Sötétségből a fénybe

Végül csak megkegyelmezett a szeszélyes időjárás a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak. A pénteki esős nap után szombaton már nem esett, vasárnap pedig remek napos idő várta a könyvek iránt érdeklődőket. A látogatók kíváncsiságára nem lehet most sem panaszkodni. Becslések szerint a könyvfesztivál látogatottsága elérte a tavalyit, vagyis a három nap alatt megközelítőleg hatvan ezren látogattak el idén is a Millenárisra.

Több olyan beszélgetést, könyvbemutatót tartottak melyre, ha nem időben érkezett az ember esélye sem volt bejutni. Persze ezeknek a problémáknak egy részét kissé körültekintőbb szervezéssel meg lehetett volna oldani. Péntek délután mutatták be az ismert koreográfusnak, Bodor Johannának az első kötetét, melyet a Magvető Kiadó jelentett meg.

A Kossuth Kiadó lett a legjobb
A tegnap zárult könyvfesztiválon díjakat is osztottak. Az év kiadójának a Kossuth Kiadót választották, Az év fővárosi könyvkereskedője a Libri Allee Könyváruház, az év vidéki kereskedője pedig holtversenyben a Libri Debrecen Fórum Könyváruház és az esztergomi Babits Mihály Könyvesbolt lett.A Budai-díjakat a Napvilág Kiadó Kérdések és válaszok sorozata, valamint a Titis Kiadó egy hangos könyve, Gárdonyi Gézától A láthatatlan ember kapta. Az év hangos könyv hangja díjat Rost Andrea operaénekes vehette át a Kossuth Kiadónál megjelent, Operamesék című hangos könyvért.

A kisterem pillanatok alatt megtelt és sokan kint rekedtek. Az nem baj, majd megérted című kötetben a kolozsvári születésű, a bukaresti balettintézetben tanult szerző őszintén vall arról, hogy tizennyolc évesen milyen körülmények között szembesült a diktatúrával, a román titkosszolgálat akcióival, a félelemmel.

Elmeséli, miként döntötte el, hogy névházasságot köt és így szüleivel együtt Magyarországra költözik.

A beszélgetés moderátora Sándor Erzsi azt tudakolta, hogy miként volt képes Bodor Johanna ezeket a magánéletét és a karrierjét akkor hátrébb soroló döntéseket fiatalon meghozni. Egzakt válasz erre nincs, és nem is lehet.

A kötet azért is izgalmas, mert mégis közelebb hozza az olvasót ezeknek a kérdéseknek a megértéséhez és közelebb hoz egy rendkívül érzékeny művészt, aki eddig főként a testével kommunikált, de kiderült ezt írással is remekül műveli.

Szintén a Magvetőnél jelent meg Závada Pál Természetes fény című kötete, melyet a szerző szerint lehet tényregényként és fikciós műként is olvasni. Kinek, ahogy tetszik. A második világháború előtt, alatt és után játszódó történet helyszíne az író szülőhelye Tótkomlós.

A hosszas szociográfiai kutatással született mű valódi és fikciós szereplők élettörténetébe avatja be az olvasót, a korabeli fotókkal illusztrált regény megrázó kordokumentummá válik. Závada szerint a kötet egy játékos újramesélési kísérlet és ez mindenképp az élet jele, még akkor is, ha ezt sokan úgy értelmezik, elfogyott a remény.

Háy János új regényében az Európa Kiadónál megjelent Napra jutni című novella füzérben is nagy szerep jut a fénynek. Háy tavalyi regénye a Mélygarázs egy bukástörténet, sötét színekkel, ezek a novellák azonban még ezelőtt születtek, abban az időszakban, amikor az író úgy érezte szeretne kikeveredni A gyerek című regényében is tapasztalható gyötrelmes sorsmesélésből.

A napra jutni című novelláskötet arra is céloz, hogy a szülőnek előbb-utóbb hátrébb kell lépnie a gyermeke életéből, rá kell jönnie, hogy nem szabad elfogni előle a fényt. Egy apának el kell engednie a gyerekét, ahhoz, hogy a napra jutassa.

A könyvbemutatóra egyébként óriási volt az érdeklődés, és ezt még csak fokozta, hogy a rendezvényen Beck Zoltán, a 30Y frontembere, aki megzenésített Háy verseket énekelt.

Háy János arról is beszélt egy író nem bíráskodik, hanem a sorsok igazságát képviseli. Lehet, hogy többek közt ezzel a személettel magyarázható az író fokozott népszerűsége? A fesztiválra érkezett haza Charles Gáti, aki a ZBIG - Zbigniew Brzezinski, a stratéga című, lengyel származású amerikai politikusról szóló kötetét mutatta be. Az eseményre Mesterházy Attila is kíváncsi volt.

Szerző
Frissítve: 2014.04.27. 22:09

Bukarestbe jön az Ördög

Publikálás dátuma
2014.04.28. 07:45
Budapest egy meseváros FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Olykor egyenesen sokkoló címek, provokatív, minden konvencionálist felrúgó, már-már szentségtörő stílus - ez jellemzi a bukaresti Daniel Banulescu életművét, aki a "Csókolom a segged Szeretett Vezérünk!" című regényével van jelen a könyvfesztiválon. A rendszerváltás után néhány évvel megjelenő román változat átütő siker volt, Banulescu szatirikus, parodisztikus, sajátos, mégis kissé Bulgakovra emlékeztető mágikus realizmusa hódított otthon és külföldön egyaránt. Úgy mesél a Ceausescu diktatúráról, mint sem azelőtt, sem azóta senki. A megelevenített világ, olyan, mint egy Kusturica film.

- Egyik verseskötetének a címe "De jó Daniel Banulescunak lenni!". Tényleg jó?

- Tényleg. Nagyon jó. A könyv megjelenése előtti utolsó tíz évben annyi megható, jó és szerencsés dolog történt velem, az élet tele volt csodás történetekkel, annyira, hogy ha valahol olvasnám ezt az élettörténetet, akkor én is azt mondanám, hogy ő, azaz Daniel Banulescu szeretnék lenni. Nyilvánvaló, hogy önirónia is ez, de ugyanakkor tényleg elképzelhetetlen dolgok történtek velem, szinte hihetetlen lehetőségeket ajánlott fel az élet akkoriban - megmenekültem a halál torkából, láthattam a világot, írhattam egyet s mást. Mintha kiválasztott lennék... Ez a cím persze, hogy játék is, de ennek a szerencsés helyzetnek az elismerése is egyben.

- És ez a szerencsés fickó prózaíró, költő vagy drámaíró?

- Négy évet dolgoztam ezen a versesköteten, aztán ott rohadt a fiókban. s egyszer csak a kiadó hirtelen kért egy életrajzot a kötet bevezetőjeként. Én ekkor úgy éreztem, hogy ehhez a könyvhöz, aminek minden betűjén annyit dogoztam, nem tudok egyszerűen odatenni olyan prózai dolgokat, mint "született, felnőtt, iskoláit végezte" stb. Ezért vagy két hétre elvonultam, hogy ezt a két oldalnyi prózai valóságot irodalmiasítsam. Hogy találjak egy értelmet annak, hogy a kötet elejére tegyék. Akkor találtam a következő megoldást. Ezt írtam - Noha több száz, nála tehetségesebb írót ismer, úgy ítéli meg, hogy a világirodalom három nagy lehetősége a következő: a költő Daniel Banulescu, a prózaíró és a dramaturg Daniel Banulescu.

- Most épp ki következik?

- A prózaíró. Megírom a saját Háború és békémet. Amit én tervezek, az nem tolsztoji, az egy látható és egy láthatatlan világról szól majd, a lélek birodalmáról. Egy négy kötetből álló opust, amit regény nemzetségnek, klánnak neveztem el. Ebben a tetralógiában az első regény a "Csókolom a segged..." a második ugyancsak megjelent, címe "Minden idők legjobb regénye", a harmadik a nyáron jelenik meg "Az Ördög a lelkedre vadászik" címen. Mint Bulgakovnál, csakhogy az Ördög itt Bukarestbe jön, ahol titokzatos dolgokat művel. A negyedikről még magam is csak annyit tudok, hogy meglesz. De hogy mikor...

- A Csókolom a segged Szeretett Vezérünk 1994-ben jelent meg, sokkoló címmel, stílussal. A diktatúra akkor még nagyon közeli, az élmények frissek, a szereplők azonosak. Addig a diktatúráról csak komoly műveket olvastunk, fenséges megközelítésben, a kollektív szenvedés szentségének tiszteletben tartásával. Hogy tudta ezt megemészteni a román olvasóközönség? Tudott már nevetni rajta?

- Hát, volt néhány cím ötletem, mert nem nagyon tudtam elhinni, hogy valaki ezzel a címmel kiad egy könyvet.... Siker, igazi bestseller lett. Különböző hozzáállások voltak. Egyesek megharagudtak, azt kérték számon, hogy merek ilyesmit leírni, állítani a román népről? Ők kitagadtak. Mások azt mondták komolytalan vagyok. De mások megértették, megérezték. Fokozatosan bevonult a közbeszédbe, hivatkoznak rá. A "Csókolom a seggednek" van azóta egy új értelme, vonzata is.

- Tele van ilyen címekkel - Szeretlek az ágy széléig, ez volt a debüt verses kötete. Mi az igazi célja ezeknek a figyelemfelkeltő címeknek?

- Kétségbeesés, hogy észre vegyenek. Dolgozol egy csomót valamin, aztán kiderül, hogy bolondság, az eredmény szinte nulla, legalábbis ahhoz képest, amit szeretnél. Ilyenkor elkeseredsz, jön, hogy felborítsd az asztalt. És adsz egy ilyen címet. Talán..

- Térjünk vissza a Ceausescu -féle diktatúrához. Ki tud jönni egy nép a diktatúrából? Megszabadult attól, amit a diktatúra nyomott rá?

- Azt hiszem jól mondták, hogy a demokrácia a gazdagok diktatúrája. Legalábbis sok benne az igazság. Most vannak emberek, akiknek a lehetőség meg sem adatik. Vannak, akik csak arra születtek, hogy szenvedjenek és kizsákmányolják őket. Ilyen tekintetben nem szabadultunk meg a diktatúrából, csak másba léptünk át.

- Nem jobb ez a világ, mint amit a hátunk mögött hagytunk?

- Ceausescu autoritárius apa, szigorú, kissé kótyagos, de szerény volt a tömeg szemében. Amikor részegen jött haza a gyerekeihez, az ő népéhez, akkor rendet rakott. Az első 10 év demokrácia viszont valami nagyon perverzet hozott. Kiábrándítóak voltak ezek az évek és kártékonyak. És senki sem rakott rendet. Romániában máig ezrek laknak a föld alatt, csatornákban. A világ eközben a bukaresti kóbor kutyákért aggódik, azokat akarja megmenteni, mert ugyebár Románia a kóbor ebek országa is. De érdekes módon senki nem is beszél, nemhogy segíteni próbálna ezeken a szerencsétlen embereken, akikre csak ránézel és szakad meg a szíved. Egyszer azt mondtam vallást szeretnék alapítani és magam is megdöbbentem, hogy mennyire egyszerű lenne. Csak jó hangosan kell ígérni a megváltást, a rendet, és lelkesen követnek. Ha adsz valamiféle hitet, bármilyent, egy mankót, kapaszkodót, követnek akkor is, ha szélhámos vagy. Túl sokan vágynak még erre a mankóra.

- És a kötelező kérdés: hogy tetszik Budapest?

- Először nagyon meglepődtem, hogy nincs miért feszengenem itt, nincs mitől tartanom, barátokat szereztem, nem éreztem ellenségességet, nem kellett megvédenem magam. Utána rácsodálkoztam, mennyire szép ez a város. Én szerelmes vagyok-voltam Bukarestbe, könyvet is írtam róla. Akaratlanul összehasonlítottam a két várost. Ez egy birodalmi főváros, olyan, mint egy gyöngyszem. Bukarest szép, szeretnivaló város. De ez egy meseváros.

Szerző

Elhunyt Buffó Rigó Sándor, a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke

Rövid, súlyos betegség után 65 esztendős korában vasárnap 13 órakor elhunyt Buffó Rigó Sándor, a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke, művészeti vezetője - tájékoztatta az MTI-t Beke Farkas Nándor, a zenekar főtitkára.

A főtitkár elmondta, hogy a zenekar elnökének haláláról hamarosan közleményt adnak ki. Buffó Rigó Sándor 1949. április 18-án született Tatán. Zenei tanulmányait 1957-ben kezdte, tanulóévei alatt apja, majd később id. Járóka Sándor zenekarában játszott, 1967 és 1968-ban többször szerepelt a Magyar Rádió Népi Zenekarában. Prímásként a balatonfüredi Marina Szállóban mutatkozott be először, majd ezt követték a különböző budapesti és külföldi fellépések.

1992-ben lett a 100 Tagú Cigányzenekar prímása, majd 1994-től főtitkára. 1995-ben a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt kitüntetést kapta meg. 1997-től a 100 Tagú Cigányzenekar művészeti vezetője. 2000-ben kitüntették a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével. 2005. decemberétől volt a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke - olvasható a zenekar honlapján.

Szerző