A Néprajzi Múzeum három molinója és az élénkpiros oszlopborításon található négy szó a múzeum által március elején kiadott sajtóközlemény szerint "a Múzeum új ruhája", amely a stílusváltás arculati elemeként működik. Ennek szellemében a múzeum egy demokratikus tér, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmiságra, a kultúrák és emberek sokszínűségének bemutatására, megértésére és elfogadására. A molinók is ezt tükrözik, hiszen a frissen felújított Kossuth tér tágas és szabályos szürkeségéből kiugrik a múzeum épülete, amely immáron véletlenül sem keverhető össze mondjuk egy kormányhivatallal - azokat ugyanis ritkán díszíti velocipéden ülő hipszterlány, ücsörgő drótóstót, vagy Freddie Mercuryra hajazó, tollkoronában pompázó fiú. - Ezekkel a mondatokkal üdvözölte egy internetes lap március 22-én a Néprajzi Múzeum új designját.
Akkor még senki nem gondolta, hogy a múzeum lehet demokratikus hely, ám a környezetében, például a szomszédos Parlament épületében ez a fogalom épp most válik múzeumi tárggyá. Kövér László házelnöknek ugyanis nem tetszett, hogy túl vörösre sikeredett a molinó. Mit csinál ilyenkor egy házelnök? Odatelefonáltat a múzeumba, hogy kérjenek előzetes engedélyt a már megvalósult installációra a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottságtól. Aztán amikor megérkezik a kérelem, az általa vezetett grémium - mely csupán a Kossuth tér makulátlanságára ügyel - elutasítja azt, és leszedeti az installációt.
De nézzük, van-e ehhez joga? A parlament nemrég meghozott törvénymódosítása szerint a kiemelt nemzeti emlékhely esetében - csak egy ilyen van, s az Kossuth tér - a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottságának előzetes hozzájáruló nyilatkozata szükséges a "tervezett építési, kereskedelmi, vendéglátási vagy szolgáltatási tevékenységhez, továbbá minden más tevékenységhez, amely a kiemelt nemzeti emlékhely nemzeti kulturális értéke megőrzését akadályozza." Nos tehát, a múzeum homlokzatára kihelyezett molinó esetében egyik szempont sem áll fenn. Nem építmény, nem szolgáltatás, s nem hisszük, hogy bármelyik bíróság szerint egy nemzeti közgyűjtemény installációja a nemzet kulturális értékének megőrzését akadályozná. A határozat indokolása azt állítja, hogy a "tervezett reklámfelület megjelenését, méretét, stílusát, színvilágát tekintve nem illeszkedik a kiemelt nemzeti emlékhely egységes arculatához".
A molinó akkor már jó pár napja látható volt. De nem csak az a baj, hanem az, hogy a törvény nem jogosítja fel a bizottságot ilyen fajta esztétikai értékítélete.
A Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottsága nem is ezekre a kritériumokra hivatkozott elutasító határozatában, hanem a Belváros-Lipótvárosnak az építészeti örökség helyi védelméről szóló rendeletét kotorta elő, mely szerint műemlék épületen nem helyezhető el reklám. Kérdés, a múzeum új arculatának megjelenítése reklámnak minősíthető-e? Vélhetően nem. Egyébként korábban a Néprajzi Múzeumnak semmiféle engedélyt nem kellett kérnie hasonló molinók elhelyezésére, a korábbi több száz esetben egyszer sem nem jelezte az önkormányzat, hogy nem helyezhetnek el "reklámot" saját épületük homlokzatán.
Más múzeumok sem kerültek hasonló helyzetbe. A Szépművészet Múzeumtól megtudtuk, hogy 10 évvel ezelőtt az akkor még létező Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól kellett engedélyt kérni, de kizárólag a molinó felhelyezési módjáról volt szó.
Az csak hab a tortán, hogy az elutasító határozatba több hiba is csúszott, a múzeum igazgatóját Kemecsei Lajosnak nevezi Kemecsi helyett, illetve saját illetékességét bizonyító törvényi helyre is hibásan utal, ugyanis a 2001/LXIV örökségvédelmi törvény 61/I. paragrafusának nem 6., hanem 4. bekezdése rendelkezik a hozzájáruló nyilatkozat szükségességéről.
Kemecsi Lajos főigazgató azt nyilatkozta egy internetes portálnak, hogy a múzeum nem tehetett mást, a Kossuth tér arculati ügyeiben fellebbezés nélküli határozatokkal dönthet a bizottság. Ennek ellenére megkeresték a bizottságot, hogy a jövőt illetően megpróbáljanak egy mindkét fél számára elfogadható együttműködést kialakítani. Az igazgató lapunknak sem akart többet mondani. Nyilvánvalóan nem akarja elmérgesíteni a helyzetet a kormányzattal.
A Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság januárban kezdte meg működését. Kövér László mellett Halász János államtitkár, Such György, Szakály Sándor és Wachsler Tamás a tagjai.