenek voltak és új beszédírót szerződtettek, aki a nagykanizsai kórház fejlesztéseinek átadására (2014. március 10) már olyan avatóbeszédet írt, amelyben az egészségügyet a sikerágazatok között találjuk.

A miniszterelnök nagykanizsai szónoklata szerint (néhány nap alatt?) biztos alapokra helyezték az egészségügyet, a kórházak négy évvel ezelőtti 120 milliárd forintos adósságát negyedével csökkentették, 300 milliárd forintot meghaladó fejlesztés zajlik az ágazatban és sikerült megfordítani a pályaelhagyás trendet, így a 2009-es szint alá szorult az egészségügyi dolgozók elvándorlása. Ebben a felsorolásban egyetlen tétel sem állja ki az igazság próbáját. A kórházak és a szakrendelők nagy részének államosítása és egy áttekinthetetlen adminisztratív vízfej létrehozása nem tekinthető szilárd alapnak. Az egészségügy ezektől és a forrásokat elvonó intézkedésektől került igazán kritikus állapotba. Miniszterelnök úr, 2010-ben a kórházak adóssága 30 milliárd forint körül volt. Nem tudható, hogy honnan vette a 120 milliárd forintos nagyságrendet. A kórházak szállítói tartozása ma közelít a 120 milliárdhoz (lehet, hogy összecserélték az éveket?) és az adósság növekedését nem tudta megállítani sem a központosítás, sem pedig a brutális kézi vezérlés.

Az sem igaz, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlása a 2009-es évi szint alá szorult volna. A tények mást mutatnak. 2013-ban többek között 955 orvos, 536 ápoló jelezte, hogy külföldön kíván munkát vállalni. 2009-ben 887 orvos és 419 ápoló élt hasonló bejelentéssel. Az elmúlt három évben drámaian megnövekedett az elvándorlás és ezen nem segített sem a rezidensek ösztöndíja, sem pedig az egészségügyi dolgozókat megosztó bérkiegészítés.

Talán nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy vajon miként ítélné meg a miniszterelnök a magyar egészségügy tényleges helyzetét, ha elmenne egy átlagos járóbeteg szakrendelő reumatológiai ambulanciájára. Miután megkapta a 49-es sorszámot, türelmesen kivárta sorát és az addig eltelt két-három óra alatt beszélgetett az ott lévő betegekkel és vizsgálata után pedig az orvosokkal. Talán ha ez megtörténne, a miniszterelnök másként beszélne az egészségügyről és másként a betegekről. Ez utóbbi fogalom egyébként is ritkán fordul elő avató beszédeiben. Miniszterelnök úr, tegyen egy próbát. Ha már nem akar vitát a legnagyobb ellenzéki párt elnökével, legalább a betegeket tisztelje meg egy érdemi párbeszéddel. Persze nem előre kiválogatott csoporttal, hanem csak úgy spontán.

Külön kérdés, hogy milyen is az újjáélesztett magyar egészségügy? Szócska államtitkár minap Körmenden azt találta mondani, hogy újraélesztették az egészségügyet, az elmúlt négy év alatt megoldották a krízis helyzeteket és a legfontosabb fejlesztésekhez is sikerült forrásokat biztosítani. Ez a nyilatkozat azonban több sebből is vérzik. Úgy is mondhatnánk, hogy az államtitkár úr hazudik vagy "enyhébb változatban" mellébeszél. Az egészségügyet nem 2010-ben, hanem az Önök országlása idején kellett folyamatosan feltámasztani, illetve az államosítás és a pénzkivonás következtében kialakult sokkos állapotot elhárítani. Államtitkár úr, ez nem sikerült. Lehet, hogy rosszul emlékeznek az újraélesztés technikáira.

Nem oldottak meg válsághelyzeteket, ellenkezőleg, újakat teremtettek, amelyek ma is bénítják az egészségügyi intézmények működését. Állítása szerint a legfontosabb fejlesztésekhez sikerült forrásokat biztosítani. Államtitkár úr, azokat a forrásokat, amelyekről beszél, nem a jelenlegi kormány, hanem az előző biztosította azzal, hogy kiemelt fejlesztési területek közé emelte az egészségügyet a brüsszeli támogatásokról szóló tárgyalásokon.

Kizárólag a szocialista vezetésű kormányok érdeme, hogy Magyarország harcolta ki a legtöbb uniós pénzt az egészségügy fejlesztésére valamennyi uniós tagállam közül 2007 és 2013 között. 2010-ben, a kormányváltás időpontjában, az egészségügy EU-s forrásainak 86,4 %-át már lekötötték, azután jött a Fidesz kormány a gyanakvás szülte felülvizsgálattal, s azzal, hogy mit lehet majd és honnan lenyúlni. A kórházak egy részének rekonstrukciója el sem kezdődött, a csúszások miatt több tízmilliárd többlet költség várható. Bűnös késlekedés van az onkológiában is, ami viszont sok ezer rákbeteg gyógyulási esélyeit rontja.

Most a választások előtt érezhető a kapkodás, gyarapszik a szalagátvágások száma. Az igazi baj azonban az, hogy az EU most kezdődő költségvetési ciklusában az Orbán-kormány ugyanúgy hátra rakta az egészségügyet, mint politikai feladatainak rangsorában tette. Az ágazat várhatóan az előző időszak előirányzatának ötödével, 90 - 100 milliárd forinttal számolhat. Ugyan mire lesz ez elég, Miniszterelnök úr?

Őszintén remélem, hogy a választók április 6-án úgy döntenek, hogy a Fidesz ne folytassa. Hagyja abba a magyar egészségügy szétverését, hiszen már eddig is felmérhetetlen károkat okozott. Hagyja abba és lehajtott fejjel, szégyenkezve távozzon.