Seres Attila;

Orbán Viktor;országgyűlési képviselő;Scheiring Gábor;stadionépítés;Szabó Tímea;Napi.hu;

2014-04-04 07:53:00

Éhesen nem lehet futballozni

Normál esetben a sport mellékes téma a választási kampányokban. Nyilván így lenne ez most is, ha Orbán Viktor kormánya nem nyilvánította volna stratégiai ágazattá a sportot, s nem öntené bele a milliárdokat. De minthogy a miniszterelnököt ragályos betegségként taglózta le a stadionépítési láz, a sport ezúttal a választási kampány slágertémájává lépett elő. 

A demokratikus ellenzéki pártok már a parlamenti ciklus közben is, felszólalások özönében hangoztatták: teljességgel abszurd és elfogadhatatlan a kormánynak az a politikája, hogy a sportra olyan mértékű anyagi támogatást fordítson, amilyet a leggazdagabb országok sem engedhetnek meg maguknak.

Az Együtt PM Stadionstop címmel még törvénymódosító javaslatot is benyújtott a múlt év végén, ami aztán - a kétharmad fejbólintó Jánosként való viselkedése miatt - úgy végezte, mint általában az ellenzéki javaslatok: a szemétkosárban.

Pedig Szabó Timea független országgyűlési képviselő meggyőzően bizonygatta, hogy azt a 82 milliárd forintot, amelyet a kormány 2014-ben sport ezen területére kíván fordítani, a nélkülöző gyerekekre és a szegénység felszámolására kellene inkább áldozni.

Éhesen nem lehet futballozni - bizonygatta a képviselő-asszony, hozzátéve, amikor az országban négy millióan élnek a létminimum alatt és a gyerekek több mint 10 százaléka éhezik, akkor nem szabad megalomán beruházásokra költeni az adófizetők pénzét.

Hasonlóan vélekedett a parlamentben a szocialista frakció is, s ma már talán maguk is sajnálják, hogy nem vitték végig saját kezdeményezésüket, és nem kezdtek aláírásgyűjtést arról, hogy a stadionépítésre és a futballtámogatásra szánt költségvetési összegeket inkább egészségügyi célokra fordítsák.

Pedig valamennyi függetlennek tekinthető felmérés azt igazolta, hogy a stadionépítési mánia nem talál támogatásra a lakosság körében. A baloldali szimpátiával igazán nem vádolható Republikon Intézet felmérése szerint még a kormánypárti szavazók többsége is szimpla pénzszórásnak tekinti a stadionépítési lázat: körükben a támogatók aránya 39 százalék, az ellenzőké pedig 58 százalék. A teljes lakosságnak alig 18 százaléka vélekedik úgy, mint Orbán Viktor, hogy az ország felemelkedése a sportsikereken múlik!

Hiába nyújtott be a parlamentben tíz önálló javaslatból álló csomagot Szabó Tímea és Scheiring Gábor arról, hogy társadalmilag elfogadottabb célokra kellene fordítani a "stadionmilliárdokat", azok elfogadására a narancsszínű parlamentben annyi esély volt, mint hóembernek a kánikulában.

Pedig a képviselők nem is az egész, 82 milliárdot, csupán 14 milliárdot vontak volna el a tervezett szombathelyi Arénától, a sóstói, a diósgyőri és a debreceni stadiontól, illetve a "Nemzeti Stadionfejlesztési Programtól", de javaslatuk szánakozó mosolyt fakasztott a Fidesz-KDNP-s képviselők ajkán.

Azóta, a választási kampány lakossági fórumain bebizonyosodott, hogy a szavazók túlnyomó többsége maga is szociális területre irányítaná inkább a stadionépítésre szánt pénzt. Szerintük az így felszabaduló forrásokat inkább óvodai, illetve korai fejlesztői szolgáltatásokra és a gyermekétkeztetés támogatására kellene fordítani, s akár a hétvégi közétkeztetést is bevezetnék az arra rászorulók számára.

A kampányoló képviselők gyakran hallanak olyan lakossági javaslatokat, hogy a sportra szánt pénz bizonyos részét inkább az oktatásra kellene áldozni, s ezen belül az egyetemekre, bővítendő a felsőoktatási keretszámokat.  Gyakran minősítik populizmusnak, amikor egyik vagy másik médium összehasonlító adatot közöl arról, mi mindent lehetne létrehozni a stadionépítés milliárdjaiból.

Pedig a lakossági fórumok éppenséggel visszaigazolják ezeket az összehasonlításokat. Megjegyezzük: a választópolgárok távolról sem sportellenesek. Elfogadnák, sőt támogatnák egy nagy, nemzeti stadion építését, ezt közcélnak tartanák, s nem sajnálnák rá a szükséges 20 milliárd forintot. De minek stadionépítésre költeni a fennmaradó 38 milliárdot?  (A 2014-es költségvetésben 82 milliárd forintot különítettek el sportcélú támogatásra, s ebből 58 milliárdot stadionépítésre.)

Ez ugyanis rengeteg pénz. A Napi.hu számítása szerint ennyiből kétezer darab 70 négyzetméter alapterületű lakást lehetne építeni. Sőt, ha a lakásépítést ötven százalékban megtámogatjuk az EIB kedvezményes hitelével, akkor ennyi pénzből már 4160 bérlakás épülhetne.

Vagy 1200 darab, ócsai méretű, 50 négyzetméteres ház. Ha arra gondolunk, hogy erre az évre 6000-8000 lakás építését prognosztizálják, máris képet kaphatunk, mit jelentene ez az összeg az építőipar számára. Ha az említett 38 milliárdot lakbértámogatásra fordítanák - a Napi.hu ezt is kiszámította -, s családonként 20 ezer forinttal egészítenék ki a piaci lakbért, 140 ezer családnak segítenének, azaz több mint 400 ezer ember lakhatásán könnyítenének.

Magunk sem tudjuk, örüljünk, vagy bosszankodjunk azon, hogy a sport a mostani választási kampány slágertémája lett. Örülnénk, hogyne örülnénk, ha a tömegsport állami támogatásáról, százezrek egészségének megőrzéséről, a fiatalok sportos életre való neveléséről lenne szó, ha a milliárdok erre kellenének.

Nem sajnálnánk a közpénzt, hiszen kinek kell bizonygatni a sport egészségmegőrző szerepét? A stadionépítés azonban olyan luxus, amit a gazdaság jelenlegi színvonalán nem engedhetünk meg magunknak. Az élsportot, s ezen belül az elképesztően alacsony színvonalú honi labdarúgást kényeztetik vele, ami semmivel sem igazolható pénzkidobás. S tudják ezt a választópolgárok is.