Egyik táncdal a másik után söpör végig a Madách Színház deszkáin, a Tanulmány a nőkről című híres Keleti Márton film színpadi változatában. Nosztalgikus, ma is közismert dalok sorjáznak. El lehet tőlük andalodni. Mindenféle érzelmeket beléjük lehet dalolni. Kitörő örömet, sírós szomorúságot, szép szerelmes hangulatot, ringatózó ábrándosságot.
Lehet a színpadon színes forgatag, revüszerű jelenetek üldözhetik egymást. Mozgalmas az egész produkció. A dalok között van egy kis darab. Csakúgy a rend kedvéért. Ha nem lenne, nagy baj akkor sem történne, akkor is jókora sikerrel előadhatnák a színészek ezeket a nótákat, akkor is bedobható lenne a tánckar, csilloghatna Túri Erzsébet díszlete, mutatósak lehetnének Ignjatovic Kristina ruhái.
Szóval lenne egy épkézláb revü, de mondhatnánk esztrád műsornak is, és akkor sem lenne semmi gond. De ez mostanában nem divat. Helyette születnek az olyan színpadi zenés kanavászok, mint például a Hotel Mentol, a Szép nyári nap, melyekben a dalokat összefércelik némi darabfoszlányok. Ebből a típusból tán a leginkább megírt a Made in Hungária volt, Tasnádi István tényleg felidézte Fenyő Miklós életét, és megteremtette az egykori Angyalföld miliőjét.
Most a Madách Színházban bedobnak, amit csak lehet. Felhasználták az 1967-ben készült, nagy színészek által játszott, Gyárfás Miklós forgatókönyve alapján forgatott film alapjait. Szabó Tamás ötleteket dobott be hozzá. Nyilván a színpadra alkalmazó, aki egyben rendező is, Szente Vajk szintén.
A színészek a próbákon valószínűleg ugyancsak nem tartóztatták meg magukat. Ígéretesen alakult a gegparádé. Lett hozzá korszerű, montázsos, érdekes háttér, de van azért operett-lépcső is, amin sztárosan lehet vonulni, hatásos érzelmességgel merengeni.
Az alaptörténet megmaradt. Adott három házaspár, és a nők válni akarnak. Különösebb okuk nincs rá. Csak úgy kicsit unják magukat, meg a pasijukat, vágynak valami másra, azt különösebben nem tudják, hogy mire is. Elcaplatnak egy ügyvédhez. Az egyik geg, hogy felvételről látjuk a közismert Dr. Magyar Györgyöt, aki ékesszólással, és a közönség megfelelő derültsége közepette elutasítja a valós válóok nélküli kuncsaftokat.
Marad Dr. Képes Vera, ő kezdetben ugyancsak húzódozik, értetlenkedik, de aztán női szolidaritásból, vagy ki tudja miért, tán azért mert ettől halad előre a történet, elvállalja a túl sok sikerrel nem kecsegtető ügyet. Na, igen ám, de az ügyvédnő csinos, beleszeret mind három férj, most már ők akarnak válni, ezt meg, naná, hogy a nők már nem akarják, ebből aztán lesz purparlé.
Abszurdba hajló kalandok adódnak, és ezek hangulatát tükrözik bizonyos mértékig a dalok. Közben pedig Magyar Attila, mint a darabbeli író, de nyugodtan nevezhetjük műsorvezetőnek, konferansziénak is, fanyar humorú szövegekkel összeköti, ami történik, és azt is, ami nem, kaján megjegyzéseket tesz, tanulságokat von le, akár még a közönség véleményét is kéri. Képvisel egyfajta ironikus macsó szemléletet, morfondírozik, és jó ritmusérzékkel poénokat szór.
A többi színész is fürdik a fényben. Szulák Andrea először lép fel a Madách Színházban, és kapásból átütő sikert arat. Hihetetlen energiát és indulatot képes tenni egy dalba. Parancsoló, rámenős asszonyt, keménykezű dominát ad. Elég ellentmondást nem tűrően, csak a férje nevét rendreutasító erélyességgel elüvöltenie, és akár ezzel az egy szóval nyílt színi tapsot arat.
Úgy mókás persze ez, ha a férje mulya és élhetetlen, de Szerednyey Béla azért azt is kidomborítja, hogy kinyílik a csipája. Polyák Lilla már-már a kereteken túllépve, megrendítő fájdalmassággal énekel, és a párját alakító Simon Kornéllal egyetemben, amennyire a körülmények engedik, el is játsszák azt, hogy egy szerelmi csalódástól bárki úgy érezheti, összedől a világ.
A harmadik párt Molnár Nikolett és a Puskás Péter adja, ők a már éppen hogy házasok, akik úgy érzik, hogy némiképp megingott lábuk alatt a talaj, de azért láthatóan szeretik egymást. Trecskó Zsófia Dr. Képes Vera. Nem állítom, hogy eljátssza azt, amitől valamennyi pasinak törvényszerűen bele kell szeretnie.
Egy szórakozott nőt ad, aki sodródik az eseményekkel, majd persze ő is szerelemre gyullad, és a garantált boldog vég érdekében összeboronálódik az így a külső szemlélődő pozícióját feladni kénytelen íróval. A többiek persze kibékülnek. Suba-subához, guba-gubához. Tökéletesen visszaáll a polgári világrend, ami a nézők szórakoztatása érdekében csak icipicit döccent ki a helyéből.
Szente Vajk rendezése a közönséget a mélységektől gondosan óvó, hatásos, vitalitással teli turmix, a színészek némi táncra perdülnek, Szabó Anikó és Túri Lajos intenciói szerint, a tánckar magát nem kímélve ropja, az Erős Csaba által irányított zenekar, ha kell, akár féktelen tempót is diktál. Hatnak a slágerek. Működik a színpadi forgatag. Siker van, és siker lesz is.
