Senki, de ahogy mondom, senki, sem a kormányoldalon, sem az ellenzékben nem tudta megfejteni a mocskos kanapét. Pedig volt ráizgulás rendesen, csak éppen végeredmény nem született. A mindenórás miniszterelnök ugyanis kiposztolt a facebook-oldalára - ha egyáltalán tudja, mi az - egy Vitézy-rózsaszín kanapét. Bugyiszínűt, leharcoltat, koszosat.
Egy fehér fal előtt, nem kicsit cikin áll a kanapé. Ezt a trutyadékot - e sorok írásáig - csaknem ezer Orbán-fan lájkolta. És másfélszázan imádták hozzászólásban is - az ember esze megáll. Egy randa ülőbútorba miért szerelmes valaki, csak mert Orbán rakta ki? OPNI, válaszolj! Ha holnap egy kupac utcai kutyakakit fotóz le az örökös kormányfő, azt is ezrek szeretnék majd megenni.
A szerencsétlen híveknek fogalmuk ugyan nincs arról, mit látnak - de "ott" látják. Nem hiszem, hogy a kormányfői stáb nem röhög hangosan ezeken az ön- és közhülyéken... Ha Orbán mondja, a lócitrom is franciakrémes. És a habzsolók, illatos szájszéllel bőven nyalakodtak szombaton is. A Nagyon Civil Összefogás erőltetett menetén láttam egy csomó gyári egyentáblát. Kovács Sándor Mátészalka, Kovács Sándor Géberjén, meg Porcsalma, meg Fülpösdaróc, meg a jóisten tudja hány település.... De ki lehet Kovács Sándor? Orbán 33. neve? Vagy titokban Kovács Sándor-tüntetéssé alakult a békevánszorgás?
Más: felteszem a kérdést, férfitársaim, ha önökről a következőket mondaná hites társuk, mit gondolna a környezetük? "Amíg éhes, ne kérj tőle semmit! Ulti közben ne zavard! Ha kikap a csapata, kezeljük a lehető legnagyobb tapintattal. Jobb arról nem is beszélni, mekkora volt a szomorúság, amikor 8-1-re kikaptak a magyarok… Ha reggel nem akar felkelni, mondd azt, hogy van friss Nemzeti Sport, egyből kinyitja a szemét. Elsőnek kell olvasnia, volt rá példa, hogy kivasaltam, hogy ropogós legyen." Önökről, tisztelt férfitársaim, ezek után mindenki azt gondolná, hogy tapló, antiszociális családbántalmazók - persze csak pszichésen.
De mi, férfitársaim nem lehetünk akkora tahók, mint a Ő, akiről saját asszonya mondja: egyszer, amikor egy síversenyen kikapott tőle, az eredményhirdetés előtt elintézte, hogy kreáljanak külön női és férfi kategóriát, csak hogy ne kelljen megalázó módon a felesége mögött végeznie. Ha ilyesmit beszélne rólam - és igaz lenne - szűk körben a párom, a barátaim pillantását is kerülném. Mert ez szégyellnivaló jellemgyengeség, és akkor még finom voltam.
"Neszójjáhozzámmerakkorátvágokapofádbahogybelegebedel!". "Hozzadasörötmertizeneggyesfoglenni!". "Holatőgypörköltmerszétveremaházat?" Van ilyen, nem kell túl messze menni érte a magyar vidék-alsón. Legfeljebb az átlag főhős nem tud stadiont csinálni a gravitációs rendszerű kerti vécé mellé. (Ha Széles kikapcsolja, szarban leszünk...) Milyen szép lenne azt olvasni, hogy a miniszterelnök levett a polcról egy jó könyvet, Csajkovszkijt hallgatott vagy a Katona József színházba ment...
Meggyőződésem viszont, hogy Lévai Anikó minapi bulvár-megnyilatkozása nem egyszerű választási-üzleti kitárulkozás, hanem komoly segélykiáltás.
Valakinek talán észre kéne vennie!
Esetleg a titokzatos Kovács Sándornak.