A számok tisztelete

Nehéz ma már megállapítani, hogy mennyire gondolta komolyan a második Orbán-kormány, hogy ádáz harcot folytat az államadóssággal, és ettől az ezermilliárd forintok csak úgy elolvadnak. A 2011-es Széll Kálmán-tervben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként még azt ígérte, hogy mostanra 65-70 százalék körüli szintre süllyed az adósságráta. A sors furcsa fintora, hogy tegnap ugyanő állíthatta ki erről az ígéretről a bizonyítványt: semmi sem valósult meg belőle. Az államadósság a GDP 84,6 százalékán állt az idei első negyedév végén, míg négy évvel ezelőtt 82,2 százalékon állt a mutató. A forint gyengülése 380 milliárd forinttal növelte az adósságot az idei első negyedévben, és ehhez jött még 1456 milliárd forint nettó hitelfelvétel.

Az Orbán-Matolcsy duó valószínűleg úgy képzelte, hogy fogják a 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyont, a GDP 10 százalékát, adósságtörlesztésre fordítják és 82-ről rögtön 72 százalékra csökken az államadósság, onnan meg majd haladnak szépen lassan, ahogy lesz növekedés. Vagy azt hitték, hogy az államadósság megretten a kétharmadtól. Esetleg a békemenet leszorítja a rátát. De hát azok a fránya számok közbeszóltak, és mégsem úgy csökkent a ráta és nőtt a GDP, ahogy az a tündérmesében le volt írva. Ennek roppant egyszerű az oka: egy ország finanszírozása egy árnyalatnyit bonyolultabb ennél. Nem tündérmeséket kell írni, hanem költségvetést, és megalapozott adótörvényeket. A korábbi gazdasági miniszternek ez nagyon nem ment: a GDP prognózisait többször kellett lefelé módosítani, mint ahányszor jóérzésű ember zoknit cserél, az államadósság-számai pedig köszönőviszonyban sem voltak a valósággal. Matolcsy tehát jócskán leverte a lécet: most ő a jegybank elnöke. Végül is, ott semmi szükség a számokra.

Az már az előző ciklus felétől látszott, hogy az államadósság nem igazán akar csökkenni, úgyhogy mindenféle trükkökre volt szükség, hogy év végére leszorítsák a rátát. Volt itt minden: elköltötték a tartalékokat, visszafogták a kötvénykibocsátásokat, mesterségesen erősítették kicsit a forintot és eddig valóban sikerült is úgy beállítani az év végi mutatókat, hogy néhány tizeddel alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál. Ha fele ennyire jól írna az Orbán-kabinet költségvetést és adótörvényeket, mint ahogy az államadósság-statisztikákkal bűvészkedik, akkor az már rég 65 százalék lehetne. De amíg a párthűség legyőzi a szakértelmet, addig csak nőni fog. A korábbi gazdasági tárcavezető, mai jegybankelnök ugyanis jól láthatóan nem zavartatja magát a számoktól, ellenben a kormányfő jobbkeze. Egy jegybankelnöknél ez nem különösebben szerencsés kombináció.
Az államadósság azt üzeni: tiszteletet a számoknak!