Az utolsó muzsika

Publikálás dátuma
2014.04.29. 07:50
Buffó Rigó Sándornak óriási tekintélye volt A SZERZŐ FELVÉTELE
Buffókám, kezdjük akkor a próbát! - szólt Beke Farkas Nándor az Együttes főtitkára, Buffó Rigó Sándornak, amikor a 100 tagú Cigányzenekar a világon bárhol megkezdte a koncert előtt a próbáját. És Buffókám vitte a zenekart, vezényelte, dirigálta folyamatosan, megállás nélkül.

Hatalmas tekintélye volt a zenekarban. A hegedűt 1957 óta húzta. Gyermek volt, amikor a pályán elindult. Először apja, majd később id. Járóka Sándor zenekarában játszott. És a pálya ívelt felfelé. Prímásként Balatonfüreden lépett fel először, innen már nem volt megállás.

Főprímás lett és vezető. A 100 Tagú Cigányzenekar főprímása, majd főtitkára. Művészeti vezetővé nevezték ki később. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét kapta 2000-ben. A tiszteletet pedig folyamatosan, hiszen zenésztársai úgy szerették, mint a saját szüleiket. Ha kellett kiabált, ha kellett humorizált és mindig megtalálta a megfelelő hangot.

Örömök és sikerek kísérték. A világon egyedülálló együttes vezetője volt a magyar Örökségdíjas 100 Tagú Cigányzenekaré. A ma már Hungaricumként is jegyzett zenekarban ő maga is különleges volt. Tekintélyével és tudásával mindenkiben tiszteletet ébresztett.

Repertoárjában a világ csaknem valamennyi cigányzenéje szerepelt, csakúgy, mint a komolyzene hírességeinek muzsikája. Kotta nélkül játszott, kotta nélkül vitte a zenekart. Azt a zenekart, amely követte őt mindenhova. Kotta nélkül járták körbe a világot, csaknem valamennyi országot meghódították.

Tudott nevetni, tudott kiabálni, nevelni és oktatni. A hegedű a kezében csaknem varázspálca volt. Ennek mozdulataira indult be néha több is, mint száz zenész.

Párizsban egyszer az impresszárió a főpróbán annyit kért hirtelen, hogy az előadáson Edith Piaf "La vie en rose" dala legyen az utolsó. Buffó felemelte a kezét és a zenekar most is kotta nélkül "beadta" a kérést. Az előadáson a közönség felállva tombolt és ráadást követelt.

Most hiába is kértünk volna az élettől ráadást Sándornak, az élet könyörtelen volt. Szombaton este még egy baráti társasággal volt a Margit kertben. A prímás megkérte őt, hogy "Sanyi bátyám húzzon nekünk egyet!" Sanyi még játszott néhány nótát, énekkel és könnyekkel kísérve.

Ez volt az utolsó játéka. Zenélve ment el, ahogy a nagy zenészek szoktak. Beke Farkas Nándor szerint Buffónak a Jóisten ajándéka volt ez az este. Több hónapi betegség után vitte el a 100 Tagú Cigányzenekar éléről. A világ és benne Magyarország is szegényebb lett egy fantasztikus zenésszel és főprímással.

Szerző

Szerelem és történelem

Publikálás dátuma
2014.04.29. 07:45
Szegedy-Maszák Marianne kalandos családtörténetet írt FOTÓ: LIBRI KIADÓ
Két szerelmes története, akiket a háború és a politika elszakított egymástól, de ők győzedelmeskedtek a szinte elképzelhetetlen akadályok felett és végül egymáséi lettek, mondja könyvéről Szegedy-Maszák Marianne. A szerző Amerikából érkezett a könyvfesztiválra, a Libri kiadónál megjelent Csókolom a kezét című kötetének magyarországi bemutatójára.

Karcsú, elegáns, barátságos, kíváncsi és a koránál jóval fiatalabbnak látszik. Szegedy-Maszák Marianne 1955-ben Washingtonban született, ott nőtt fel emigráns magyar szülők gyermekeként egy hatalmas házban, ahol a magyar család három nemzedéke élt együtt.

Amikor a Gerbaud-ban a most megjelent könyvéről beszélt, restelkedve azzal kezdte, hogy sajnos nem tud magyarul. Erről némi humorral részletesen is ír a családja történetét elmesélő Csókolom a kezét című könyvében, itt Pesten pedig hozzáteszi, ha megtanult volna magyarul, tán meg sem írja ezt a könyvet.

A könyv megszületésében ugyanis rendkívül nagy szerepe volt annak, hogy szülei halála után édesanyja éjjeliszekrényében négy köteg levelet talált. Édesapja írta őket szerelmesének 1940 és 1944 között, magyarul. S mert egy kukkot sem értett belőlük, egy magyar baráttal sorban lefordíttatta őket.

"Végre találkoztam apámnak azzal az énjével, akit én már nem ismertem (…) azzal az emberrel, aki ragyogóan szellemes, becsvágyó és bölcs volt, sőt, olykor még mulatságos is."

A levelek adták a kezébe a megoldás kulcsát. Elmondta, egész felnőtt életében ennek a könyvnek a megírására készült, mert a nagy amerikai lapokban publikáló újságíróként pontosan tudta, hogy az édesanyja, Kornfeld Hanna, az édesapja, Szegedy-Maszák Aladár és a két magyar család sorsának ismeretével óriási történet van a birtokában.

Hogy mekkora, azt Kati Marton fogalmazta meg a már kész könyvről: "Magyarország, Európa és a holokauszt történetének egy nagyon fontos, eddig el nem mondott fejezete."

A szerzőt végül édesapja levelei vezették rá, hogy Hanna és Aladár szerelmének története összefogja és rendkívül személyes perspektívából mutatja meg azt, ami Magyarországon és Európában a harmincas-negyvenes évektől a huszadik században történt.

A könyvet angolul írta meg, de Rakovszky Zsuzsa elegáns és pontos fordításának köszönhetően a legszebb, legélvezetesebb magyar nyelven szólal meg.  Édesanyja, a Weiss Manfréd művek alapítójának unokájaként egy mesésen gazdag zsidó családban élte az életét, édesapja a külügyminisztérium nagyreményű diplomatájaként volt közvetlen részese az országos politikának.

Házasságuk a zsidótörvények és a történelmi események miatt egyre tolódott, végül Hanna 1945-ben Budapesten ment férjhez a Dachauból nem sokkal korábban szabadult diplomatához, akit a második világháborúban tanúsított határozott náciellenes kiállásáért Washingtonba küldtek Magyarország amerikai követeként. A magyarországi fordulat éve után a család az emigráns létet választotta. A könyvben meglepő részletek mutatják be a család emigráns életét.

Családi emlékek, memoárok, dokumentumok alapján írójuk megkapóan személyes nézőpontból idézi fel mindazokat az eseményeket, amelyek a két családot összekötő szerelem alakulásában a zsidótörvényekkel vették kezdetüket. Hanna és Aladár története az akkori politika-csináló körökbe enged betekintést.

Szegedy-Maszák Marianne könyvében sok izgalmas részlettel rajzolja meg a politikai-történelmi hátteret, a kapcsolattukat egyre nagyobb nehézségek elé állító erősödő antiszemitizmust. Könyve legizgalmasabb részei közé tartozik a német megszállás reggelének részletes leírása, a búvóhelyekre menekülő családtagok útjának végigkísérése, majd a Gestapo pincéiben és celláiban töltött napok története.

A német megszállás halálos veszélybe sodorta a családot, és halálos veszélybe sodorta az állásából felfüggesztett diplomatát is, aki nem tudhatta, mikor csapnak le rá a magyar különbéke érdekében korábban a Szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásai miatt.

Hogy a családnak miként sikerült végül titkos megállapodást kötnie a náci koncentrációs táborok rendszerét kidolgozó Himmlerrel és szinte a teljes, hatalmas Weiss Manfréd-birodalom fejében hogyan távozhatott végül Portugáliába a család 32 tagja, köztük Hanna is, az kalandfilmbe illően izgalmas részletekkel tarkított sztori, letartóztatásokkal, verésekkel, Gestapóval, csendőrökkel. Hannáék szabadon távozhatnak, Aladárt viszont, aki nem volt zsidó, a nyilas hatalomátvétel után letartóztatják náciellenes tevékenysége miatt, és Dachauba viszik.

A műhelymunkáról Szegedy-Maszák Marianne elárulta, a családi dokumentumokat éveken át egy olyan fájlba gyűjtötte, amelynek A könyv, amit soha nem fogok megírni címet adta. "Egész életemben erre a könyvre készültem, végül négy év alatt írtam meg." A Libri kiadó szép, nemes formátumot adott a könyvnek, amely egy történelmi korszak dokumentuma, de olyan izgalmas, mint egy vérbeli regény.

Szerző

Harminc millióból újul meg a Nemzeti nézőtere

Publikálás dátuma
2014.04.28. 21:18
Fotó: Bielik István/Népszava
Nyolc nagyszínpadi és nyolc stúdió előadást tervez Vidnyánszky Attila főigazgató a Nemzeti Színház 2014/2015-ös évadában. Ő maga akárcsak a mostani szezonban négy előadást rendez majd. Arra a kérdésre, hogy miért nem köt több hazai rendezőt a színházhoz, elmondta, a nagyszínpadot egyelőre úgy látszik, még ő uralja, de a stúdióban rendez majd Zsótér Sándor, Kincses Elemér, Lendvai Zoltán, Árkosi Árpád, Dér András és Tóth Géza.

A nagyszínpadon rendez Andrzej Bubien, David Doiasvili, Andrej Mogucsij és egy a debreceni teátrummal közös produkciót visz színre Csikos Sándor. Vidnyánszky egy Molnár Ferenc darabot A fehér felhőt rendezi először, majd Bánffy Miklós A nagyúr című művét viszi színpadra. Ezután a Körhinta színpadi változatát állítja színre, végül a Don Quijote Bulgakov által írt színpadi átiratát rendezi meg Reviczky Gáborral a főszerepben.

Vidnyászky megjegyezte, hogy a következő évad végére áll össze teljesen a Nemzeti repertoárja, egyébként minden idei évadban látható előadást tovább játszanak majd. A látogatottságról elmondta, hogy az évad eleji nehézségek után javult a helyzet, elérték a nyolcvan százalékos nézettséget, de a saját produkcióikat állítása szerint ennél is többen nézik.

Ám továbbra is fontos szerepet szánnak a vidéki, a határon túli és a külföldi előadások rendszeres befogadásának. A főigazgató arról is szólt, hogy átalakítják a színház nézőterét, csaknem ötven székről jobban lehet majd látni a színpadot, mint eddig, emellett két új páholyt is kialakítanak, illetve a teátrum negyedik emeletén létrejön egy hetvenfős szobaszínház is, ahol egyszemélyes eseteket rendeznek majd, a teljes átalakítás költsége eléri a harminc millió forintot.

A sajtóban felröppent híresztelésre, mely szerint a Magyar Nemzeti Banktól is kap a Nemzeti a jövőben támogatást a főigazgató elmondta, ez reményei szerint igaz, de a pontos összegről még nem tud tájékoztatást adni.

Kérdésünkre, hogy változik-e a következő évadban a társulat Vidnyánszky Attila azt válaszolta, alapvetően nem lesz változás, mindössze Martinovics Dorina szerződik majd a Radnóti Színházhoz, de az eddigi szerepeit tovább játssza majd a Nemzetiben.

Szerző