A valóságban – írta Madame Stolz – „a Fidesz rajongói jóval kevesebben voltak. Még a belügyminisztérium 440 ezres becslése is alaposan eltúlzott volt. A résztvevők az ország négy részéből érkeztek a fővárosba, többen a román és szerb határon túlról is, ahol a magyar kisebbség 2010 óta ’az anyaországtól’ nem csupán útlevelet, szavazati jogot is kapott”.
A bécsi tudósítás szóvá tette azt is, hogy „ez a hadjárat igencsak fura. Budapest központjának szinte minden hirdető oszlopát a narancsszín uralja, a kormányfő hatalmasra méretezett fotója, elszórva a környezetvédő LMP és a szélsőjobboldali Jobbik plakátja. A Fidesz közeliek ellenőrzik a legfontosabb hirdetési vállalkozásokat”.
Idézte a Le Monde az EBESZ, (az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) megfigyelőinek jelentését, amely szerint „a legfontosabb kereskedelmi tévék a hatalmon lévő pártnak vannak alávetve, és legnézettebb szórakoztató műsoraik középpontjában mérséklik a kormány bírálatát”.
Kritizálja az EBESZ a média tanács összetételét is, amely szerinte „a Fidesz közeliek túlsúlyát nyögi, döntéseinek felülvizsgálatára nincs lehetőség. A közszolgálati tévécsatornák híradói a karikatúra határát súrolják. A múlt szombati adás például ’mint rendesen’ Orbán nagygyűlési beszédével indult, utána csak a Fidesz ömlengő hívei kaptak szót. A többi párt eseményeiről a híradó végén emlékeztek meg, röviden az MSZP elnökének szavairól, de ezt is maroknyi fideszes ellentüntető szitkozódó megjegyzései követték”.
Két nappal a parlamenti választás előtt ez az írás ábrázolta a Le Monde-ban a magyar közhangulat állapotát.
