Szárnyal a magyar építőipar, legalábbis a statisztikai számok ezt sugallják. Persze ez képzavar, hiszen roppant nehéz feladat gödörben szárnyalni. Márpedig ez az ágazat évek óta döntögeti a negatív csúcsokat. Se pénz, se posztó. Most azonban a miniszter a gazdaság növekedésével igazolja az elmúlt évek unortodox ámokfutását, és szavait alátámasztani látszanak az építőipari adatok is, márpedig az egyik - valójában ortodox - közgazdasági tétel, hogy ez a nemzetgazdasági ágazat fokmérője egy ország gazdasági állapotának, s fontos komponense a GDP, vagyis bruttó hazai termék alakulásának is.
A másik fontos elem a mezőgazdaság. Egyik sem létezhetne az uniós pénzek nélkül. Ha az agráriumban egyik napról a másikra megszűnne például a földalapú támogatás, az a legtöbb gazdaság végét jelentené. Az építőiparban pedig a közösségi források elapadása a vasúti, közúti, infrastrukturális beruházások leállításával járna.
Sok mindent el lehet mondani Orbán Viktorról és rezsimjéről, de azt nem, hogy ne lennének roppant találékonyak. Azt azért a történelem során kevés gyarmat mondhatta el magáról, hogy szabadságharcát a gyarmatosítóval finanszíroztatta volna. Márpedig a magyar miniszterelnök éppen ezt teszi. Miközben kivont szablyával ront neki Brüsszelnek, nagyobb tiszteletet követelve nemzetének, szinte minden síndarabon, minden kilométer betonszőnyegen, csatornafedélen ott a képzeletbeli felirat: ez a vasúti pálya, illetve út, csatorna nem jöhetett volna létre a Brüsszelből guruló eurók nélkül.