Ezek mi vagyunk. Nem értünk meg a demokráciára. Azért, mert nem fogjuk fel azt a demokráciacsorbítást, azt a rosszul értelmezett nacionalizmust, am a Fidesz KDNP politikájának sajátja. Amikor megszületett az új választási törvény, aminek Orbáni szabályai köszönő viszonyban sincsenek a sportszerűséggel a demokraták szemében, egyik angol barátom azt mondta: nincs más út, mint bojkottálni a választásokat. Ez analóg volt TGM véleményével. Nézetét egy egészen más szocializáció determinálja, és akkor nem értettem vele egyet.
Visszatekintve most sem teljesen, de igazat kell adni neki a bojkottálás kérdésében. Csak éppen a formáját kell megtalálni. Nyilvánvaló, hogy az újabb kétharmad a parlamenti demokratizmust karikatúrává teszi. És ezt hiába látják a valódi demokratikus hagyományokkal rendelkező országok, hiába észlelik a hazai demokratikus ellenzéki pártok, nem tudnak változtatni rajta. Éppen ezért most kell a bojkott erős, nemzetközi visszhangot kiváltó módszerét elővenni. Az MSZP, a DK és az Együtt koalíció minoritása teheti ezt meg várhatóan, mert a Jobbik 2018-ban nyerni akar, az LMP pedig azt véli, hogy váltópárt lehet valamikor. Mit gondolok? Azt, hogy Kövér, de valójában a Házszabály módosítás az ellenzéket korlátozza a kivonulás eszközének alkalmazásában.
Maradjanak bent, és amikor a mantrákat szajkózók kapnak hangot a parlamentben, látványosan, kormánypárti lapokba bújva fejezzék ki nemtetszésüket. Mit lép erre a bajszos? Kérdés. De ha bármit is lép, akkor a röhej tárgya lesz. Nem először. Így nem tudja a tiszteletdíjat megvonni, sem keményen rászólni a demokratikus képviselőkre. Ezzel a furcsa bojkottal lehet élni. De következetesen, miként a Fidesz tette Gyurcsány karaktergyilkosságánál. Hosszú a 4 év, és ez a sajátos bojkott, csak szöget üt a demokratikus európai politikusok fejébe. De nem utolsó szempont, hogy talán a demokrácia érzése, tekintetében is több szemet kinyit.