főtitkár;100 Tagú Cigányzenekar;művészeti vezető;Buffó Rigó Sándor;Beke Farkas Nándor;

2014-04-29 07:50:00

Az utolsó muzsika

Buffókám, kezdjük akkor a próbát! - szólt Beke Farkas Nándor az Együttes főtitkára, Buffó Rigó Sándornak, amikor a 100 tagú Cigányzenekar a világon bárhol megkezdte a koncert előtt a próbáját. És Buffókám vitte a zenekart, vezényelte, dirigálta folyamatosan, megállás nélkül.

Hatalmas tekintélye volt a zenekarban. A hegedűt 1957 óta húzta. Gyermek volt, amikor a pályán elindult. Először apja, majd később id. Járóka Sándor zenekarában játszott. És a pálya ívelt felfelé. Prímásként Balatonfüreden lépett fel először, innen már nem volt megállás.

Főprímás lett és vezető. A 100 Tagú Cigányzenekar főprímása, majd főtitkára. Művészeti vezetővé nevezték ki később. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét kapta 2000-ben. A tiszteletet pedig folyamatosan, hiszen zenésztársai úgy szerették, mint a saját szüleiket. Ha kellett kiabált, ha kellett humorizált és mindig megtalálta a megfelelő hangot.

Örömök és sikerek kísérték. A világon egyedülálló együttes vezetője volt a magyar Örökségdíjas 100 Tagú Cigányzenekaré. A ma már Hungaricumként is jegyzett zenekarban ő maga is különleges volt. Tekintélyével és tudásával mindenkiben tiszteletet ébresztett.

Repertoárjában a világ csaknem valamennyi cigányzenéje szerepelt, csakúgy, mint a komolyzene hírességeinek muzsikája. Kotta nélkül játszott, kotta nélkül vitte a zenekart. Azt a zenekart, amely követte őt mindenhova. Kotta nélkül járták körbe a világot, csaknem valamennyi országot meghódították.

Tudott nevetni, tudott kiabálni, nevelni és oktatni. A hegedű a kezében csaknem varázspálca volt. Ennek mozdulataira indult be néha több is, mint száz zenész.

Párizsban egyszer az impresszárió a főpróbán annyit kért hirtelen, hogy az előadáson Edith Piaf "La vie en rose" dala legyen az utolsó. Buffó felemelte a kezét és a zenekar most is kotta nélkül "beadta" a kérést. Az előadáson a közönség felállva tombolt és ráadást követelt.

Most hiába is kértünk volna az élettől ráadást Sándornak, az élet könyörtelen volt. Szombaton este még egy baráti társasággal volt a Margit kertben. A prímás megkérte őt, hogy "Sanyi bátyám húzzon nekünk egyet!" Sanyi még játszott néhány nótát, énekkel és könnyekkel kísérve.

Ez volt az utolsó játéka. Zenélve ment el, ahogy a nagy zenészek szoktak. Beke Farkas Nándor szerint Buffónak a Jóisten ajándéka volt ez az este. Több hónapi betegség után vitte el a 100 Tagú Cigányzenekar éléről. A világ és benne Magyarország is szegényebb lett egy fantasztikus zenésszel és főprímással.