Budapest sosem volt igazán jelentős szereplő a légi közlekedésben és fapados csomópont is csak nehezen lehet valamikor - véli Bognár András. Szerinte sosem nyitják újra bezárt a ferihegyi egyes terminált. Ha visszanézzük a Malév mutatószámait, akkor az utolsó egy évtizedben már alig növekedett a cég, vagy inkább már zsugorodott is.
Eközben az tőkehelyzete folyamatosan romlott, az adóssága pedig nőtt. Ebben a helyzetben maximum arra lett volna képes, hogy néhány jó szezont ki tudjon magából préselni, hiszen hasonlót látunk mostanság sok kelet-európai állami légitársaságnál is (LOT, Adria Airways, Air Baltic.) Arra azonban aligha lett volna ereje a cégnek, hogy a pénzügyi helyzetét önerőből rendezze.
A Wizz Airnek sokkal alacsonyabb az egy szék-kilométerre eső költsége - mondja Bognár András arra a kérdésre, hogy a fapados társaság miért tud eredményesebben gazdálkodni. Ebből adódóan a Wizz Air egyszerűen versenyképesebb, mint a Malév. Másrészt a Wizz Air nem szerezte meg a Malév által használt összes repülési jogot. Csak azokra pályázott, amelyeknél üzleti potenciált látott. Például a Budapest-Tirana repülési jog ma is kihasználatlan, pedig a Malév sok éven át üzemeltette ezt a járatot.
A Malév bukása pozitívan hatott a megmaradt állami légitársaságokra. Rá hivatkozva meg lehetett lépni olyan vállalati reformokat, amelyek korábban elbuktak a szervezeti ellenálláson. Emellett a szomszéd országok megtalálták a módját annak, hogy hogyan lehet az Európai Bizottsággal engedélyeztetni a légitársaságuknak nyújtott állami támogatásukat. Mára alapvetően összeállt az ehhez szükséges eszközkészlet és eljárási rend. Továbbá a légitársaságoknak sikerült átevickélniük a válság lefelé tartó szakaszán, és most, hogy elindult fölfelé a piac, már az ő eredményeik is javulni kezdtek.