Nem kíváncsiak az ügyészek Simonra

Hetek óta nincs mit kérdeznie az ügyészeknek Simon Gábortól, noha értesüléseink szerint nem az általában megszokott egy, hanem összesen majd tucatnyi ügyész dolgozik a Központi Nyomozó Főügyészségen (KNyF) a volt szocialista politikus elleni eljáráson.

Simon ügyvédje lapunk kérdésére elmondta: semmi sem történt az ügyben az április 6-i parlamenti választás óta. Védencét nem hallgatták ki újra, nem is gyanúsították meg újabb bűncselekménnyel, vagy magasabb elkövetési értékkel. Sőt - tette hozzá Nagy István - több mint egy hónapja nem kaptak értesítést bizonyítási indítványaik elbírálásáról, ahogy Simon előzetes letartóztatásának április közepén történt meghosszabbítása miatt benyújtott fellebbezésükre sem érkezett válasz.

Az, hogy az ügyben látszólag nem történik semmi, azért furcsa, mert a Simon-ügy a választási kampányban kiemelt témája volt az ügyészségnek és az eseményeket napirenden tartó jobboldali sajtónak egyaránt. A Fidesz választási győzelme óta Simonról semmilyen hivatalos közlés nem jelent meg azon kívül, hogy három hónappal meghosszabbították előzetesét.

A volt politikus utoljára április 4-én tett vallomást - akkor is saját kérésére. Elmondta, hogy nincs bissau-guineai útlevele, továbbá soha nem kért meg senkit, hogy a nevében ezzel nyisson számlát, a MagNet Bankban pedig nem is járt. Az állítólagos útlevél azért fontos, mert önmagában az adócsalásért a volt politikus nem is kerülhetett volna előzetesbe, ehhez "kellett" az úti okmány miatti felbujtóként elkövetett közokirathamisítás gyanúja és az erre alapozott szökés, elrejtőzés veszélye.

Ami pedig a bizonyítási indítványt illeti, Simon éppen azért kérte a vádhatóságtól, hogy - ha valóban lefoglalták az útlevelet -, akkor azt mutassák meg neki, mert állítása szerint ilyen okmánya soha nem volt. Arra, hogy kérdéses, egyáltalán az ügyészségnél van-e az állítólagos útlevél, először lapunk utalt, de tegnap a Blikk is arról számolt be: tudomásuk szerint nincs a hatóságnál a bissau-guineai útlevél.

Szerző

Közös felelősség a nyomtatott kultúra

Publikálás dátuma
2014.05.06. 07:02
Magánemberként lehet politikai véleményem, de a könyvszakmai egyesülés elnökeként nem szabad, hogy ez befolyásoljon. Fotó: Bieli
A könyvfesztiválon az év kiadója díjjal ismerték el a Kossuth Kiadót. Kocsis András Sándor, a kiadó elnök-vezérigazgatója, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke úgy gondolja, az állam jóval kevesebb figyelmet és támogatást fordít a könyvszakmára, mint ezt adott esetben el lehetne várni. Mint mondja, a világon mindenhol az adott nemzeti kultúra integráns része a nyomtatott kultúra és működik az állami mecenatúra is. Kocsis nem követi azokat, akik szerint úgy lehet újat építeni, hogy elpusztítom az előzőt. Elfogadhatatlannak tartja azt a kormányzati magatartást, amely konzultáció nélkül sok mindent meg akar változtatni, el akar törölni. 

- Milyen rangja van az év kiadója díjnak?

- Komoly rangja van, mert ez egy szakmai díj. A kiadók és a kereskedők szavazatai döntik el, hogy az adott évben ki kapja. Három éve szintén mi részesültünk ebben az elismerésben.

- Mit gondol, mivel érdemelték ki ezt a díjat többször is?

- Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Kossuth Kiadói Csoport öt kiadóból áll. A kollégák szavazatai azt mutatják, hogy mind az öt kiadót - amelyek mind más profillal dolgoznak - elismerik. A zászlóshajó, a legnagyobb a sorban a Kossuth, emellett fontos tevékenységet folytat a főként a gyerekkönyveket és képzőművészeti kiadványokat megjelentető Ventus Libro, illetve a szépirodalmat és társadalomtudománnyal foglalkozó könyveket kiadó Noran Libro. A csoporthoz nemrég csatlakozott a Naphegy Kiadó, amely magas színvonalú gyerekkönyveket jegyez, az ötödik pedig a Ventus Commerce, amelyhez a gasztro profil tartozik két havilappal. Nemrég egy teljesen unikális új projektet is elindítottunk, a gasztrokönyvek sorozatát, amely az európai piacon egyedülállónak mondható.

- Mennyire mérhető egy könyvkiadó munkája?

- Sok szempont alapján mérhető. A legszigorúbb ezek közül az árbevétel; lényeges, hogy rendelkezik-e növekedési tartalékkal, vagy sem. De eminens szempont a minőség is. Előfordul, hogy valamelyik kiadónak jelentős az árbevétele, de a szakmai presztízse nem túl magas. Egy magára valamit adó kiadó megpróbálja megoldani a keresztfinanszírozást. Ennek jegyében értékes kiadványokat próbál támogatás nélkül úgy megjelentetni, hogy a kínálat a nagyobb profitú, könnyedebb hangvételű kötetekkel együtt képez egy egységet.

- Tehát például az önök esetében így fér meg egymás mellett a spanyol krimi, a szépirodalom és politikusi életrajzkötet.

- Igen, de lényeges elmondani, hogy bármelyik kormány volt hatalmon, az állami támogatás a kiadói árbevételünkben az elmúlt években sohasem érte el a 0,5 százalékot. Be akartuk bizonyítani, hogy piaci alapon is talpon tudunk maradni ebben a vérzivataros időben. A problémáknak alapvetően kettős oka van. Egyrészt a szakmán belül sok feszültség halmozódott fel, ebbe beleérthetők a belső financiális problémák és a pénzügyi krízis okozta gondok is. Ha ezekről beszélek nem elsősorban a Kossuth Kiadó nevében szólok. Úgy gondolom, az állam jóval kevesebb figyelmet áldoz a könyvszakmára, mint ezt adott esetben el lehetne várni. A világon mindenhol az adott nemzeti kultúra integráns része a nyomtatott kultúra és működik az állami mecenatúra. L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke a napokban válaszolt egy felvetésre és azzal érvelt, hogy sok minden nem az állam felelőssége. Persze az állam felelőssége volt, hogy tankönyvpiacot gyakorlatilag megszüntette és ezzel a magyar könyvpiac 25 százalékot nem létezővé tette. Vannak olyan karakterű dolgok, amelyek a világ minden pontján valamilyen mecenatúra rendszeren keresztül támogatottak. Amikor erről beszélek, kifejezetten más műhelyekért próbálok szót emelni.

- Miért az állam segítségégét várják, a magántőke miért nem aktívabb ebben az ágazatban, ahogy L. Simon László is utalt rá?

- Az elmúlt évtizedben eltűnt az a külső gyűrű körülöttünk, amely adott esetben banki támogatást, vagy megrendelést, nagyobb cégekkel való együttműködést jelentett. Ez már gyakorlatilag nem létezik. Azt is többször felvetettük, hogy egy-egy míves kiadó, illetve a könyvszakma szereplői hadd részesüljenek a TAO-ból származó bevételből. Ne csak a sportegyesületek, filmes produkcióknak vagy a színházaknak járó kegy legyen ez. A javaslatot a kormányzat részéről határozottan elutasították. Ezt egyáltalán nem értem. Én rendkívül büszke vagyok a magyar kultúrára és azt gondolom, hogy Csoóri Sándor ugyanúgy szerves része, mint Konrád György. Ezt a kérdést nem szabadna kitenni bizonyos politikai nézetkülönbségeknek. Abszolút közös felelősségünk, hogy a nyomtatott kultúrára közösen vigyázzunk. Szó sincs arról, hogy azt mondanám, ez csak az állam kizárólagos felelőssége (baj is lenne), de nem tudom azt értelmezni, amikor kormányzati kultúrpolitikus azzal érvel, hogy a könyvszakma társadalmi szinten leértékelődött. Ez egy teljesen elfogadhatatlan megközelítés.

- Úgy tudom a Márai-programban nyújtott állami támogatás is jócskán csökkent az elmúlt években.

- Mára a tervezett egymilliárd forintról százmillióra redukálódott a támogatás mértéke. Ezt azzal indokolták, hogy a kultúra más területén is csökkentett költségvetéssel dolgoznak. De én hiszek Magyarország megválasztott miniszterelnökének, aki azt mondta, hogy az állam hét milliárddal többet költ kultúrára, mint korábban. Ehhez képest a könyvszakma idei támogatása tovább csökkent, összegszerűen 600 millió forint. Gondolja végig, ez 400 méter autópálya építésére fordított pénznek felel meg.

- Az együttműködést nem nehezíti, hogy a könyvszakma vezetőiről úgy vélik a kormányzat képviselői, hogy liberális gondolkodásúak?

- Mindenkinek megvan a maga politikai beállítottsága, de mi nagyon büszkék vagyunk a könyvszakmai egyesülésben arra, hogy ez az elmúlt huszonhárom évben szakmai kérdésekben soha nem jelentett döntő tényezőt. Óriási hibát követnénk el, ha ez nem így lenne. Tessék kijönni a könyvhétre, a Vörösmarty térre. A legutóbbi rendezvényen is köztudottan liberális, vagy konzervatív kiadók békésen megfértek egymás mellett.

- Mégis mi lehet az oka annak, hogy az állam nem preferálja eléggé a könyveseket?

- A kultúrában értékkonzervatív vagyok, de nem követem Boccionit és egyes futuristákat, akik azt vallották: úgy lehet újat építeni, hogy elpusztítom az előzőt. Én mélyen hiszek abban, hogy csak erős meglévő alapokra lehet tovább építkezni. Elfogadhatatlannak tartom azt a kormányzati magatartást, amely konzultáció nélkül sok mindent meg akar változtatni, illetve el akar törölni. Nagy hibának tartom, ha valaki erőszakosan csak a saját értékrendje alapján ítélkezik. Ugyanezt gondolom arról, ha az én monomániámat szeretném ráerőltetni másra. Ez elfogadhatatlan szemlélet, főleg a kultúrában.

- Mondana példát, amikor tetten érhető volt ez a monománia?

- A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése több esetben együtt kívánt működni a Balassi Intézettel, de ez finoman szólva sem ment zökkenőmentesen.

- Elképzelhető, hogy egyesek ellenséget látnak önökben?

- Szeretném ezzel kapcsolatban a politikai csapot elzárni. Az egyesülésben konzervatív, a jobboldalhoz köthető kiadó is megtalálható és ugyanolyan alanyi jogú tagja a szervezetnek, mint a többi kiadó és mi ugyanolyan hatékonysággal próbáljuk képviselni, mint a többieket. Vannak értékmetszések. Ne essünk tévedésbe, nekünk egyes kérdésekben az előző kormánnyal is voltak komoly vitáink. A mi dolgunk nem az, hogy politikai oldalak mellé rendeződjünk. Patriótának tartom magam és nagyon büszke vagyok a múltunkban gyökerező kulturális értékekre. Nem vagyok hajlandó szakmai kérdésekben a napi politikai divatok alapján mérlegelni. Magánemberként lehet politikai véleményem, de se kiadó vezetőként, se a könyvszakmai egyesülés elnökeként nem szabad, hogy ez engem befolyásoljon.

- A törvényi keretek módosításával lehetne segíteni a könyvszakmán?

- Igen, példaként említhetem a sokszor "öngyilkos" piaci leárazások, illetve a nem fair piaci magatartás megakadályozására két éve a kormányzatnak átadott, szakmai konszenzussal létrehozott árkötöttségi törvénytervezetet. Ez harmonizál az uniós gyakorlattal, sőt a mai politikai filozófiának megfelelően részben centralizáló, de leginkább piacvédő. Ezt a javaslatot elutasították.

- A szakma belső feszültségeit hogyan lehetne megoldani?

- Ezeket magunknak kellene megoldanunk. Összeszorultunk, egyedül vagyunk. Csak magunkra számíthatunk.

- Vannak biztató jelek a megoldásra?

- Akarom, hogy legyenek. Egymásból élünk. A kiadó a kereskedőből. A kereskedő a kiadóból. Ennek következtében együtt kell működnünk megértve és figyelembe véve egymás problémáit.

- Az azért jó jel, hogy most is sokan kíváncsiak voltak a könyvfesztiválon megjelent új kötetekre.

- Mindenképp. Az elmúlt öt évben folyamatosan zuhant a könyvszakma árbevétele. De nagy eredménynek tekinthető, hogy ez a folyamat tavaly megállt. 2013-ban összességében már árbevétel-emelkedésről beszélhetünk, ami reálértékben stagnálást jelent. De már ezt is örömmel vettük tudomásul.

- Visszakanyarodva a Kossuth Kiadói Csoportra; meddig lehet még bővíteni ezt a konstrukciót?

- A bővülés akkor lehetséges, ha tovább tágítjuk a könyvszakma határait. Az én filozófiám az, hogy szeretek egy bővizű folyóban evezni, de nem gondolom, hogy ezt egyetlen forrás tudja csak táplálni. Ennek Magyarországon a piac mérete miatt nincs realitása. Inkább a tavaszi olvadást próbáljuk kihasználni. A hegyről több erecske megy a völgybe és ezektől válik bővizűvé a folyó. Ez patetikus képnek tűnik, de mégse látok más megoldást. Ezért bővítettük profilunkat, például különleges egyedi - gyűjtőknek szánt - bőrkötéses könyvekkel, három havilap kiadásával (BBC History, BBC Good Food, TV Paprika), jelenleg hárommillió fotót tartalmazó Cultiris képügynökségünkkel, valamint Multimédiaplázánkkal, amelyről közel háromezer könyv és hangoskönyv tölthető le elektronikus formátumban.

- Önök adtak ki először hangos könyveket. Ezekre mutatkozik érdeklődés?

- A Mojzer Kiadóval együttműködve eddig több mint kétszáz hangos könyvet adtunk ki. A hazai piacon szinte egyedül maradtunk. Az elmúlt három évben a hangos könyvek piaca, nem nőtt és nem csökkent, de stabilizálódott.

- Arra van esély, hogy az e-könyvek egyre nagyobb részt hasítanak majd ki a piacból?

- Az Egyesült Államokban nagy az e-könyvekre az igény, ez a tendencia hatással van az angol és a német piacra is. Nálunk viszont korántsem. A tavalyi adatok szerint tizedszázalékban sem lehet kifejezni a legális letöltések számát, ezek árértéke éves szinten mindössze 40-60 millió forint közé esik. Nagyon komoly problémát jelent ugyanakkor az illegális letöltések rendkívül magas aránya.

- A kiadója jóvoltából a könyvfesztiválra megjelent kötetek közül melyek a kedvencei?

- Több külföldi szerzőnk eljött Budapestre, a könyvfesztiválra, én mindegyikük kötetét nagyon kedvelem. Nálunk járt a spanyol krimi-sorozatunk szerzője A párizsi rejtélyt jegyző Pablo De Santis, aki argentin létére rendkívül visszahúzódónak tűnt. Itt járt Igor Ostachowicz az Űzött lelkek éjszkájának a 46 éves írója, aki 2010 óta államtitkár a lengyel kormányban és Donald Tusk miniszterelnök tanácsadója. Rendkívül felkészült szakember. Dedikált nálunk Charles Gati, aki Zbigniew Brezinskiről írt, illetve szerkesztett egy remek könyvet és nem lehet elfeledkezni a világhírű román származású, Amerikában élő íróról Norman Manea-ról, akinek az Odú című regényét Esterházy Péter mutatta be és méltatta a sajtótájékoztatón. Külön színfolt volt a fesztiválon Gül Irepoglu török írónő Az ágyas címen megjelent kötete is.

Szerző

Közös felelősség a nyomtatott kultúra

Publikálás dátuma
2014.05.06. 07:02
Magánemberként lehet politikai véleményem, de a könyvszakmai egyesülés elnökeként nem szabad, hogy ez befolyásoljon. Fotó: Bieli
A könyvfesztiválon az év kiadója díjjal ismerték el a Kossuth Kiadót. Kocsis András Sándor, a kiadó elnök-vezérigazgatója, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke úgy gondolja, az állam jóval kevesebb figyelmet és támogatást fordít a könyvszakmára, mint ezt adott esetben el lehetne várni. Mint mondja, a világon mindenhol az adott nemzeti kultúra integráns része a nyomtatott kultúra és működik az állami mecenatúra is. Kocsis nem követi azokat, akik szerint úgy lehet újat építeni, hogy elpusztítom az előzőt. Elfogadhatatlannak tartja azt a kormányzati magatartást, amely konzultáció nélkül sok mindent meg akar változtatni, el akar törölni. 

- Milyen rangja van az év kiadója díjnak?

- Komoly rangja van, mert ez egy szakmai díj. A kiadók és a kereskedők szavazatai döntik el, hogy az adott évben ki kapja. Három éve szintén mi részesültünk ebben az elismerésben.

- Mit gondol, mivel érdemelték ki ezt a díjat többször is?

- Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Kossuth Kiadói Csoport öt kiadóból áll. A kollégák szavazatai azt mutatják, hogy mind az öt kiadót - amelyek mind más profillal dolgoznak - elismerik. A zászlóshajó, a legnagyobb a sorban a Kossuth, emellett fontos tevékenységet folytat a főként a gyerekkönyveket és képzőművészeti kiadványokat megjelentető Ventus Libro, illetve a szépirodalmat és társadalomtudománnyal foglalkozó könyveket kiadó Noran Libro. A csoporthoz nemrég csatlakozott a Naphegy Kiadó, amely magas színvonalú gyerekkönyveket jegyez, az ötödik pedig a Ventus Commerce, amelyhez a gasztro profil tartozik két havilappal. Nemrég egy teljesen unikális új projektet is elindítottunk, a gasztrokönyvek sorozatát, amely az európai piacon egyedülállónak mondható.

- Mennyire mérhető egy könyvkiadó munkája?

- Sok szempont alapján mérhető. A legszigorúbb ezek közül az árbevétel; lényeges, hogy rendelkezik-e növekedési tartalékkal, vagy sem. De eminens szempont a minőség is. Előfordul, hogy valamelyik kiadónak jelentős az árbevétele, de a szakmai presztízse nem túl magas. Egy magára valamit adó kiadó megpróbálja megoldani a keresztfinanszírozást. Ennek jegyében értékes kiadványokat próbál támogatás nélkül úgy megjelentetni, hogy a kínálat a nagyobb profitú, könnyedebb hangvételű kötetekkel együtt képez egy egységet.

- Tehát például az önök esetében így fér meg egymás mellett a spanyol krimi, a szépirodalom és politikusi életrajzkötet.

- Igen, de lényeges elmondani, hogy bármelyik kormány volt hatalmon, az állami támogatás a kiadói árbevételünkben az elmúlt években sohasem érte el a 0,5 százalékot. Be akartuk bizonyítani, hogy piaci alapon is talpon tudunk maradni ebben a vérzivataros időben. A problémáknak alapvetően kettős oka van. Egyrészt a szakmán belül sok feszültség halmozódott fel, ebbe beleérthetők a belső financiális problémák és a pénzügyi krízis okozta gondok is. Ha ezekről beszélek nem elsősorban a Kossuth Kiadó nevében szólok. Úgy gondolom, az állam jóval kevesebb figyelmet áldoz a könyvszakmára, mint ezt adott esetben el lehetne várni. A világon mindenhol az adott nemzeti kultúra integráns része a nyomtatott kultúra és működik az állami mecenatúra. L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke a napokban válaszolt egy felvetésre és azzal érvelt, hogy sok minden nem az állam felelőssége. Persze az állam felelőssége volt, hogy tankönyvpiacot gyakorlatilag megszüntette és ezzel a magyar könyvpiac 25 százalékot nem létezővé tette. Vannak olyan karakterű dolgok, amelyek a világ minden pontján valamilyen mecenatúra rendszeren keresztül támogatottak. Amikor erről beszélek, kifejezetten más műhelyekért próbálok szót emelni.

- Miért az állam segítségégét várják, a magántőke miért nem aktívabb ebben az ágazatban, ahogy L. Simon László is utalt rá?

- Az elmúlt évtizedben eltűnt az a külső gyűrű körülöttünk, amely adott esetben banki támogatást, vagy megrendelést, nagyobb cégekkel való együttműködést jelentett. Ez már gyakorlatilag nem létezik. Azt is többször felvetettük, hogy egy-egy míves kiadó, illetve a könyvszakma szereplői hadd részesüljenek a TAO-ból származó bevételből. Ne csak a sportegyesületek, filmes produkcióknak vagy a színházaknak járó kegy legyen ez. A javaslatot a kormányzat részéről határozottan elutasították. Ezt egyáltalán nem értem. Én rendkívül büszke vagyok a magyar kultúrára és azt gondolom, hogy Csoóri Sándor ugyanúgy szerves része, mint Konrád György. Ezt a kérdést nem szabadna kitenni bizonyos politikai nézetkülönbségeknek. Abszolút közös felelősségünk, hogy a nyomtatott kultúrára közösen vigyázzunk. Szó sincs arról, hogy azt mondanám, ez csak az állam kizárólagos felelőssége (baj is lenne), de nem tudom azt értelmezni, amikor kormányzati kultúrpolitikus azzal érvel, hogy a könyvszakma társadalmi szinten leértékelődött. Ez egy teljesen elfogadhatatlan megközelítés.

- Úgy tudom a Márai-programban nyújtott állami támogatás is jócskán csökkent az elmúlt években.

- Mára a tervezett egymilliárd forintról százmillióra redukálódott a támogatás mértéke. Ezt azzal indokolták, hogy a kultúra más területén is csökkentett költségvetéssel dolgoznak. De én hiszek Magyarország megválasztott miniszterelnökének, aki azt mondta, hogy az állam hét milliárddal többet költ kultúrára, mint korábban. Ehhez képest a könyvszakma idei támogatása tovább csökkent, összegszerűen 600 millió forint. Gondolja végig, ez 400 méter autópálya építésére fordított pénznek felel meg.

- Az együttműködést nem nehezíti, hogy a könyvszakma vezetőiről úgy vélik a kormányzat képviselői, hogy liberális gondolkodásúak?

- Mindenkinek megvan a maga politikai beállítottsága, de mi nagyon büszkék vagyunk a könyvszakmai egyesülésben arra, hogy ez az elmúlt huszonhárom évben szakmai kérdésekben soha nem jelentett döntő tényezőt. Óriási hibát követnénk el, ha ez nem így lenne. Tessék kijönni a könyvhétre, a Vörösmarty térre. A legutóbbi rendezvényen is köztudottan liberális, vagy konzervatív kiadók békésen megfértek egymás mellett.

- Mégis mi lehet az oka annak, hogy az állam nem preferálja eléggé a könyveseket?

- A kultúrában értékkonzervatív vagyok, de nem követem Boccionit és egyes futuristákat, akik azt vallották: úgy lehet újat építeni, hogy elpusztítom az előzőt. Én mélyen hiszek abban, hogy csak erős meglévő alapokra lehet tovább építkezni. Elfogadhatatlannak tartom azt a kormányzati magatartást, amely konzultáció nélkül sok mindent meg akar változtatni, illetve el akar törölni. Nagy hibának tartom, ha valaki erőszakosan csak a saját értékrendje alapján ítélkezik. Ugyanezt gondolom arról, ha az én monomániámat szeretném ráerőltetni másra. Ez elfogadhatatlan szemlélet, főleg a kultúrában.

- Mondana példát, amikor tetten érhető volt ez a monománia?

- A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése több esetben együtt kívánt működni a Balassi Intézettel, de ez finoman szólva sem ment zökkenőmentesen.

- Elképzelhető, hogy egyesek ellenséget látnak önökben?

- Szeretném ezzel kapcsolatban a politikai csapot elzárni. Az egyesülésben konzervatív, a jobboldalhoz köthető kiadó is megtalálható és ugyanolyan alanyi jogú tagja a szervezetnek, mint a többi kiadó és mi ugyanolyan hatékonysággal próbáljuk képviselni, mint a többieket. Vannak értékmetszések. Ne essünk tévedésbe, nekünk egyes kérdésekben az előző kormánnyal is voltak komoly vitáink. A mi dolgunk nem az, hogy politikai oldalak mellé rendeződjünk. Patriótának tartom magam és nagyon büszke vagyok a múltunkban gyökerező kulturális értékekre. Nem vagyok hajlandó szakmai kérdésekben a napi politikai divatok alapján mérlegelni. Magánemberként lehet politikai véleményem, de se kiadó vezetőként, se a könyvszakmai egyesülés elnökeként nem szabad, hogy ez engem befolyásoljon.

- A törvényi keretek módosításával lehetne segíteni a könyvszakmán?

- Igen, példaként említhetem a sokszor "öngyilkos" piaci leárazások, illetve a nem fair piaci magatartás megakadályozására két éve a kormányzatnak átadott, szakmai konszenzussal létrehozott árkötöttségi törvénytervezetet. Ez harmonizál az uniós gyakorlattal, sőt a mai politikai filozófiának megfelelően részben centralizáló, de leginkább piacvédő. Ezt a javaslatot elutasították.

- A szakma belső feszültségeit hogyan lehetne megoldani?

- Ezeket magunknak kellene megoldanunk. Összeszorultunk, egyedül vagyunk. Csak magunkra számíthatunk.

- Vannak biztató jelek a megoldásra?

- Akarom, hogy legyenek. Egymásból élünk. A kiadó a kereskedőből. A kereskedő a kiadóból. Ennek következtében együtt kell működnünk megértve és figyelembe véve egymás problémáit.

- Az azért jó jel, hogy most is sokan kíváncsiak voltak a könyvfesztiválon megjelent új kötetekre.

- Mindenképp. Az elmúlt öt évben folyamatosan zuhant a könyvszakma árbevétele. De nagy eredménynek tekinthető, hogy ez a folyamat tavaly megállt. 2013-ban összességében már árbevétel-emelkedésről beszélhetünk, ami reálértékben stagnálást jelent. De már ezt is örömmel vettük tudomásul.

- Visszakanyarodva a Kossuth Kiadói Csoportra; meddig lehet még bővíteni ezt a konstrukciót?

- A bővülés akkor lehetséges, ha tovább tágítjuk a könyvszakma határait. Az én filozófiám az, hogy szeretek egy bővizű folyóban evezni, de nem gondolom, hogy ezt egyetlen forrás tudja csak táplálni. Ennek Magyarországon a piac mérete miatt nincs realitása. Inkább a tavaszi olvadást próbáljuk kihasználni. A hegyről több erecske megy a völgybe és ezektől válik bővizűvé a folyó. Ez patetikus képnek tűnik, de mégse látok más megoldást. Ezért bővítettük profilunkat, például különleges egyedi - gyűjtőknek szánt - bőrkötéses könyvekkel, három havilap kiadásával (BBC History, BBC Good Food, TV Paprika), jelenleg hárommillió fotót tartalmazó Cultiris képügynökségünkkel, valamint Multimédiaplázánkkal, amelyről közel háromezer könyv és hangoskönyv tölthető le elektronikus formátumban.

- Önök adtak ki először hangos könyveket. Ezekre mutatkozik érdeklődés?

- A Mojzer Kiadóval együttműködve eddig több mint kétszáz hangos könyvet adtunk ki. A hazai piacon szinte egyedül maradtunk. Az elmúlt három évben a hangos könyvek piaca, nem nőtt és nem csökkent, de stabilizálódott.

- Arra van esély, hogy az e-könyvek egyre nagyobb részt hasítanak majd ki a piacból?

- Az Egyesült Államokban nagy az e-könyvekre az igény, ez a tendencia hatással van az angol és a német piacra is. Nálunk viszont korántsem. A tavalyi adatok szerint tizedszázalékban sem lehet kifejezni a legális letöltések számát, ezek árértéke éves szinten mindössze 40-60 millió forint közé esik. Nagyon komoly problémát jelent ugyanakkor az illegális letöltések rendkívül magas aránya.

- A kiadója jóvoltából a könyvfesztiválra megjelent kötetek közül melyek a kedvencei?

- Több külföldi szerzőnk eljött Budapestre, a könyvfesztiválra, én mindegyikük kötetét nagyon kedvelem. Nálunk járt a spanyol krimi-sorozatunk szerzője A párizsi rejtélyt jegyző Pablo De Santis, aki argentin létére rendkívül visszahúzódónak tűnt. Itt járt Igor Ostachowicz az Űzött lelkek éjszkájának a 46 éves írója, aki 2010 óta államtitkár a lengyel kormányban és Donald Tusk miniszterelnök tanácsadója. Rendkívül felkészült szakember. Dedikált nálunk Charles Gati, aki Zbigniew Brezinskiről írt, illetve szerkesztett egy remek könyvet és nem lehet elfeledkezni a világhírű román származású, Amerikában élő íróról Norman Manea-ról, akinek az Odú című regényét Esterházy Péter mutatta be és méltatta a sajtótájékoztatón. Külön színfolt volt a fesztiválon Gül Irepoglu török írónő Az ágyas címen megjelent kötete is.

Szerző