Elhunyt a Szállnak a darvak főszereplője

Még megérte vasárnap 80. születésnapját, hétfőn azonban a moszkvai Botkinszkaja kórházban elhunyt Tatjana Szamojlova orosz színésznő, a Szállnak a darvak és az Anna Karenina című szovjet filmek főszereplője.

Tatjana Szamojlova 1934-ben Leningrádban, Jevgenyij Szamojlov híres színész és a lengyel származású Zinaida Levina mérnöknő gyermekeként született. Családja később Moszkvába költözött át.

Tatjana előbb a Sztanyiszlavszkij és Nyemirov-Dancsenko nevét viselő híres balettiskolát végezte el, majd 1956-ban a moszkvai Scsukin Színiiskolában szerzett színészi képesítést.

Ott ismerkedett meg első férjével, a később híressé vált Vaszilij Lanovojjal. Házasságuk mindössze 2 évig tartott. Szamoljova egyébként élete során négy alkalommal ment férjhez és mindannyiszor elvált.

Tatjana Szamojlovát Mihail Kalatozov orosz rendező fedezte fel a hazai és nemzetközi filmművészet számára, amikor felkérte az 1957-bne bemutatott Szállnak a darvak című romantikus háborús film női főszerepére.

A sztálini korszak utáni szabadabb filmkészítés jegyeit magán hordozó, az egyszerű emberi érzelmeket, hétköznapokat bemutató film az 1958-as cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját nyerte el.

Szamojlovát a zsűri a "legelbűvölőbb és legszerényebb színésznőnek" tartotta, és ezért a francia sajtószövetség Narancs-díját adományozta neki.

Szamojlova Cannes után számos külföldi ajánlatot kapott, de a hazai hatóságok nyomásának engedve egyet sem fogadott el az Alba Regia című magyar filmen kívül. A színésznő Szemes Mihály rendező 1961-ben bemutatott munkájában egy szovjet felderítőnőt alakított, partnere Gábor Miklós volt.

A Szállnak a darvak utáni tíz évben az Alba Regiával együtt mindössze egy hazai és két koprodukciós filmben jutott szerep Szamojlovának. Az ötödik film, Lev Tolsztoj regényének feldolgozása, az 1967-es Anna Karenina címszerepe irányította ismét a hazai és a nemzetközi figyelmet a különleges orosz színésznőre.

Alekszandr Zahri filmjében Vronszkijt, Anna Karenina regénybeli szerelmét Szamojlova korábbi férje, Vaszilij Lanovoj játszotta.

A nagy siker ellenére az 1970-es években Szamojlova lényegében eltűnt a mozivászonról. A filmszínészek moszkvai színházában játszott. Az orosz színésznő a 2000-es években újra vállalt szerepeket: orosz televíziós sorozatokban, majd 2005-ben és 2008-ban egy-egy orosz mozifilmben is szerepelt.

Szerző
Frissítve: 2014.05.05. 22:46

Legyünk kispolgárok!

Publikálás dátuma
2014.05.06. 07:45
A három jó madár: Stohl András, Hevér Gábor és Lengyel Tamás Fotó: Dömölky Dániel
Meghagyták a mesejelleget, a csengő-bongó Heltai Jenő rímeket a Vígszínház Eszenyi Enikő által rendezett, Lumpáciusz és Vagabundusz előadásában. A szöveg szintjén most nincs különösebb modernizálás, megmaradt a bájos történet.

Eredetileg Johann Nepomuk Nestroy vetette papírra a Lumpáciusz és Vagabundusz históriáját. Osztrák kispolgárokat kritizált nem fallal a falnak menve, hanem kedves könnyedséggel, úgy, hogy az az osztrák kispolgároknak is tetsszen. Meg akarta tartani darabja finom, szórakoztató jellegét.

A vígjátékot lefegyverző rímekkel, utólérthetetlen sármmal lefordította, és annyira átírta Heltai Jenő, hogy az már lényegében az ő művének tekinthető. Mindezt 1943-ban tette, már dúlt az ádáz háború, de ő csak laza kedvességgel kritizált, és nagy hozzáértéssel szórakoztatott.

A darabban angyali lények ereszkednek le a földre, és próbára akarnak tenni három vagány, világcsavargó lumpot azzal, hogy szerencsejáték révén hatalmas nyereményhez juttatják őket, és azt vizslatják, hogy dúskálva a javakban, kiemelkedő környezetben, képesek-e jó útra térni.

Nem nehéz felfedezni az analógiát a Vígben nagy sikerrel adott Brecht darabbal, a Jóembert keresünk cíművel, melyben istenek szállnak a földre, és tesznek próbára embereket, döntő többségben lesújtó eredménnyel. De az nem andalító darab.Pofán akarja csapni a nézőt, és erre külön még a songok is szolgálnak, amikor a képünkbe éneklik a szereplők az igazságot.

Most ugyancsak vannak dalok, és ezúttal a színészek egyenesen kamerába búgják ezeket, így felnagyítódva, hangsúlyosan láthatók, de a végeredmény ezúttal nem felismerésértékű döbbenet, hanem jobbára szelíd mosoly, hogy igen, nagy lókötő ez a fickó, tán nem fog megjavulni soha, de azért tulajdonképpen megbocsátható neki minden, ahogy magunknak szintén megbocsájtunk.

Ez a darab, ahogy a produkció szintén, csak karistolja a problémákat, és szellemességgel, oldott játékos kedvvel vonja be, tulajdonképpen cukormázzal beborítva a nem is annyira keserű pirulát. Mindehhez persze kellenek jó színészek, és Stohl András, Lengyel Tamás, Hevér Gábor igazán azok. Ők a három jó barát és jó madár.

Akik képtelenek egy helyben megülni, hajtja őket a vérük, a kíváncsiságuk, akár lerongyolódva, nincstelenül is vándorolnak, mennek és mennek előre, szabadon élvezik az életet. Minden linkségük ellenére összetartanak, számíthatnak egymásra. Ha már nagyon nélkülöznek, akkor is ott a humoruk, az életkedvük, ami elvehetetlen tőlük, agyonüthetetlennek tűnnek.

Energiáik kifogyhatatlanok. És amikor rájuk szakad a temérdek pénz, különböző módon próbálnak érvényesülni, de kettő közülük iszonyú hamar elherdálja a hatalmas vagyont.

Egyikük viszont előtte tetemes összeget csal ki tőlük, hogy miután tönkrementek, és visszatérnek végül is bevált vándoréletükhöz, visszaadja nekik a pénzt, és hathatós rábeszéléssel, kiadós lelkizéssel igyekezzen jó útra téríteni őket.

Tán ez az Eszenyi Enikő által lezser profizmussal megrendezett produkció legerősebb része. A Lengyel Tamás játszotta asztalos már pocakot eresztett, megházasodott, ahogy illik, kisbabája is van. Kiskerttel, amit éppen egy mutatós, nagydarab fűnyíróval, gondos odaadással ápol. Vagyis ideális, unalmas, de biztos kispolgári létbe kezdett.

És erre akarja rávenni a másik két, élénken tiltakozó társát is. Tiltakoznak, tiltakoznak, de azért csak engednek az unszoló baráti szónak, az elkényelmesedésre is hajlamos lényüknek, meg a kockázatmentes létformának, és beadják a derekukat.

Végül ott látunk három elpocakosodott, eltunyult férfit, akik kézbe fogják csecsemőjüket, közben tolják a fűnyírót, és tökéletesen elvesztve személyiségüket abszolút beállnak a sorba. Gunyoros vég, kaján fricska. Darvas Benedek tulajdonképpeni címszereplőként, Lumpáciusz és Vagabunduszként, dalnokként, a történeten kívül, de belül is létezve, óriási empátiával kíséri végig az eseményeket.

Lukács Sándor, Hegyi Barbara, Réti Adrienn, Danis Lídia, Kerekes József, Molnár Áron, Gonda Kata több szerepben is jeleskedik. Bokanyi Nóra, Demeter Lilla jelmezeikkel, Árvai György a díszlettel, groteszkbe átcsapó mesevilágot teremtett.Megrázkódtatással, jelentős felismeréssel, komoly elmélyüléssel nem jár az este, de kellemes szórakozás.

Szerző

Andrew Garfield: visszatér a Hálóvető

Pókember alighanem a legnépszerűbb képregényhős: 1962-es születése óta gyerekek milliói képzelték már el, hogy a barátságos fiatal srác, Peter Parker bőrébe, pontosabban pókruhájába bújhassanak. Számos tévés és filmfeldolgozás, több mint két tucatnyi önálló képregényszéria mutatta be a civilben egyszerű diák és fotóriporter kalandjait; Peter sajátos humora mellett a karakter esszenciáját az adja, hogy a legnagyobb harcát nem a szuper bűnözőkkel, hanem önmagával vívja.

Hétköznapi kötelezettségei és a pók rendkívüli felelőssége nehezen fér össze: ellenségei hamar rájönnek, hogy szerettei jelentik a gyenge pontját, pókembersége ezáltal veszélybe sodorja őket is. Peter élete nagy kérdése: nem úgy tudná a legjobban megvédeni szeretteit és barátait, ha felhagyna a hálóvetéssel?

A legújabb, e héttel már nálunk is látható feldolgozásban a két évvel ezelőtti film folytatásaként A csodálatos Pókember 2-ben Parkernek újra szembesülnie kell ezzel. Pedig Peter imádja a felhőkarcolók közti röpködést és a rablóvadászattal járó összes nyaktörő mutatványt. „Mi a legkirályabb dolog a pókemberségben? Hát minden!” - feleli önmagának Pókember a filmben. Parker - akit ezúttal is a Facebook alapítását feldolgozó, A közösségi háló című filmmel népszerűvé vált Andrew Garfield alakít megnyerően -, megpróbálja titokban tartani, ezáltal óvni szerelmét, Gwen Stacyt.

De ezúttal két ellenfelet is kap a nyakába: az elektromosságot uraló Electrót, és a bádogszerelésben pusztító, magának rinocérosz-fizimiskát kölcsönző Rhinót.

Forrás: Intercom

Forrás: Intercom

 

„Mint majdnem mindannyian, Peter is tele van szívügyi és egzisztenciális problémákkal, de abban a pillanatban, hogy belebújik Pókember-ruhájába... fellélegezik” - mondja szerepéről Garfield, akire gyerekként elemi erővel hatott Pókember figurája. Először nem is akarta elvállalni a szerepet, akkora kihívásnak tartotta, mint mondta az első film idején: „sokkal jobb színészt” is el tudna képzelni a kék-piros gúnyában. Négy hónappal a forgatás előtt azonban ezúttal is kemény edzésbe kezdett, a jóga és a megfelelő étrend bevezetése mellett még a pókok mozgását is tanulmányozta.

„Amikor először láttam Andrew-t a ruhájában, hátrahőköltem, mint aki hirtelen megvilágosul, mekkora felelősség nehezedik a vállára. Rádöbbentem: rengeteg ember várja ennek a filmnek az elkészültét, és hogy a Pókember a kultúránk része, ugyanúgy hozzánk tartozik már, mint a Piroska és a farkas, vagy a hétfejű sárkány” - méltatta színészpartnerét Foxx, aki nagyon igyekezett, „hogy a legendához méltó ellenfél legyen.”

A főhősben dúló konfliktus ellenére Marc Webb, az előző filmet is dirigáló rendező azt mondta, ebben a részben nagyobb hangsúlyt kívánt fektetni az örömre és a játékosságra, amellyel a Pókember akcióba lendül. Vagyis a humor ezúttal nagyobb teret kap. „Meg akartam mutatni Peter Parker veleszületett bölcsességét, mely legjobban Pókemberruhájában nyilvánul meg. Hogy miben áll ez a bölcsesség? Abban, hogy tudja: a legnagyobb örömöt azok a tetteink nyújtják, amelyeket nem önmagunkért, hanem másokért teszünk” - mondja Webb. Szerinte főként emberségessége, szellemessége és állandó derűje tette különösen népszerűvé ezt a képregényhőst.

A film teljes stábja kiáll a Föld védelméért, olyannyira, hogy a forgatás során végig szelektáltan gyűjtötték a hulladékot, összesen 755 tonnát, amelynek 52 százaléka került a szeméttelep helyett speciális, szelektív tározóba. Ennél meglepőbb, hogy a forgatás során megsérült, széttört gépkocsikat kijavították és eladták.

Szerző