Közös felelősség a nyomtatott kultúra

A könyvfesztiválon az év kiadója díjjal ismerték el a Kossuth Kiadót. Kocsis András Sándor, a kiadó elnök-vezérigazgatója, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke úgy gondolja, az állam jóval kevesebb figyelmet és támogatást fordít a könyvszakmára, mint ezt adott esetben el lehetne várni. Mint mondja, a világon mindenhol az adott nemzeti kultúra integráns része a nyomtatott kultúra és működik az állami mecenatúra is. Kocsis nem követi azokat, akik szerint úgy lehet újat építeni, hogy elpusztítom az előzőt. Elfogadhatatlannak tartja azt a kormányzati magatartást, amely konzultáció nélkül sok mindent meg akar változtatni, el akar törölni.

- Milyen rangja van az év kiadója díjnak?

- Komoly rangja van, mert ez egy szakmai díj. A kiadók és a kereskedők szavazatai döntik el, hogy az adott évben ki kapja. Három éve szintén mi részesültünk ebben az elismerésben.

- Mit gondol, mivel érdemelték ki ezt a díjat többször is?

- Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Kossuth Kiadói Csoport öt kiadóból áll. A kollégák szavazatai azt mutatják, hogy mind az öt kiadót - amelyek mind más profillal dolgoznak - elismerik. A zászlóshajó, a legnagyobb a sorban a Kossuth, emellett fontos tevékenységet folytat a főként a gyerekkönyveket és képzőművészeti kiadványokat megjelentető Ventus Libro, illetve a szépirodalmat és társadalomtudománnyal foglalkozó könyveket kiadó Noran Libro. A csoporthoz nemrég csatlakozott a Naphegy Kiadó, amely magas színvonalú gyerekkönyveket jegyez, az ötödik pedig a Ventus Commerce, amelyhez a gasztro profil tartozik két havilappal. Nemrég egy teljesen unikális új projektet is elindítottunk, a gasztrokönyvek sorozatát, amely az európai piacon egyedülállónak mondható.

- Mennyire mérhető egy könyvkiadó munkája?

- Sok szempont alapján mérhető. A legszigorúbb ezek közül az árbevétel; lényeges, hogy rendelkezik-e növekedési tartalékkal, vagy sem. De eminens szempont a minőség is. Előfordul, hogy valamelyik kiadónak jelentős az árbevétele, de a szakmai presztízse nem túl magas. Egy magára valamit adó kiadó megpróbálja megoldani a keresztfinanszírozást. Ennek jegyében értékes kiadványokat próbál támogatás nélkül úgy megjelentetni, hogy a kínálat a nagyobb profitú, könnyedebb hangvételű kötetekkel együtt képez egy egységet.

- Tehát például az önök esetében így fér meg egymás mellett a spanyol krimi, a szépirodalom és politikusi életrajzkötet.

- Igen, de lényeges elmondani, hogy bármelyik kormány volt hatalmon, az állami támogatás a kiadói árbevételünkben az elmúlt években sohasem érte el a 0,5 százalékot. Be akartuk bizonyítani, hogy piaci alapon is talpon tudunk maradni ebben a vérzivataros időben. A problémáknak alapvetően kettős oka van. Egyrészt a szakmán belül sok feszültség halmozódott fel, ebbe beleérthetők a belső financiális problémák és a pénzügyi krízis okozta gondok is. Ha ezekről beszélek nem elsősorban a Kossuth Kiadó nevében szólok. Úgy gondolom, az állam jóval kevesebb figyelmet áldoz a könyvszakmára, mint ezt adott esetben el lehetne várni. A világon mindenhol az adott nemzeti kultúra integráns része a nyomtatott kultúra és működik az állami mecenatúra. L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke a napokban válaszolt egy felvetésre és azzal érvelt, hogy sok minden nem az állam felelőssége. Persze az állam felelőssége volt, hogy tankönyvpiacot gyakorlatilag megszüntette és ezzel a magyar könyvpiac 25 százalékot nem létezővé tette. Vannak olyan karakterű dolgok, amelyek a világ minden pontján valamilyen mecenatúra rendszeren keresztül támogatottak. Amikor erről beszélek, kifejezetten más műhelyekért próbálok szót emelni.

- Miért az állam segítségégét várják, a magántőke miért nem aktívabb ebben az ágazatban, ahogy L. Simon László is utalt rá?

- Az elmúlt évtizedben eltűnt az a külső gyűrű körülöttünk, amely adott esetben banki támogatást, vagy megrendelést, nagyobb cégekkel való együttműködést jelentett. Ez már gyakorlatilag nem létezik. Azt is többször felvetettük, hogy egy-egy míves kiadó, illetve a könyvszakma szereplői hadd részesüljenek a TAO-ból származó bevételből. Ne csak a sportegyesületek, filmes produkcióknak vagy a színházaknak járó kegy legyen ez. A javaslatot a kormányzat részéről határozottan elutasították. Ezt egyáltalán nem értem. Én rendkívül büszke vagyok a magyar kultúrára és azt gondolom, hogy Csoóri Sándor ugyanúgy szerves része, mint Konrád György. Ezt a kérdést nem szabadna kitenni bizonyos politikai nézetkülönbségeknek. Abszolút közös felelősségünk, hogy a nyomtatott kultúrára közösen vigyázzunk. Szó sincs arról, hogy azt mondanám, ez csak az állam kizárólagos felelőssége (baj is lenne), de nem tudom azt értelmezni, amikor kormányzati kultúrpolitikus azzal érvel, hogy a könyvszakma társadalmi szinten leértékelődött. Ez egy teljesen elfogadhatatlan megközelítés.

- Úgy tudom a Márai-programban nyújtott állami támogatás is jócskán csökkent az elmúlt években.

- Mára a tervezett egymilliárd forintról százmillióra redukálódott a támogatás mértéke. Ezt azzal indokolták, hogy a kultúra más területén is csökkentett költségvetéssel dolgoznak. De én hiszek Magyarország megválasztott miniszterelnökének, aki azt mondta, hogy az állam hét milliárddal többet költ kultúrára, mint korábban. Ehhez képest a könyvszakma idei támogatása tovább csökkent, összegszerűen 600 millió forint. Gondolja végig, ez 400 méter autópálya építésére fordított pénznek felel meg.

- Az együttműködést nem nehezíti, hogy a könyvszakma vezetőiről úgy vélik a kormányzat képviselői, hogy liberális gondolkodásúak?

- Mindenkinek megvan a maga politikai beállítottsága, de mi nagyon büszkék vagyunk a könyvszakmai egyesülésben arra, hogy ez az elmúlt huszonhárom évben szakmai kérdésekben soha nem jelentett döntő tényezőt. Óriási hibát követnénk el, ha ez nem így lenne. Tessék kijönni a könyvhétre, a Vörösmarty térre. A legutóbbi rendezvényen is köztudottan liberális, vagy konzervatív kiadók békésen megfértek egymás mellett.

- Mégis mi lehet az oka annak, hogy az állam nem preferálja eléggé a könyveseket?

- A kultúrában értékkonzervatív vagyok, de nem követem Boccionit és egyes futuristákat, akik azt vallották: úgy lehet újat építeni, hogy elpusztítom az előzőt. Én mélyen hiszek abban, hogy csak erős meglévő alapokra lehet tovább építkezni. Elfogadhatatlannak tartom azt a kormányzati magatartást, amely konzultáció nélkül sok mindent meg akar változtatni, illetve el akar törölni. Nagy hibának tartom, ha valaki erőszakosan csak a saját értékrendje alapján ítélkezik. Ugyanezt gondolom arról, ha az én monomániámat szeretném ráerőltetni másra. Ez elfogadhatatlan szemlélet, főleg a kultúrában.

- Mondana példát, amikor tetten érhető volt ez a monománia?

- A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése több esetben együtt kívánt működni a Balassi Intézettel, de ez finoman szólva sem ment zökkenőmentesen.

- Elképzelhető, hogy egyesek ellenséget látnak önökben?

- Szeretném ezzel kapcsolatban a politikai csapot elzárni. Az egyesülésben konzervatív, a jobboldalhoz köthető kiadó is megtalálható és ugyanolyan alanyi jogú tagja a szervezetnek, mint a többi kiadó és mi ugyanolyan hatékonysággal próbáljuk képviselni, mint a többieket. Vannak értékmetszések. Ne essünk tévedésbe, nekünk egyes kérdésekben az előző kormánnyal is voltak komoly vitáink. A mi dolgunk nem az, hogy politikai oldalak mellé rendeződjünk. Patriótának tartom magam és nagyon büszke vagyok a múltunkban gyökerező kulturális értékekre. Nem vagyok hajlandó szakmai kérdésekben a napi politikai divatok alapján mérlegelni. Magánemberként lehet politikai véleményem, de se kiadó vezetőként, se a könyvszakmai egyesülés elnökeként nem szabad, hogy ez engem befolyásoljon.

- A törvényi keretek módosításával lehetne segíteni a könyvszakmán?

- Igen, példaként említhetem a sokszor "öngyilkos" piaci leárazások, illetve a nem fair piaci magatartás megakadályozására két éve a kormányzatnak átadott, szakmai konszenzussal létrehozott árkötöttségi törvénytervezetet. Ez harmonizál az uniós gyakorlattal, sőt a mai politikai filozófiának megfelelően részben centralizáló, de leginkább piacvédő. Ezt a javaslatot elutasították.

- A szakma belső feszültségeit hogyan lehetne megoldani?

- Ezeket magunknak kellene megoldanunk. Összeszorultunk, egyedül vagyunk. Csak magunkra számíthatunk.

- Vannak biztató jelek a megoldásra?

- Akarom, hogy legyenek. Egymásból élünk. A kiadó a kereskedőből. A kereskedő a kiadóból. Ennek következtében együtt kell működnünk megértve és figyelembe véve egymás problémáit.

- Az azért jó jel, hogy most is sokan kíváncsiak voltak a könyvfesztiválon megjelent új kötetekre.

- Mindenképp. Az elmúlt öt évben folyamatosan zuhant a könyvszakma árbevétele. De nagy eredménynek tekinthető, hogy ez a folyamat tavaly megállt. 2013-ban összességében már árbevétel-emelkedésről beszélhetünk, ami reálértékben stagnálást jelent. De már ezt is örömmel vettük tudomásul.

- Visszakanyarodva a Kossuth Kiadói Csoportra; meddig lehet még bővíteni ezt a konstrukciót?

- A bővülés akkor lehetséges, ha tovább tágítjuk a könyvszakma határait. Az én filozófiám az, hogy szeretek egy bővizű folyóban evezni, de nem gondolom, hogy ezt egyetlen forrás tudja csak táplálni. Ennek Magyarországon a piac mérete miatt nincs realitása. Inkább a tavaszi olvadást próbáljuk kihasználni. A hegyről több erecske megy a völgybe és ezektől válik bővizűvé a folyó. Ez patetikus képnek tűnik, de mégse látok más megoldást. Ezért bővítettük profilunkat, például különleges egyedi - gyűjtőknek szánt - bőrkötéses könyvekkel, három havilap kiadásával (BBC History, BBC Good Food, TV Paprika), jelenleg hárommillió fotót tartalmazó Cultiris képügynökségünkkel, valamint Multimédiaplázánkkal, amelyről közel háromezer könyv és hangoskönyv tölthető le elektronikus formátumban.

- Önök adtak ki először hangos könyveket. Ezekre mutatkozik érdeklődés?

- A Mojzer Kiadóval együttműködve eddig több mint kétszáz hangos könyvet adtunk ki. A hazai piacon szinte egyedül maradtunk. Az elmúlt három évben a hangos könyvek piaca, nem nőtt és nem csökkent, de stabilizálódott.

- Arra van esély, hogy az e-könyvek egyre nagyobb részt hasítanak majd ki a piacból?

- Az Egyesült Államokban nagy az e-könyvekre az igény, ez a tendencia hatással van az angol és a német piacra is. Nálunk viszont korántsem. A tavalyi adatok szerint tizedszázalékban sem lehet kifejezni a legális letöltések számát, ezek árértéke éves szinten mindössze 40-60 millió forint közé esik. Nagyon komoly problémát jelent ugyanakkor az illegális letöltések rendkívül magas aránya.

- A kiadója jóvoltából a könyvfesztiválra megjelent kötetek közül melyek a kedvencei?

- Több külföldi szerzőnk eljött Budapestre, a könyvfesztiválra, én mindegyikük kötetét nagyon kedvelem. Nálunk járt a spanyol krimi-sorozatunk szerzője A párizsi rejtélyt jegyző Pablo De Santis, aki argentin létére rendkívül visszahúzódónak tűnt. Itt járt Igor Ostachowicz az Űzött lelkek éjszkájának a 46 éves írója, aki 2010 óta államtitkár a lengyel kormányban és Donald Tusk miniszterelnök tanácsadója. Rendkívül felkészült szakember. Dedikált nálunk Charles Gati, aki Zbigniew Brezinskiről írt, illetve szerkesztett egy remek könyvet és nem lehet elfeledkezni a világhírű román származású, Amerikában élő íróról Norman Manea-ról, akinek az Odú című regényét Esterházy Péter mutatta be és méltatta a sajtótájékoztatón. Külön színfolt volt a fesztiválon Gül Irepoglu török írónő Az ágyas címen megjelent kötete is.