Bár tagadják, de közpénzből épült

Az adó az állam által közösségi célokra beszedett pénz. Ha ebből valamire fordítanak, akkor közpénzt költenek. Könnyű belátni, hogy érdemben mit sem változtat ezen, ha úgy alakítják a törvényeket, hogy egyes adótételeket eleve be sem szednek, hiszen az adóalany bizonyos célokra fordít pénzéből. Az adóból elengedett forintokat tehát közpénznek kell tekinteni, a különbség csupán annyi, hogy az adott célra nem a beszedett adóból költenek, hanem a kiadás megtörténik az adóbeszedés előtt.

Ez a logika érvényesül az Európai Unióban, amikor például egy-egy cég állami megsegítéseként értékelik (és versenyjogi szempontból tiltják) az adókedvezményeket. Sőt, amikor a látványsportágak támogatására a parlament 2011-ben bevezette a társasági osztalékadó-kedvezményt (tao), azt éppen ezért engedélyeztetni kellett az Európai Bizottsággal.

Orbán Viktorék mégis ragaszkodnak ahhoz az állításhoz, hogy a Pancho Aréna tisztán magánpénzből épült. "És ebben nincsen egyetlen fillér közpénz sem. Ezért lógunk ki a sorból. ... Minden klub kap állami támogatást a stadionjára, egy klub van, amelyik nem, ez pedig mi vagyunk" - mondta például a miniszterelnök a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia (PFLA) honlapján közölt interjújában. A felcsúti stadion avatásán pedig a Hír24 riportere kérdezett rá az adófizetői pénzekre: "A magyar gazdaságpolitikai gondolkodás régóta küszködik a kommunista örökséggel, amit az Ön okfejtéséből is hallhattunk. Meg kéne érteni, hogy pénzt a vállalkozók termelik meg, és ők döntenek arról, hova adják a pénzüket. Ez nem közpénz" - hangzott az orbáni felelet.

A tao-kedvezmény ráadásul igencsak jó kedvezmény. A szabályozás bonyolult, és többször változott, de a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) honlapjáról is kiderül, hogy inkább az adófizetők állják a cechet, és nem az adakozó cégek: "Az a vállalkozás vagy társaság, amely él a támogatás lehetőségével, leírhatja a támogatás összegét adóalapjából, majd a csökkentett adóalapból még a támogatás mértékével megegyező adókedvezményt is igénybe vehet. Vagyis kétféle adókedvezményt érvényesíthetnek a cégek. (...) Összességében ez egy reálhozammal járó befektetési forma."

A magánpénz dogmájához való ragaszkodás alighanem kettős célt szolgál. Egyrészt ezzel próbálják kivédeni azon kritikákat, amelyek nem tartják egy európai demokráciához méltónak, ha a kormányfő hobbijára kedvenc falujában, pár méterre hétvégi házától milliárdokat költenek. A másik cél, hogy ne kelljen számot adni arról, milyen cégek fizettek. Azt azonban tudni, hogy mennyit. Az akadémiát működtető Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány 2012-ben úgy számolt, hogy mindössze 810 millió forintot áll majd önrészként, 2,7 milliárd forint pedig társasági adókedvezmény formájában folyik be a kasszába. Végül 2,8 milliárd került Felcsútra, vagyis több, mint amire számítottak - írta az Átlátszó.hu. Ha a 2010 és 2013 közötti összes támogatást összeadjuk, a PFLA-nak 35 százalék jutott az összes taós focipénzből, ami az Mfor.hu számítása szerint 6,8 milliárdot jelentett Felcsútnak, miközben a második klub az Újpest lett 1,5 milliárdos támogatással.

Természetesen nem a tao-kedvezmény az egyetlen támogatási mód. Márcsak azért sem, mert az alapítványnak "önrészre" is szüksége volt a stadionépítéshez. A PFLA honlapja mintegy 40 céget sorol fel támogatóként, ezek nem vagy nem csak taóból adtak pénzt. A listán találunk Fidesz-közelinek tartott cégeket, az OTP-csoportot, a mostanában sok állami megrendeléssel kistafírozott Olajtervet és olyan óriásokat, amelyek stratégiai megállapodásban deklarálták, hogy jóban vannak a kormánnyal (Coca-Cola, Stadler Rail, Suzuki).

A közpénzért aggódóknak érdemes azon is elgondolkozni, hogy ha valóban tisztán magánpénz lenne az aréna felépítésének forrása, az rendben lenne-e. Maga a kormányfő mondta a már említett PFLA-s interjúban: "A miniszterelnöknek helyzeti előnye van, az üzleti élet szereplőit meg tudja győzni arról, ha egy ügy fontos. És nekem magánadományokból sikerült is annyi pénzt ide összegyűjteni, hogy meg tudjuk építeni az új centerpályát." Orbán lobbizása tehát nem kérdés, kérdés csak az, hogy vajon azok a cégvezetők, akik az adakozás mellett döntöttek, számítanak-e arra, hogy valahogyan megtérül, ha engednek az ország első emberének.