Vajda Béla grafikái persze csak bizonyos szempontból mozdulatlanok, hiszen a bemutatott lapok csupa lendületről, mozgásról, formálódásról és alakulásról vallanak. Egy női fej éppen úgy tele van mozgással mint egy ló energiát sugárzó figurája, szinte várjuk, hogy ezek a lapok mozduljanak, kezdjék a maguk külön életét a képen.
Ez a látvány különös élmény, és óhatatlanul eszünkbe juttatja a 2011-ben eltávozott művész remek kisfilmjeit. Azt a rajzolt világot, amely meg is mozdul és ironiával, groteszk humorral mesél az élet abszurdjairól.
Az irónikus Nyelvlecke, a fekete humorú Életmű, a meghökkentő csattanóra épülő Pléh-boy, a Janikovszky Éva meséit képben elmondó Az én családom, Felelj szépen, ha kérdeznek, Kire ütött ez a gyerek, Jó nekem , s természetesen a címe után szállóigévé lett Hanyas vagy? emberi társadalmi filmlelete - mind Vajda Béla kivételes tehetségéről vallanak.
Akkor már több nemzetközi rövidfilmfesztivál díját hozta haza animációs munkáival, amikor 1980-ban Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazták a Moto Perpetuo című művét. A rövidfilm egy filozófikus kis abszurd, ahogy Geréb Anna filmtörténész írja róla, "a maga megállíthatatlan páternoszterével, amibe belefér egész világunk múltja és jelene, s amibe inkább bele sem lép a megrettent kis emberke."
A rajz, a grafika megelőzte pályája során a filmet, s filmrendezőként legközelebbi kollégái sem tudták róla, hogy grafikák tucatjai kerültek ki korábban a keze alól. Még Bende Zósfia, felesége és legközelebbi munkatársa sem ismerte a dossziék tartalmát, amelyek megőrizték Vajda Béla rajzait. Ezekből került most néhány az Örkény István Könyvesboltban rendezett kiállításra, amelyek egy gondolkodó, érző ember egyéniségének nézni jó képi jelei.