Középiskolás diákok Szabad Oktatás nevű csoportja gyűjt pénzt tanszerekre, hogy ezzel hívják fel a figyelmet: számos iskolában nincs elegendő kréta, filc, vagy papír, sokszor tanárok és a szülők vásárolják meg az elengedhetetlen kellékeket. Normális ez? Nagyon nem!
De ennél még kevésbé az Dr. Kriván Gergely, a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat elnöke, professzor alázatos nyílt levele a Gyermekrák Alapítványnak. "A vérképző őssejt-transzplantáció az elmúlt évtizedben rutin beavatkozássá vált a leukémiás és daganatos gyermekek kezelésében. Csak nagyon kevés beteget veszítünk el. (…) A reményt a fertőzést okozó vírusokkal szemben specifikusan gyógyító fehérvérsejtek ("tanított lymphocyták") alkalmazása jelenti. 2013-ben megjelent egy egyedülálló készülék a nemzetközi műszerpiacon. Ez kiváltja a drága laboratóriumokat, és egy napon belül az adott vírusfertőzésre speciálisan "kiképzett" sejteket állít elő: ezek gyors beadása a beteg életét megmentheti. A készülék ára 50 millió forint, amelyből Balogh Elnök úr kérésére engedményt is tettek." Szó, mi szó: az alapítvány végül nem adott semmit. Emiatt két gyermek már meghalt.
Könyörögve kérdezem: a professzor úr miért nem az egészségügyi kormányzatnál veri az asztalt a bagatellnek nevezhető összegért? Miért alázkodik meg a nyilvánosság előtt?
Nekik nem mer nyílt levelet írni? Hát milyen országban élünk…? Jöjjön az ócska közhely, hogy bezzeg stadionokra…?
Tényleg senki nem szégyelli itt magát?
