Jimmy Page, az aranyásó

Az a bizonyos lépcső, ami a mennyekbe visz, a Led Zeppelin több generációs rajongó tábora számára egy dél-londoni ház második emeletére vezet. Itt állt ugyanis valamikor az Olympic Studios hangszobája, ahol az együttes hajdan lemezfelvételeinek nagy részét készítette.

Nemcsak a falak őrzik a legendás hangokat, hanem a régi szalagok is, amelyek most előkerülnek a dobozokból és Jimmy Page értő zenei rendezésében végre megszólalnak: eddig ismeretlen felvételekkel és jól ismert dalok különböző változataival, valamint koncertfelvételekkel gazdagítva kerül ismét kiadásra a Zep teljes életműve.

Az alapító-gitáros-zeneszerző Page 70 évesen maga is szinte euforikus állapotba került, amikor rábukkant ezekre a ritka gyöngyszemekre. A banda minden hangját kincsként fogadó hívek számára június 3 igazi ünnepnap lesz: ekkor jelenik meg az első három album, rajtuk olyan klasszikusok „új” változatával, mint a Good Times Bad Times, a Heartbreaker és a Since I’ve Been Loving You. Három feleség és öt gyermek, valamint a pörgőbbnél is pörgőbb élet után a „macskaszemű” (egyes híresztelések szerint kínai nagyanyával rendelkező) Pagey ezt a kincskeresést legalább olyan komolyan veszi, mint a banda aktív korában a stúdiómunkát.

„Több száz szalagot hallgattam végig, hogy felfedezzem ezeket a dalokat, de megérte. A Led Zeppelin ereje egészen különleges módon nyilvánul meg bennünk. Egészen meghatott a belőlük áradó nyers energia” – mondta a muzsikus a Rolling Stone-nak.

Page úgy érzi, hogy a mai fiatalok ugyanúgy szeretik az ő zenéjüket, mint a korábbi nemzedékek, ezért meg kell, hogy ismerjék „a 20. század második felének szenvedélyes ritmusait.” Ő is tudja, hogy a most felfedezett ritkaságok közül vannak olyanok, amelyek már megjelentek különböző kalózlemezeken, bár nem tudja, hogyan kerülhettek nyilvánosságra, állítja, hogy az új felvételek minősége ezerszer jobb lesz, mint a „csempészárué”.

Jimmy szerint a Led Zeppelin zenéje nem köthető csupán a maga korához. „Mi annak idején úgy levegőt vittünk a zenébe, de aztán mi magunk is tovább léptünk. A zene állandóan változik, nem áll meg egy pillanatra sem, és ez így helyes”. Ugyanakkor elutasítja azt a tévhitet, hogy a Zep a „heavy metal” műfaj zászlóvivője volt. „Zenénk zúzós volt, de a gitárom hangja finom és törékeny. A mi zenénk nem csupán a rock-ban gyökerezett. Kétségtelen, hogy nagy zajjal jártunk, de azért csináltunk mást is.”

Page minden álszerénység elismeri, hogy tisztában voltak annak idején „forradalmi szerepükkel”. Láttuk, hogy sok együttes figyel és követ minket, így aztán a zenében új fejezet nyílott. Ki akartuk zökkenteni a rock-ot addig bevett formáiból, és azt hiszem, sikerült” – állapította meg elégedetten minden idők egyik legnagyobb gitárosa.

Jimmy Page-nek kijut a szakmai elismerésből is: a múlt hét végén a tekintélyes bostoni Berklee College of Music díszdoktori címmel tüntette ki a Led Zeppelin „agyát”. Mellesleg ő is egyike azoknak a zseniális muzsikusoknak, akik autodidakta módon értek el a csúcsra.

A mostani kincsfeltárás némi kárpótlást jelent azok számára, akik még bíztak abban, hogy egyszer ismét összeáll egy turnéra az együttes. Robert Plant azonban a minap szintén a Rolling Stone-ban kizárta ezt a lehetőséget. „Nincs kedvem belebújni egy élő wurlitzerbe – mondta az énekes, aki a mai napig műsorán tartja, persze többnyire alaposan áthangszerelve, a régi dalokat – mindenféle vérszívók zsonganának körül bennünket, észre sem vennék és tűzre vetnék a lelkünket. Közben Page nemrég jelentette be, hogy több lemeznyi zenét komponált és már csak a muzsikusokat kell megtalálnia, akikkel lemezre veszi e dalokat. Plant-nek pedig már készen van az új lemeze, amelyet úgy jellemzett, mint egy „vad jamaikai partit”, de afrikai zenészeket is hívott a felvételekhez.

És ha már a Zep-archívum kapcsán a kalóz felvételek szóba kerültek. Nem lehet megállni, hogy ne szóljunk a több száz forgalomban lévő illegális koncertfelvételről, amelyeknek jelentős része – ilyen-olyan minőségben – már a YouTube-on is fent van. Ezeket a kincseket még mindig nem fedezték fel eléggé Page-ék, csupán töredékek jelentek meg a korai BBC-felvételektől az 1972-es amerikai turnéig. A zenerajongónak óhatatlanul eszébe jut Frank Zappa, aki, amikor súlyos betegsége miatt 1988-ban visszavonulni kényszerült a koncertezéstől, élete utolsó éveiben kitartó munkával begyűjtötte legjobb koncertjeinek kalózfelvételeit, és némi „tisztogatás” után egész lemezsorozatot adott ki belőle. Vajon mikor jön el ez az idő a Led Zeppelin számára?