Előfizetés

Előrehozott választás Szlovéniában

Megpecsételődött a volt miniszterelnök, Janez Jansa sorsa, miután a szlovén fellebbviteli bíróság megerősítette a korábban kimondott ítéletet: a politikusnak két évre börtönbe kell vonulnia és 37 ezer eurós pénzbüntetést kell kifizetnie. Jansát, a konzervatív Szlovén Demokrata Párt volt kormányfőjét korrupció miatt ítélte letöltendő börtönbüntetésre a bíróság.

A vád szerint a politikus 2006-ban kenőpénzt fogadott el a Patria finn fegyvergyártó cégtől. Első fokon 2013 júniusában ítélték el, de Janza fellebbezett, és veszített. Az ügynek három vádlottja volt, a volt miniszterelnök mellett Ivan Crnkovic horvát üzletembert és Tone Krkovic is. Őket 22 hónap letöltendő börtönbüntetésre és fejenként ugyancsak 37 ezer eurós pénzbüntetésre ítélték.

Jansanak azonban nem ez az egyetlen korrupciós ügye. Tavaly márciusban kellett távoznia a kormány éléről, mert a pártvezetők vagyonosodását vizsgáló bizottság megállapította, hogy a kormányfő vagyona 2010 közepe óta gyanúsan és megmagyarázhatatlanul nőtt, legalább 210 ezer euróval.

Noha többször lett volna lehetősége arra, hogy megmagyarázza ezeket a gyanús anomáliákat, nem élt a lehetőséggel. Sőt, ellentámadásba ment át, a testületet "kommunista befolyással" vádolta. A hatóság megállapította, hogy Jansa gyanús szerepet játszott egy magáncég felvásárlásában is.

Rájár a rúd miniszterelnök utódjára is. Alenka Bratusek, a balközép Pozitív Szlovénia vezetőjétől pártja pénteki kongresszusán megvonta a bizalmat, és helyette Zoran Jankovic ljublanai polgármestert választották a párt élére.

Tegnap Bratusek előre hozott választást jelentett be, amit júliusig meg is szeretne rendezni. Szlovéniában az elmúlt években állandósulni látszanak a belpolitikai és a kormányválságok.

Meghátrált Moszkva?

Publikálás dátuma
2014.04.30. 07:32
Luhanszkban nem unatkoznak a rendfenntartók, a szakadárok újabb ostromot indítottak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SCOTT OLSON
Megvan a forgatókönyv a donyecki szakadárok által fogva tartott EBESZ-megfigyelők kiszabadítására - közölte az ukrán külügy. Oroszország nem kívánja megszállni Ukrajnát, visszavonta csapatait az ukrán határról, legalábbis az orosz tárcavezető szerint, de állítását a NATO még nem tudja megerősíteni. Az újabb nemzetközi szankciókra Moszkva ingerülten reagált, Szergej Lavrov külügyminiszter egyenesen a jóérzéssel ellentétesnek minősítette azokat.

Részleteket ugyan nem közölt, de az ukrán külügyminisztérium tegnap bejelentette, Kijev részletes tervet dolgozott ki a szlovjanszki szakadárok által pénteken túszul ejtett és hadifogolynak tekintett EBESZ megfigyelők kiszabadítására.

Oroszpárti a magyar többség

Tizenegy országban vizsgálta az Ispsos MORI, Nagy -Britannia második legnagyobb közvélemény-kutató intézete az Oroszország elleni szankciók lakossági megítélését. A 16 és 64 év közötti válaszadóktól azt kérdezték, mennyire éretnének egyet azzal, ha saját országuk is szankciókat vezetne be Oroszország ellen. A közvélemény leginkább Magyarországon oroszbarát és legkevésbé szolidarizál Ukrajnával. Magyarország az egyetlen vizsgált ország, ahol a szankciókat ellenzők aránya magasabb, mint az azt többé-kevésbé támogatóké.
A kutatásba Svédországot, Lengyelországot, Németországot, Nagy-Britanniát, Spanyolországot, Hollandiát, Írországot, Belgiumot, Franciaországot, Olaszországot és Magyarországot vonták be. Svédországban a legmagasabb a szankciókat támogatók aránya - 33 százalék nagyon, 25 százaléka inkább egyetért, csupán 6 százalék utasítja el az Oroszország elleni büntetőintézkedéseket, 5 százalékos a "nagyon ellenzők" tábora. Magyarországon 16 százalék nagyon egyetért, 15 százalék inkább egyetért a szankciókkal, 15 százalék inkább, 23 százalék pedig nagyon ellenzi azokat.


Danil Lubkivszkij külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, tervük nem veszélyezteti ártatlan emberek életét. Az ukrán tisztségviselő szerint a túszejtők orosz titkos ügynökök utasításait hajtják végre.

Hétfőn az Európai Unió és az Egyesült Államok is azért hoztak újabb szankciókat Oroszország ellen, mert Ukrajna területi integritásának veszélyeztetésével és az ukrán belügyekbe való beavatkozással vádolják Moszkvát. Az orosz vezetés azonban elutasítja a feltételezést, cáfolja a vádakat.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egyenesen a jóérzésnek ellentmondónak nevezte a szankciókat és arra kérte Washingtont "mérsékelje hangnemét" az ukrán válság kapcsán.

Amerikai kollégájával, Chuck Hagellel telefonon egyeztetve, Szergej Sojgu védelmi miniszter állította: Oroszország nem kívánja megszállni Ukrajnát, csapatait visszavonta a határról, és cáfolta, hogy orosz fegyveres erők vagy titkos ügynökök tartózkodnának a forrongó kelet-ukrajnai régióban.

Közlése szerint az ukrán határ melletti hadgyakorlatra és csapatösszevonásra azért volt szükség, mert "fennállt a veszélye annak, hogy Ukrajna katonai akciót indít civilek ellen". A NATO egyelőre nem erősítette meg az orosz fegyveres erők visszavonását.

A kelet-ukrajnai zavargások eközben tegnap is folytatódtak. Luhanszkban a Moszkva-barát tüntetők megrohamozták a megyei adminisztráció épületét. Az ostromra az adott okot, hogy a szakadárok korábban ultimátumot intéztek a vezetéshez, de kéréseik nem teljesültek.

Amnesztiát követeltek bebörtönzött társaiknak, az orosz nyelv hivatalos nyelvként való elismerését és referendumot a régió státusáról. Tegnap Izraelbe szállították gyógykezelésre a hétfői merényletben súlyosan megsebesített, az életmentő műtéten túlesett harkivi polgármestert.

A hátba lőtt Hennagyij Kernesz állapota stabil, az elkövetők ismeretlenek. Az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetsége közleményben ítélte el az EBESZ megfigyelők fogva tartását és terrorcselekményeknek nevezte a kelet-ukrajnai erőszakos fellépéseket.

Bajtársakból politikai ellenfelek

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2014.04.30. 07:30
Erdogan a tavalyi, Gezi parki tüntetések idején brutálisan szétverette a tömeget FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/LAM YIK FEI
Jövő hét végéig kell eldöntenie a török kormánypártnak, az AKP-nek, kit kíván indítani az elnökválasztáson. Nem egyszerű döntésről van szó, hiszen kiderül: előássa-e a csatabárdot Abdullah Gül hivatalban lévő államfő és Recep Tayyik Erdogan. A miniszterelnök ugyanis megcélozná a köztársasági elnöki széket, ehhez azonban Gülnek is lenne néhány szava.

Erdogan és Gül sokáig elválaszthatatlan társak voltak. Egymást segítették a hatalomba, Gül egykor külügyminiszterként az Erdogan-féle vezetés "kedves arca" volt akkor is, amikor a jelenlegi miniszterelnököt még nem részegítette meg ennyire a hatalom.

A két politikus már a nyolcvanas évek óta arra törekedett, hogy a politikai iszlámot tegye egyeduralkodóvá az országban. Ez azért nem volt egyszerű vállalkozás, mert a hadsereg mindig közbelépett, amikor veszélyben látta a szekuláris államot, Kemal Atatürk politikai vívmányait.

A Gül-Erdogan tandem végül győzedelmeskedett. Felülkerekedett a hadseregen is úgy, hogy az igazságszolgáltatásba saját embereiket építették be, lehetővé téve ezzel a tiszti karral való leszámolást. A mindig mosolygó Gül felelt az AKP egységéért, s azért minél jobban megerősödjék a párt.

Erdogan viszont igazi néptribunná vált, a becenevén "szultán", aki a tömegeket hangzatos ígéretekkel kápráztatja el. A két politikus hosszú éveken át kiválóan kiegészítette egymást, s rafinált politikai érzéküknek, kiterjedt kapcsolatrendszerüknek volt köszönhető, hogy az AKP lényegében egyeduralkodóvá vált Törökországban.

A Wikileaks által közölt amerikai sürgönyök avatnak be talán legjobban a két politikus kapcsolatába. Az államfő lojális Erdoganhoz, de viszonyuk összetett. Gülnek is megvannak a saját céljai, ambíciói. Viszonyuk 2007-ben még felhőtlen volt. Akkoriban a hadsereg sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett, mint ma, kettejüket össze is kötötte a tiszti karral való szembenállásuk.

Akkoriban a hadsereg vezetése "vörös vonalnak" is nevezte Gül elnökké választását. Az AKP válaszként új parlamenti választást írt ki, amelyet meg is nyerte. Az új törvényhozás államfővé választotta Gült. Ezután úgy módosították az alkotmányt, hogy a jövőben a nép közvetlenül választhatja meg az államfőt.

Erdogan úgy gondolta, ezzel az elnök jogköreit is kiterjeszthetik. A miniszterelnöknek ezért is vált olyan vonzó a pozíció: ha Törökország elnöki köztársaság lenne, akkor ő dönthetne egy személyben mindenről. A kettejük közötti konfliktusok Gül 2007-es elnökké választása után váltak egyre gyakoribbakká.

Ennek az is oka lehetett, hogy miután Gül kilépett az AKP-ból, pártok felett álló országvezető kívánt lenni. Erdogan már 2011-ben érezte a veszélyt, a parlamenti választás előtt az AKP listájáról több Gülhez köthető képviselőjelölt nevét húzta ki.

Egy évvel később a kormányfő olyan törvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely megakadályozta volna Gült az újraindulásban. Az alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a döntést. Hírmagyarázók szerint ekkor vált nyilvánvalóvá a kettejük között dúló hatalmi harc.

Az eltelt körülbelül egy év kissé kaotikus időszaka is ezt mutatja. Gül rendre mérsékelten nyilatkozott tavaly, a Gezi parki tüntetések kapcsán, Erdogan retorikája azonban mindenfajta visszafogottságot nélkülözött, rendre radikálisan követelte a tüntetések leverését.

Gül több ízben is kiállt Törökország uniós integrációjáért, Erdogan viszont mindinkább azt hangoztatta, hogy az EU-n kívül is van élet. Bár az államfő aláírta ugyan az internet és az igazságszolgáltatás szabadságát korlátozó intézkedéseket, de módosításokat követelt. Az államfő mind többször teszi szóvá Erdogan önkényes intézkedéseit. 

A Nyugat számára Gül a modern török állam megtestesítője, Erdogan viszont az elnyomásé. Joachim Gauck német elnök hét elején Törökországban tett vizitje alkalmával többször méltatta vendéglátóját, az államfőt, akivel négy alkalommal is találkozott, Erdoganra viszont alig maradt idő Gauck programjában - mutatott rá a Die Welt.

Az egykori emberi jogi aktivista Gauck nem engedhette meg magának, hogy olyan politikussal mutatkozzék, aki nem sokat ad az emberi jogokra, korlátozta a véleménynyilvánítás szabadságát a népszerű közösségi oldalak elérhetetlenné tételével, s akinek a jelöltje gyanús körülmények között győzött Ankarában, a néhány hete megrendezett önkormányzati választáson.

Erdogan egyik legillusztrisabb bírálója Abdullah Gül lett, ami annak a jele, hogy egyre több a repedés a török rendszerben függetlenül attól, hogy még mindig az AKP a legnépszerűbb párt Törökországban, elsősorban a keleti részén élők jelentős támogatásának köszönhetően.

Most azonban sorsdöntő szakaszhoz érkezett az ország, s végképp kenyértörésre kerülhet sor a két régi harcostárs, Gül és Erdogan között. Két lehetőség merülhet fel. Ha a jelenlegi elnök nem akar konfliktust a miniszterelnökkel, hátat fordít a politikai életnek. De elképzelhető, hogy végül úgy dönt: ő is megméretteti magát keresztülhúzva ezzel a miniszterelnök számításait.

A vízválasztó május 9. lesz, eddig kell eldöntenie az AKP-nek azt, kit kíván indítani az államfőválasztáson. Gült tartják az egyedüli személynek Törökországban, aki képes lehet legalább lelassítani Erdogan mindent ellenőrzése alatt tartó hatalmi apparátusának kiépítését.

A nagy kérdés azonban az, szembeszáll-e a kormányfővel. Erdogan szempontjából azért sem mellékes Gül döntése, mert a hivatalban lévő elnök sokkal népszerűbb nála.