Friss tanulmányában a Világbank azzal érvel, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem elegendő az ambiciózus cél elérésére, a szegénység felszámolásához az államoknak is többet kell tenniük. "Ez lehet az a generáció, amelyik véget vet a világban a szélsőséges szegénységnek. Rendkívül nehéz lesz, de meg tudjuk tenni" - érvel Jim Yong Kim, akit 2012-ben Barack Obama amerikai elnök nevezett ki posztjára.
"Ha minden ország gazdasága ugyanolyan ütemben növekedne, mint a megelőző 20 évben, és a jövedelemelosztás rendszere nem változna, 2030-ig a jelenlegi 17,7 százalékról csak 10 százalékkal tudnánk csökkenteni a szegénységet. Ez nem elegendő" - mutatott rá a Világbank elnöke.
Jim Yong Kim szerint tovább kell lépni, a segélyekre szánt dollárokat hatékonyabban, a magánszektort fejlesztve kellene felhasználni.
A Világbank terve szerint 2030-ig évente 50 millióval csökkentenék azok számát, aki napi 1,25 dollárnál kevesebb jövedelemből élnek. "Ez azt jelenti, hogy a következő 16 évben hetente 1 millió embernek kellene kiemelnie magát a rendkívüli szegénységből" - szögezte le a bankelnök, aki ezt elérhető célnak tartja.
Optimizmusát osztja a világ leggazdagabb embere, Bill Gates is. A Bill és Melinda Gates Alapítvány 2014-es levelében azt
írta: "A világ majdnem minden tekintetben jobb hely lett, mint valaha. Az emberek tovább, egészségesebben élnek.
Egykor szegény államokban virágzik a gazdaság. Hibás az a nézet, hogy a világ képtelen felszámolni a szegénységet és a betegségeket. A legszegényebbek száma 1990 óta megfeleződött." Gates egyik fő üzenete: a legszegényebb államok nincsenek örökös szegénységre ítélve.
A 2005-ös G8-as csúcstalálkozón a világ leggazdagabb államai elkötelezték magukat a szegénység felszámolása mellett. Az akkori vállalásból, hogy GDP-jük 0,7 százalékát a legszegényebbek segélyezésére költik, kevés valósult meg.
Jelenleg még több mint egymilliárd ember él 1,25 dollárnál kevesebből, mintegy kétharmaduk öt országban: Indiában 33, Kínában 13, Nigériában 7, Bangladeshben 6, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 5 százalék.
A Világbank 2020-ig 9 százalékra, 2030-ig 3 százalékra szorítaná le a nincstelenek arányát. Kaushik Basu, a Világbank alelnöke, vezető közgazdásza a múlt pénteki washingtoni fórumon elismerte, a pozitív trendek bármely ország, régió megtorpanása miatt lelassulhatnak. Ha például Kínában, akárcsak átmenetileg is, mérséklődik a növekedés, az az afrikai gazdaságokat is visszaveti.
Az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján, 2000-ben elfogadott célkitűzések között első helyen szerepelt a szegénység és éhség megszüntetése. A világszervezet kimondta: 1990-hez képest 2015-ig felére kell csökkenteni a napi 1 dollárnál kevesebből élők számát (az összeget időközben megemelték). Célul tűzték ki, hogy mindenkinek - a nőknek és a fiataloknak is - legyen tisztességes, produktív munkája. Harmadsorban 2015-ig felére akarták csökkenteni az éhezők számát.
A világszervezet 2013-as értékelése szerint az első célkitűzés teljesült, globális szinten felére csökkent a szélsőséges szegénység. A fejlődő világban 1990-ben a népesség 47 százaléka élt napi 1,25 dollárnál kevesebből, 2010-re ezt 22 százalékra sikerült csökkenteni - öt évvel hamarabb, mint tervezték.
Igaz, az ENSZ becslései szerint a fejlődő világban még mindig a dolgozók 60,9 százaléka napi 4 dollárnál kevesebből él. Az alultáplált emberek arányát 1990-1992-ben 23,2 százalékra tették, 2010-2012-ben 14,9 százalékra becsülték. Ez nagy eredmény, de a világon minden nyolcadik ember - összesen legalább 870 millió - továbbra is éhezik.
Washingtonban szombaton az IMF és a Világbank közgyűlésére érkezett pénzügyminiszterek tanácskozásán a szegénység enyhítése szempontjából kulcsfontosságúnak mondták a tiszta ivóvízhez jutás és az alapvető higiéniai feltételek biztosítását, s konkrét felajánlásokat kértek az országoktól.
A WHO és az UNICEF adatai szerint a a világon 748 millió ember még nem jut tiszta ivóvízhez, 2,5 milliárd ember higiéniai körülményei nem megfelelőek. Ez utóbbi tekintetben az ENSZ millenniumi célkitűzései 2015-ig biztosan nem teljesülnek.