Úgy foglalta az "alaptörvénybe" és tette sarkalatos jogszabállyá a termőfölddel kapcsolatos törvényeket tavaly a fideszes országgyűlési kétharmad, hogy azokból akkor még egy betűt sem írtak le. A többször is elhalasztott majd elfogadott földforgalmi törvény három lépcsőben lép életbe. Az utolsó fokozat május 1-jétől lesz hatályos. Egyáltalán nem mellékesen, a szakma döntő többsége szerint a mezőgazdasági üzemszabályokat és "az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre" vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó törvényeket a földforgalmi törvénnyel együtt kellett volna megalkotni, de a két előbbinek még a tervezetét sem látta a mai napig senki. Természetesen ezek is minősített többséghez kötött törvények lesznek.
A kormány ígért egy negyedik jogszabályt is, amely az előbbi három jogszabály végrehajtásának részleteit tartalmazza. Ebben a törvényben kívánják a jogalkotók mindazokat az eljárási szabályokat rögzíteni, amelyek nem kétharmadosak, mivel azokat az évek folyamán esetleg változtatni kell majd.
A földforgalmi törvényt már vitája során is számos kritika érte, de a végleges szövegben is számos olyan paragrafus van, amely a mai napig viharokat kavar.
A legfontosabb kifogások között szerepel egyebek mellett, hogy a törvény rendkívül leszűkíti a termőföldvásárlásra jogosultak körét. A jogszabály szerint ugyanis kizárólag úgynevezett földművesek vehetnek földet, de míg ebbe a kategóriába tartozik a szakképzettség nélküli őstermelő is, az agrártársaság agrármérnöke, mint alkalmazott már nem. Eddig a jogi személyeket kivéve, minden magyar állampolgárnak alanyi joga volt földet vásárolni. Most több millió lehetséges vevő köre néhány tízezerre szűkül.
A nagyjából 2 millió földtulajdonos tulajdonának értékét azonban nemcsak a keresleti oldal alapos összezsugorodása csökkenti, hanem az is, hogy nem rendelkezhet szabadon a földjével. Azt csak a május 1-jétől működő - mindmáig ismeretlen összetételű - helyi földbizottságok ajánlásával, a területileg illetékes mezőgazdasági szakigazgatási szerv hozzájárulásával adhatja el. A procedúra alapesetben is több hónapig elhúzódhat.
Ugyancsak sok vitára adott okot - még az ellenzéki szakpolitikusok között is - a birtokméret korlátozása. Erre korábban is volt példa, csakhogy akkor figyelembe vették a föld minőségét is. A gyengébb termőtalaj esetén túlnőhette a gazda a birtokmaximumot, most erre nincs lehetősége.
A földterület felső határa tulajdonnal és bérelt földekkel egy gazdánál nem haladhatja meg az 1200 hektárt, kivéve, ha állatot tart, vagy vetőmagot termel, mert akkor 1800 hektáron is gazdálkodhat.
A törvény bírálói arra is felhívták a figyelmet, hogy az 1200 hektáros birtok csak akkor növelhető, ha legalább három éve tart 600 úgynevezett számosállatot, vagyis átlagosan 750 szarvasmarhát, vagy 5200 sertést. Ez pedig visszamenőleges jogalkotás, mert a törvény hatályba lépése előtt már nem lehetett ideje egy esetleges állománybővítés feltételeinek megfelelni. Az 1800 hektárhoz már 900 számosállatot rendel a törvény, vagyis három évig úgy kellene a nagyobb állományt tartania a gazdának, hogy nincs elegendő területe hozzá, vagy kizárólag a jószágának termeszt takarmányt és eladásra nem tud más növényi kultúrákat vetni.
A földforgalmi törvénnyel, de általában a kormány földpolitikájával, a földbérleti pályázatokkal kapcsolatban folyamatosan kerülnek elő újabb és újabb hiányosságok, kifogások. A "régi" Országgyűlés ellenzéki pártjai és civil szervezetek - ki-ki a maga álláspontja hangsúlyozásával - még a május 1-jei hatálybalépés előtt szeretné rávenni a kétharmaddal bíró kormánypártokat, hogy módosítsa a törvényt.
Az LMP és Ángyán József független képviselő április 24-25-re kétnapos rendkívüli parlamenti ülés összehívását javasolta az állami földbérlet-pályázatok, illetve a földforgalmi törvény visszásságai miatt. Az MSZP szintén a földforgalmi törvény és a hozzá tartózó egyéb jogszabályok alkalmatlansága és végrehajthatatlansága okán támogatja a soron kívüli tárgyalást. Már a Fidesz sem állítja, hogy kőbe vésett lenne a földtörvény, az Európai Bizottságtól érkező jelzések alapján úgy tetszik, hogy elkerülhetetlen lesz a módosítás.
Bizottságok és a korrupció gyanúja – a kormány menekülne saját csapdájából
Fű alatt kezdett bele a kabinet a sarkalatos földforgalmi törvény földbizottságokra vonatkozó rendelkezéseinek módosításába. Erről "elfelejtette" értesíteni az egyre türelmetlenebb gazdákat, akik a május 1-jétől életbe lépő törvény alapján azzal bombázzák a települési jegyzőket, miért nem hívják már össze a földhasználó gazdákat, hogy megválaszthassák maguk közül a földbizottságokat.
Több forrás is megerősítette, erre már hiába várnak. Mivel vidéken nemcsak a földbizottságok hiánya, hanem helyenként azok várható tevékenysége miatt is egyre növekszik a feszültség, és az unió is vizsgálódni kezdett a témában, a kormány úgy döntött, hogy menet közben változtatnak a szabályokon. A választott földbizottságokat így átmenetileg az Agrárkamara helyi szervezetei által kijelölt csoportok "helyettesítik".
Korábban a spekulánsok és külföldiek földszerzésének megakadályozására hivatkozva emelte be a kormányzat a helyi földbizottságokról szóló paragrafust a földforgalmi törvénybe. A jogszabály rendelkezése szerint ezek a bizottságok meghatározó szerepet kaptak volna május 1-jétől a hazai termőföld adásvétel piacán. Az ő ajánlásuk nélkül sem eladni, sem venni nem lehetne birtokot. A törvény szövege szerint ha a bizottság nem hoz döntést, az egyenlő az üzlet megvétózásával, amit indokolniuk sem kell, az adásvételben érintett felek pedig sehol nem fellebbezhetnek.
A jogszabálymódosítás a kiszivárgott és meg nem erősített hírek szerint már nem a jegyző hívná össze a település közigazgatási területén belül gazdálkodókat jelölőbizottság alakítására és a bizottság megválasztására, hanem az önkormányzat képviselő-testülete jelölné ki a tagokat.
A megkérdezett agrárszakemberek többsége úgy vélte, ettől nem lenne sokkal demokratikusabb a procedúra és a bizottságok legitimitása sem erősödne lényegesen. A korábbi változat ellen az volt a fő kifogás, hogy a bizottságok a korrupció melegágyává válhattak volna, hiszen a gazdák egymás között "kisakkozhatták" volna, hogy ki, mikor, hol, mekkora földet vehet, vagy adhat el. Ráadásul azok a termelők, akiknek több település határában is vannak földjeik, több helyen szólhattak volna bele az adásvételbe, főleg, ha megfelelő érdekhálóval is rendelkeznek.
Csakhogy - vélik agrárszakemberek - a képviselő-testületekben is ott ülnek a legtöbb helyen a gazdák, és nehéz elképzelni, hogy nincsen befolyásuk a közösségre, főleg ha még munkát is adnak az ott élőknek. A szakemberek egyebek mellett azt javasolták, hogy vagy legyen több lépcsős a földbizottsági választás, vagyis a bizottságot még a település közössége is szavazza meg, illetve, hogy a nagyobb gazdaságok túlsúlyának elkerülése érdekében a különböző birtokméreten, eltérő gazdálkodási módban működő gazdaságok arányosan adhassanak tagot, tagokat a bizottságokba. Magyarán a kistermelő és a gazdasági társaság egyenlő szavazattal rendelkezzen.
A kormányzat miközben folyamatosan harcot vív az unióval és általában a külfölddel, ha hivatkozási alapot kell keresni, mindig talál a határokon túl neki megfelelő példát. A földbizottságok esetében Franciaországra mutogatnak előszeretettel, hogy ott is bizottságok döntenek a föld adásvételről, de azt már nem teszik hozzá, hogy ott, ellentétben a jelenleg még érvényes hazai törvényszöveggel, pontosan szabályozott ezeknek a szervezeteknek a működése és az állam is képviselteti magát, hogy elkerüljék a részrehajlásnak még a látszatát is.
Olyan véleménnyel is lehet találkozni, hogy miközben a kormány kapkodva próbál kimászni a maga építette csapdából, igazából nem is lenne szükség ezekre a bizottságokra. Éppen a példaként emlegetett Franciaországban ugyanis van egy másik "csodafegyver": a fiskális megoldás. A nem mezőgazdasági céllal vásárolt földekre olyan magas illetéket szabnak ki, amely legalábbis elgondolkodtatja a leendő vevőt. A fiatal francia gazdák azonban illeték fizetése nélkül vásárolhatnak termőföldet.
A kormány fogadkozásai ellenére nem született meg a földforgalmi törvénnyel egy időben a szintén minősített többséggel elfogadandó üzemszervezési és az integrációs jogszabály. A feladat az új összetételű Országgyűlésre vár, azonban a jogszabályok tartalma változatlanul nem ismert. A szakemberek szerint nagy kérdés, hogy valóban a Fidesz közeli nagybirtokosok, közöttük a 2002-ben, az első Orbán kormány utolsó hónapjaiban privatizált 12 állami gazdaság tulajdonosai kezében összpontosulhat-e a hazai mezőgazdaság integrálása, így többek között a vetőmagellátás, felvásárlás, értékesítés.
Jelenleg még az újonnan feltörekvő, de szintén a miniszterelnök holdudvarába tartozó új nagybirtokosok is reménykedhetnek abban, hogy bekerülhetnek a mezőgazdasági termelés nyereségét lefölöző, államilag kijelölt integrátorok közé. A szakemberek szerint azonban nem szabadna monopolhelyzetbe emelni egy kiválasztott kört, mert a mai, főként önszerveződésen alapuló integrátori rendszer elfogadhatóan működik.
Aki nem fér be a földforgalmi törvény földműveseket leíró kategóriájába, az nem szerezhet 1 hektárnál nagyobb földet május 1-jétől. Ez önmagában is erős korlátozás, de a jogszabály ennél is tovább megy és alaposan megnehezíti, esetenként ellehetetleníti a zártkert tulajdonosoknak, hogy eladják a "birtokukat", illetve, hogy ahhpz vásároljanak újabb terüleet.
Egészen abszurd helyzetek is kialakulhatnak. Például ha valakinek külön helyrajzi számon tartják nyilván a házát és a kertjét, akkor csak olyan nem földműves vevőnek adhatja el az ingatlant, akinek a kerttel együtt sincs meg az 1 hektárja. Ha van 0,8 hektárja és a kiszemelt kert 0,3 hektár, akkor a tulajdonos csak a házat adhatja el, illetve a vevő csak azt vásárolhatja meg.
Akkor sem biztos, hogy gyorsan nyélbe üthetik az ügyletet, ha földműves minősítésű vásárló jelentkezik, mert akkor május 1-jétől a földbizottság, pontosabban mivel azok addig már biztosan nem alakulnak meg, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) területi csoportja, valamint az illetékes mezőgazdasági szakigazgatási szerv hozzájárulásával köthetik meg a kontraktust. Így az eljárás, még egy néhány száz négyzetméteres terület vételénél is, akár hónapokig is elhúzódhat.
A visszamenőleges hatályú "zsebszerződés" törvény, illetve a földbizottságokról szóló jogszabály miatt is vizsgálatot indíthat az Európai Bizottság (EB). Brüsszel - részben osztrák nyomásra - veszi górcső alá a hazai, földre vióonatkozó szabályokat. A szomszéd országban nagy felzúdulást keletett a 2014. március közepén hatályba lépett jogszabály, amely szerint, akik április 12-ig nem szüntették meg a haszonélvezeti joggal terhelt, illetve bérleti szerződéssel álcázott (zseb)szerződésüket, nagy kockázatot vállalnak. Az ilyen ügyekben az ügyészség indítványára a bíróság az állam javára elrendelheti a zsebszerződéssel érintett birtok elkobzását,a szerződésben résztvevő felek pedig akár 5 éves börtönbüntetés is kaphatnak. A szerződés felbontásakor pedig - hiába fizetett valaki előre például 15-20 évi bérleti díjat - , egyetlen forintot sem jár vissza.
A törvény leginkább kifogásolható része, hogy visszamenőleges hatályú, hiszen olyan szerződéseket szüntet meg május 1-jétől, amelyek megkötésük idején még legálisak voltak. Ráadásul ellenszolgáltatás nélkül veszi el akár magyar, akár uniós állampolgárok vagyonát. Mivel a zsebszerződés elleni harc, amit a miniszterelnök "osztrák vircsaftnak" nevezett, elsősorban az oszták gazdák ellen irányul, az osztrák agárminiszter Brüsszelhez fordult, hogy vizsgálják ki, megfelel-e a törvény az uniós jognak.
Magyarország azonban egy másik földdel kapcsolatos törvényhely - a fölbizottságokról szóló paragrafus - miatt is számíthat uniós vizsgálatra, ha a magyar Alkotmánybíróság (Ab) meg nem előzi őket. Az ok: egyebek mellett a tőke szabad mozgásának akadályozása, de sértheti azt uniós szabályt is, hogy ha valaki valamilyen gazdasági ügyben érdekelt - lásd földhasználóként a földbizottság tagja -, az nem dönthet abban az ügyben. A magyar megoldáshoz hasonló máshol nincs is az unióban.