Az örök élet fái az emlékezésért

Az örök életet jelképező fákat, két gingko-bilobát ültettek el szerdán a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont udvarán.

„Ki kell mondanunk, alapvető feladatunk, hogy megőrizze az áldozatok emlékét és mindazoknak az eseményeknek az emlékét, amik akkor lejátszódtak” – jelentette ki dr. Botos János igazgató-helyettes, aki megnyitójában két világhírű túlélőt idézett. „Nem tudtam, hogy valóság-e vagy álom. Aztán rájöttem, hogy ez nem olyan, mint amikor a bútorokat jöttek lefoglalni” – hangzottak fel Bruck Edith szavai. „Soha nem felejtem el azt a napot, ami egyetlen hosszú, hétpecsétes éjszakává változtatta az életemet” – írta Elie Wiesel.

Botos János emlékeztetett arra is, hogy 1944. május 14-én indult el a magyarországi deportálások első két szerelvénye, Munkácsról, illetve Nyíregyházáról Auschwitz-Birkenauba. „Meg kell fogadnunk, hogy soha többé nem engedjük meg, hogy ez még egyszer előforduljon sehol a világon” – hangsúlyozta az igazgató-helyettes.

A két életfát a Bornemissza, a Sztehlo és a Wallenberg gimnázium diákjai ültették el. Ezt követően nyitotta meg dr. Feledy Balázs művészettörténész Kádár György holokauszt-túlélő kiállítását. Kádár György, aki József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz! című kötetének borítóját készítette, munkaszolgálatos volt, majd német fogságba esett. Több tábort is megjárt, végül 1945. májusában Buchenwaldból szabadult. Egy évvel később kezdte készíteni rajzait a lágerélet borzalmairól, amelyeken az uralkodó árnyalat a fekete. A tárlat címe sem is erre utal: Ahol a fény is sötét volt. Kádár György művei július 29-ig tekinthetők meg a Holokauszt Emlékközpontban.

A megemlékezés gyertyagyújtással, kövek elhelyezésével ért véget. Jelenleg a magyar holokauszt 172.312 áldozata ismert név szerint, és mint Botos János elmondta, minden évben újabb és újabb nevek kerülnek fel az emlékezet falára, és a kutatást folytatják, még akkor is, ha valószínűleg soha nem tudják valamennyi áldozatot azonosítani.