Tegyük fel: bekopogtat Önhöz Orbán Viktor személyesen, és azt mondja, ad havi 10 ezer forintot, cserébe pedig mostantól azt is ő szabja meg, mikor mehet mosdóba. Nem hagy választási lehetőséget, ezt tényként közli, még azt is hozzáteszi, hogy ez az Ön érdeke. Nyilván felháborodna, perelne, amit csak lehet. Amikor a bíróság éppen hozna egy döntést arról, hogy a kormányfőnek nincs joga az állampolgár vizelési szokásait a lakásán belül szabályozni, akkor fogja magát és felruházza magát ezzel a jogosítvánnyal. Megteheti, hiszen mindenről ő dönt az Ön lakásában: arról is, hogy ki dönt.
Ha a fenti eseménysor ebben a formában zajlana le, nyilván tömegek mennének utcára, hogy tiltakozzanak. Ma a takarékszövetkezetekkel épp ez történik, mégsem lépi át a lakosság nagy részének ingerküszöbét. Ugyanúgy nem, ahogy a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a trafikügy, a felsőoktatás szétverése. Teljesen megértem: amíg a lakosság csaknem felének hó végén már csak zsíros kenyérre telik, kit érdekelnek olyan magasztos célok, mint a magántulajdon védelme? Amíg nem a zsíros kenyeret veszik el, addig csak azt a szűk réteget, akiknek nincsenek egzisztenciális gondjaik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene foglalkoznunk a takarékok ügyével: minden rendelkezésünkre álló eszközzel küzdenünk kell egy európai demokráciáért. El kell magyaráznunk, hogy egy önkényes tőkeemeléssel az állam átvette a takarékszövetkezetek irányítását. Mindezt arra hivatkozva, hogy a szektor működését hatékonyabbá teszi, majd értékesíti többségi tulajdonát. Ezt meg is tette: egy FHB-hoz köthető üzleti kör jutott hozzá a részvénycsomaghoz. Amikor úgy tűnik, az egész építmény futóhomokra épült, nevezetesen az alkotmánybíróság készül megsemmisíteni az integrációs törvényt, többségi tulajdonával élve az állam mégis helyzetbe hozza az FHB-közeli új vevőt. Mindezt azzal a rendkívül cinikus érveléssel, hogy “jól behatárolható érdekcsoport” megpróbálja megakadályozni az integrációs törvény végrehajtását.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kormány lábbal tiporja a magántulajdont. Mert ha csendben tűrjük, előbb-utóbb elveszik a zsíros kenyeret is.
