Horn Gyuláról neveztek el termet Brüsszelben

Publikálás dátuma
2014.04.16. 07:34
FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Horn Gyula nevét viseli ezután az Európai Parlament brüsszeli főépületében a harmadik emeleten található H1-es terem. (Néhány magyar médium tévesen azt írta, hogy a terem a strasbourgi épületben van, valójában csak az elnevezésről szóló döntés született meg ott, az eheti parlamenti ülésszak idején.)

Az EP-t vezető büró (nagyjából a mi parlamenti házbizottságunkhoz hasonlító testület) annak ellenére hozta meg ezt a döntést, hogy a fideszes Surján László megpróbálta megakadályozni azt. Amikor annak idején egy egész épületszárnyat neveztek el Antall Józsefről, a magyar szocialisták támogatták és lobbiztak a döntésért.

Sajnos a Fideszre nem ez a nagyvonalúság a jellemző, ők külföldön is megpróbálják lejáratni a közelmúlt legjelentősebb, nemzetközi szinten is elismert államférfiját. A H1-es terem az Altiero Spinelli olasz politikusról elnevezett épületben található, s elsősorban a szocialista frakció használja különböző ülésekre és rendezvényekre.

Maga Spinelli az Olasz Kommunista Párt képviselőjeként került be a hetvenes években az Európai Parlamentbe, s minden erejével azon dolgozott, hogy hidat építsen a különböző pártokhoz tartozó, de egyképp a közös európai hazában gondolkodó politikusok között. Így különösen méltó, hogy a kommunistából szociáldemokratává lett Horn Gyula terme az ő épületében legyen.

A termet a gyakorlatban már csak a májusban megválasztandó új parlament tagjai és az általuk vendégül látott látogatócsoportok fogják használni. Az elköszönő parlament (Tabajdi Csaba vezetésével a magyar szocialisták és a német szociáldemokraták érdeme elsősorban a döntés) részéről így egyfajta örökségnek is felfogható ez a gesztus.

Tabajdi hangsúlyozta: "Horn Gyula büszke, előrelátó, Európára tekintő magyar hazafi volt. Hitte, hogy Magyarországnak, a magyarságnak nincs más alternatívája, mint az uniós tagság. A tegnapi döntésnek köszönhetően Horn Gyula hagyatékát nem csak a magyar emberek, de az Európai Parlament is őrzi."

Pulitzer-díjat kaptak az NSA leleplezői

A brit The Guardian és az amerikai The Washington Post munkatársai kapták az egyik legtekintélyesebb újságírói elismerést, a közszolgálatiságért járó Pulitzer-díjat az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos adatgyűjtésének leleplezéséért. A tavalyi év legnagyobb újságírói teljesítménye az NSA volt szerződéses munkatársától, Edward Snowdentől kapott információkon alapult.

Az első interjút Snowdennel Hongkongban tíz hónapja a Guardian két munkatársa, Glenn Greenwald és Ewen MacAskill készítette, Laura Poitras filmrendező kezdeményezésére. A Washington Postnál Barton Gellman volt az, aki együttműködött Poitrassal. Mind a négyen megkapták a George Polk újságírói díjat is munkájukért.

Az NSA-leleplezések az egész világot megrengették, állam- és kormányfők követeltek magyarázatot, Barack Obama amerikai elnök kénytelen volt kezdeményezni az NSA-adatgyűjtés korlátozását. A Moszkvában menedékjogot kapott Snowden üdvözölte a díjat: "A mai döntés igazolja mindazokat, akik hisznek a közszolgálat fontosságában".

Az amerikai kiszivárogtatóra valószínűleg börtön várna, ha hazatérne az Egyesült Államokba. Hosszú börtönbüntetésre ítélték azt a másik kiszivárogtatót, aki kormányzati archívumokból több mint hétszázezer titkos amerikai dokumentumot töltött le, majd adott át a Wikileaks leleplező portálnak. Főként az iraki és az afganisztáni háború visszásságait akarta közzétenni.

A még csak 26 éves Bradley Manning katona volt, hírszerzési elemzőként szolgált Irakban. Manninget 2010 májusában tartóztatták le, tavaly augusztusban kémkedésért, államtitkok kiszivárogtatásáért 35 évre ítélték. Egyetlen vádpontot ejtettek, amely szerint az ellenséget akarta volna segíteni.

A washingtoni katonai törvényszék vezetője, Jeffrey S. Buchanan altábornagy épp hétfőn közölte: fenntartják a közlegény ellen hozott ítéletet. A közlegény jó magaviselet esetén legkorábban 2020 februárjában szabadulhat. Manningnek jogában áll fellebbezni. A meleg kiskatona az ítélet közzététele után közölte, hogy nemet akar változtatni, s ma már Chelsea-nek nevezi magát.

Szerző

Bíróság elé citálnák Gorbacsovot

Publikálás dátuma
2014.04.16. 07:30
„Ki akarná rács mögé ültetni a nagypapát?” FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/RALF JUERGENS
Mihail Gorbacsov sok ember számára azt a kommunista vezetőt testesíti meg, aki képes volt szembenézni a demokrácia, a nyitottság hiányából fakadó belső bajokkal, a Szovjetunió számára kedvezőtlenül alakuló nemzetközi helyzettel, s bátran a reformok útjára terelte hazáját. Bírálói szerint viszont politikájával a Szovjetunió és a kommunista párt szétesését idézte elő. Évtizedekkel Gorbacsov bukása után, most e bírálatoktól hangos az orosz média. 

Az első lövéseket az orosz politikusra a kínaiak adták le, amikor még annak idején bírálták politikai engedményei, a szabadabb légkör megteremtése miatt. Most is úttörők voltak a gorbacsovi politika elítélésében: az elmúlt hónapokban a párttagok tanulmányozni kezdték az orosz kommunista párt csődjének okait, hogy eljussanak annak a megállapításáig: nem szabad teret engedni a liberalizálásnak.

Akadt olyan tartomány Kínában, Csiangszu, amelynek dúsgazdag kommunista párttitkára kötelező szemináriumon nézette meg a vezető káderekkel azt a hatrészes dokumentumfilmet, amely a Szovjetunió felbomlásáról szól. Ez a film a Szovjetunió nagyszerű sikereivel indít, majd azokkal a fegyveres összetűzésekkel folytatódik, amelyek aláásták az ország biztonságát.

A Wall Street Journal számolt be arról, hogy a tartományi kommunista vezető arra szólította fel embereit, hogy a történtekből vonjanak le helyes következtetést. Ami nem más, mint hogy a Szovjetunió szétesésének kizárólagos oka, hogy vezetői, mindenekelőtt Mihail Gorbacsov, eltávolodtak a marxista-leninista ideológiától.

Ez a film csak része annak a kampánynak, amelyet a Kínai Kommunista Párt főtitkárának az utasítására szerveztek azzal a céllal, hogy rendet tegyenek a párt soraiban, és meggyőzzék a kádereket arról, hogy hűek kell maradniuk a még Mao Ce-tung korában lefektetett ideológiai elvekhez. Ebben az a félelem is tükröződik, hogy a piac állami ellenőrzésének csökkenésével, az amerikaiaknak sikerül a politikában is befolyást szerezniük.

A kínai vezetés a gorbacsovi gyakorlattal ellentétes irányt követ: nyit a gazdaságban, a politikában azonban zárja a sorokat. Hallani sem akar az alkotmány reformjáról, a hatalom megosztásáról, a nagyobb demokráciáról. Az egész kampány azt hivatott tudatosítani az emberekkel, hogy Kínában nincs helye az olyan politikusoknak, mint amilyen Mihail Gorbacsov vagy Borisz Jelcin volt.

Természetesen nem a kínaiak startlövésére indultak Gorbacsov ellen azok az orosz politikusok, akik most össztüzet zúdítanak a Szovjetunió volt elnökére. A kínaiak nélkül is van elég kritikusa a volt államférfinak. Az azonban mégiscsak meghökkentő, hogy ennyi idővel a pártfőtitkár bukása után az orosz alsóház néhány képviselője bíróság elé citálná Gorbacsovot.

Az "Egységes Oroszország", a kommunista párt és a Zsirinovszkij féle Liberális Demokrata Párt összesen öt képviselője a főügyészhez fordult annak érdekében, hogy vizsgálja meg azokat az 1991-es eseményeket, amelyek elvezettek a Szovjetunió felbomlásáig. A kezdeményezők meggyőződése, hogy egy ilyen vizsgálat a volt elnök felelősségre vonásához vezetne.

A liberális párt képviselője, Mihail Degtjarjev nem köntörfalazott, amikor a Kommerszant című moszkvai lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy az állam élén egy külföldi ügynök állt. Mások tagadják, hogy az államférfi elítélése lenne a valódi céljuk, mint egyikük fogalmazott, ki akarná a nagypapát a rács mögé ültetni.

Valószínűleg itt valóban nem Gorbacsov személye a legizgalmasabb kérdés, hanem az, hogy mi következne abból, ha a főügyészség arra a következtetésre jutna, hogy a Szovjetunió felbomlása törvénytelen volt. Hiszen a képviselők arra hivatkoznak, hogy az állampolgárok a hajdanán megrendezett referendumon a Szovjetunió egyben tartása mellett voksoltak, ezért a szovjet vezetők törvénytelenül jártak el, amikor olyan helyzetet teremtettek, amely a széteséshez vezetett.

A lényeget Jevgenyij Fjodorov, a hatalom pártjának, az "Egységes Oroszországnak" a képviselője mondta ki, amikor kijelentette, hogy a Szovjetunió szétesése az elmúlt 23 évben mindig is aktuális téma volt, de most az ukrajnai események közepette, megkerülhetetlenné vált.

Gorbacsov személye Fjodorovot kevésbé izgatja: Németország úgy sem adná ki Moszkvának, még akkor sem, ha kiderülne a felelőssége az ország szétverésében és amerikai kém mivolta. A képviselő nem kevesebbet állít, mint hogy a tisztánlátás hozzásegít annak megértéséhez, hogyan működik az "ötödik hadoszlop" a mai viszonyok közepette. Szerinte mindez lökést adhat a volt szovjet köztársaságok nemzeti felszabadító mozgalmainak.

És itt értünk el a lényeghez. Ha kimondanák, hogy törvénytelen cselekedet volt a Szovjetunió felbomlásának hivatalos levezénylése, akkor ebből sok minden következhet. Akár egy ukrajnai orosz beavatkozást is szentesíthet. Mint ahogy megkérdőjelezheti a függetlenné vált volt szovjet köztársaságok törvényes létét is.

Mihail Gorbacsov nyilatkozataiban igyekezett ironikus hangot megütni, mondván ilyen alapon bűnvádi eljárásokat lehetne indítani az orosz birodalom 1917-es szétverésének kérdésében is. Téved azonban, amikor az öt honatya kezdeményezésében csak azt látja, hogy a média figyelmének a központjába akarnak kerülni. Ennél azért sokkal veszélyesebb lépésről van szó.

Még akkor is, ha neves jogászok elképzelhetetlennek tarják, hogy elmarasztaló ítélet szülessen, hiszen annak semmiféle jogi alapja nincs. A hangulatkeltéshez azonban már annyi is elegendő, ami már eddig történt.

Szerző