G.N.L.;

hagyomány;Népszava;történelem;május elseje;

2014-04-30 15:15:00

Május harcai és örömei

A történet 1886. május 1-én kezdődött: az amerikai szakszervezeti szövetség (AFL) sztrájkot szervezett a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. Az idén már 125. alkalommal lesz e nap szerte a világon a munka ünnepe. A nagy képre kattintva beleolvashat az archív példányokba!

Aznap Egyesült Államok-szerte több mint egy millióan vonultak az utcára a nagy iparvárosokban. A legnagyobb megmozdulás Chicagóban volt, ahol a több napos akcióhoz 80 ezren csatlakoztak. A megmozdulás május 4-én a Haymarket Square-i zavargásba torkollott: a tüntető munkások közé vegyült anarchisták bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik, félve a letartóztatástól, nem mentek kórházba.  Összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét, a későbbi perek során nyolc szocialista-anarchistát állítottak bíróság elé egy rendőr meggyilkolásának vádjával. Öt munkást halálra ítéltek, közülük négyet kivégeztek, egy pedig felakasztotta magát a börtönben.

 A chicagói megmozdulások emlékére nyilvánította 1890-ben a II. Internacionálé május 1-ét a munka ünnepévé. A Népszava, mint a magyar szociáldemokrata párt, majd később a szakszervezetek lapja, az évtizedek során többszöri „történelmi” számot jelentetett meg május 1-én, vagy az azt követő napokban. Ezekből szemelgetünk olvasóinknak.

„A május elsejére előkészített munkásünnep méltóságteljesen megtartatott. A munkásgyűlés nagyszerűen végbement, és most a meglepetés és a bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a megtörtént dolgoknak tanúja volt. Nagyszerű volt a részvétel, nagyszerű a munkások higgadt, komoly és önérzetes magatartása” – olvashatjuk az 1890. május 4-i szám címlapján. A Népszava szerint, amely akkor hetilapként a „Magyar Általános Munkáspárt központi közlönye” volt, legalább 60 ezren vettek részt a megmozdulásokban. 

 „És a gáncsolóknak és a reszketőknek/Akik a múlt rongyát visszasírják/És nem merik hinni, hogy szebb lesz a holnap/Az én szavaimban milliók dalolnak” – írta Várnai Zseni a Vörös Május című versében 1919. május 1-én, amikor a Népszava fejlécén megjelent a Kommunista Kiáltványból vett jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek!, a vezércikk pedig „proletár világforradalomról írt.” A lap ekkor már hétfő kivételével minden nap megjelent. Várnai Zsenit éppen a Népszava tette ismertté. 1911-ben itt jelent meg a Katonafiamnak című verse („Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek”), ami miatt a rendőrség elkobozta a lap példányait.

1930. május 1. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapjának címoldalán Garami Ernő főszerkesztő írja: „A mostani nemzedék csöndes hőstettet követett el azzal, hogy megtartotta, amit a korábbi nemzedékek alkottak. De most már elég volt a védekezésből – most már támadásba kell átmennünk.” A lap csendes sétára szólította az Andrássy útra Budapest munkásságát, délelőtt 10-től délután 1 óráig. A történelemből tudjuk, hogy az egy ilyen csendes tüntetésből lett még ugyanabban az évben, szeptember 1-én a Horthy-korszak legvéresebb összecsapása munkások és rendőrök között. József Attila, aki maga is részt vett ezen a tüntetésen, ekkor írta A tömeg című versét.

A vörös kalapácsos ember jelzi 1945. május 1-ét. És nemzetközivé lesz…címmel írja vezércikkét Szakasits Árpád, a szociáldemokrata párt főtitkára. „Szabadon ünnepli meg ma május elsejét a magyar proletárság! Szabadon tárulhatnak ki a szívek a nagy és szép gondolat felé. Szabadon szárnyalhat a dal, és egy szabad világban szabadon lenghetnek a szocializmus lobogói” – írta a politikus, a munkáspártok egyesülésének híve, aki három év múlva az egyesült Magyar Dolgozók Pártja elnöke, majd köztársasági elnök, egy évvel később a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke lett, mígnem koholt vádak alapján 1950-ben elítélték és csak 1956 márciusában szabadult ki. 

Bár a pártegyesülés 1948. május 1-én még nem történt meg, a piros fejléces ünnepi szám vezércikkét Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkára írta. Rákosi visszatekintett az elmúlt évre (akkor került sor az azóta „kékcédulásként” elhíresült választásokra), amely alatt eldőlt, hogy Magyarország útja merre halad tovább.

„Egy esztendő küzdelmei meghozták a döntést. Az ipari munkásság ma érzi és tudja, hogy övé az ország és magának építi. A parasztság zöme is meggyőződött róla, hogy a demokrácia nem átmeneti állapot, hanem szilárd alapokon épül, gyökerei egyre mélyebbek és egyre reménytelenebb azoknak a kilátása, akik a régi úri rendet sírják vissza” – írja Rákosi, majd „a cikkben felveti a szociáldemokrata párt jobbszárnya mögé szerveződő reakció kiküszöbölését.”  „A magyar nép az erő érzetével és az egészséges fejlődés érzetével ünnepli május elsejét” – olvasható „Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa” írásában,  és felfogható a következő évtizedek ideológiai-politikai programjának is.   A Népszava, miután az önálló szociáldemokrata párt megszűnt, egészen a rendszerváltásig az állami irányítású szakszervezetek lapja lett.

A mai huszonéveseknek már nincsenek közvetlen emlékeik a „kötelezően ajánlott”, munkahelyi és iskolai szervezésű május 1-i felvonulásokról, csak a meneteket követő majálisok maradtak meg, más-más formában, a sör, a virsli, a szabadtéri koncertek túlélték a rendszerváltást. Nyugat-Európában azonban még több országban őrzik a régi baloldali hagyományokat és a „munka ünnepe” is munkaszüneti nap maradt.

Május 1 nemcsak a munkásság ünnepe. Ősidők óta ismert a májusfa állítása, mint a természet megújulásának és a szerelem születésének szimbóluma. 1955. május 1 óta a katolikusok is ünnepelnek: ekkor rendelte el ugyanis XII. Pius pápa Munkás Szent József, Jézus „földi”  apja, azaz József, az ács ünnepét.