- Politikai vagy magánéleti okok miatt hagyta el Irakot?
- Inkább politikai oka volt.
- A rendszer ellensége volt?
- Erre nem volt szükség. Elég volt annyi, ha valaki nem értett egyet a hatalommal.
- Mikor érkezett Magyarországra?
- 1979-ben.
- A feleségével itt házasodott össze a kilencvenes években. Korábban Bagdadban nem ismerték egymást?
- De igen. Csak akkor még nem volt szorosabb kapcsolat közöttünk.
- Már megvolt a vegyészmérnöki végzettsége, amikor idejött?
- Voltak ilyen jellegű tanulmányaim Irakban, de Magyarországon újrakezdtem és 1986-ban fejeztem be a Veszprémi Egyetemet. A diploma megszerzése után még két évig az egyetemen maradtam egy ösztöndíjjal, és utána kezdtem dolgozni.
- Érezte valaha, hogy a származása miatt hátrányban van?
- Konkrét diszkrimináció soha nem ért, csak kisebb atrocitások, amelyek szerintem bárkivel előfordulnak hasonló helyzetben.
- Egyébként miért Magyarországot választotta?
- Véletlenül alakult így. Nem is foglalkoztam azzal, hogy merre indulok, egyszerűen csak el kellett hagynom Irakot.
- Az állampolgárságot megszerezte már?
- Igen. Szerencsére, külön nem kellett vizsgáznom, mert az egyetemi diploma felsőfokú nyelvtudást jelent.
- Fontos, hogy a fia tudjon arabul? Otthon ezen a nyelven beszélnek egymással?
- Igen, ez lényeges kérdés, ugyanis az anyanyelve gyakorlásával Aramnak megadjuk az esélyt arra, hogy akár arab szakon is végezhessen az egyetemen.
- Sok rokona maradt Irakban?
- Nem, mindenki Svédországba emigrált.
- Akkor önök miért nem ott élnek?
- Itt értünk el mindent, ami fontos, és egyébként is, a letelepedéshez meg kellene tanulnunk svédül.
- Hol dolgozik most?
- Zalaegerszegen.
- Az majdnem olyan messze van Budaörstől, mint Svédország!
- Igen, ezért csak a hétvégeken járok haza.
- Mivel érdemelte ki a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti keresztjét?
- A magyar kultúra és irodalom terjesztéséért az arab világban. Fordítottam Illyés Gyulát, József Attilát, Csokonai Vitéz Mihályt, Petőfi Sándort, Móricz Zsigmondot. Legközelebb Babits Mihály Tímár Virgli fia című regénye jelenik majd meg, például Egyiptomban, Libanonban, Szíriában. Sajnos, csak néhány ezer példányban...
- Miért éppen a magyar írókat, költőket választotta?
- Az arab országokban alig ismernek valamit a magyar irodalomból. Volt már Petőfi és József Attila kiadás, illetve pár évtizede megjelent Madách Ember tragédiája is, de nem közvetlenül magyar nyelvről fordították ezeket a műveket, hanem angolról és franciáról. Ezért vágtam bele. A magyar nyelvtanáraim egyben irodalmárok is voltak, és megszerettették velem ezt.
- Hogy jut ideje a fordításra a mérnöki munkája mellett?
- Úgy, hogy a fordítás a hobbim, ezzel töltöm a szabadidőmet. Támogatást pedig egy olyan szervezettől kapok, amelyiknek a magyar irodalmi művek külföldi terjesztése, megismertetése a célja. Most egyébként egy Nyugat-antológia következik.
- És ha ez nem lenne elég, újságíróként is dolgozik. Hol jelennek meg az írásai?
- Bagdadba küldöm a cikkeimet, amelyek leginkább az európai zenéről és a turizmusról szólnak. Egyébként egy külön könyvet szeretnék írni Magyarország szépségéről.
- Mit gondol, mi vár Önre, és mi Irakra a közeljövőben?
- A saját életemet nehéz előre látni. Ami viszont Irakot illetni, azt gondolom, hogy hosszú fejlődés vár rá, de szerintem ennek az útnak pozitív végeredménye lesz.