Amit nehéz megérteni

Nem akartam a húsvéti ünnepi esték valamelyikét ezerszer vetített Jézus életét bemutató filmekkel tölteni, bolyongtam a tévé-univerzum csatornái között, a Spektrumon a nemzeti szocializmus és Hitler felemelkedésének történetét vetítették. Az angol film a hitleri fasizmus csíráitól kísérte végig azt a megdöbbentő történetet, ami végül a világ eddigi legborzalmasabb tragédiájába torkollott.

Hogyan lehetett egy gátlásos, nőgyűlölő, nyüzüge katonából diktátor? Élete tragédiájaként élte meg az első világháborús vereséget, a német területek elcsatolását, a munkanélküliséget, amiben neki is része lett, mert katonaként nem kellett, máshoz meg nem értett. Honnan a zsidó és bankár gyűlölet? A szocialisták és weimari köztársaság demokráciája iránti harag? Hogyan lehet egy gazdasági válságban lévő ország szegény tömegeit valósággal megbabonázni a mérgező eszmékkel? Miként születik lépésről lépésre a diktatúra, előbb a demokratikus jogok csorbításával, aztán a demagóg ígéretekkel, majd az állandó ellenségkereséssel, a "háborús" pszichózis szüntelen élesztgetésével, a területi reváns délibábjának elhitetésével? El tudta fogadtatni egy néppel, hogy mindenkinél magasabb rendű, hogy az élet minden területén mindenkinél jobban teljesít. Kiépítette a nemzeti nagytőkét és a maga oldalára állította, az ellenzéket felszámolta, az alacsonyabb rendűnek tekintett és gyűlölt zsidókat írtotta. Eszméi megszállottjaként olyan korlátlan hatalomra tett szert, amivel Európa egyik legnagyobb és legerősebb nemzetét a végső pusztulás szélére sodorta… És mindezt egy demokratikusan megnyert választás indította el, amelyet előbb lelkesen támogattak a tömegek, majd halálos rettegésben hallgattak bukásáig.
Nehéz megérteni.
Olvasom a húsvéti héten megjelent hetilapok cikkeit az alig néhány nappal a hátunk mögött lévő választások tanulságairól. A CÖF hívására menetelő százezrekről, a szétesett és a vereség okait egymásban kereső baloldalról. A választás finisére elpárolgó civil támogatásról, a korábban olyan ígéretesen indult Milla lassú eróziójáról. A Szolidaritás Mozgalom alapvetően csalódott tömegeiről, a baloldalinak hitt szakszervezetek némaságáról és érthetetlen távolságtartásáról. Ember legyen a talpán, aki magyarázatot talál arra, hogyan szerezhettek százszámra szavazatot a jobbikos jelöltek azokban a kelet-magyarországi választókörzetekben, ahol a lakosság szinte kivétel nélkül az általuk olyan sokat támadott, megalázott romákból áll. Ez ugyan olyan rejtély, mint az, hogy a kishantosi körzetben a nemzetközi hírű biogazdaság botrányos felszámolása, a helyiek földönfutóvá tétele ellenére is a Fidesz jelöltje tudott nyerni…

Nehéz megérteni. Lehet, hogy inkább a Jézus filmek valamelyikét kellett volna néznem.