Megszületett a hivatalos döntés: Paks ügyében nem lehet népszavazást tartani. A határozattal nyilván lelkesen azonosul a CÖF, bölcs tagjainak eszébe sem jut, mivel jár a paksi beruházás gyermekeik és unokáik számára. Nem árt félretenni néhány forintot a majdani törlesztés fedezetéül. Egyébként az a tény, hogy a népszavazási kezdeményezést elutasították, világosan megmutatja várható eredményét: az embereknek nem kell Putyin, nem kellenek az oroszok, mint ahogy a pénzük sem. A kormányzó párt nem merte vállalni e tény nyilvánossá tételét, tehát nem engedi szavazni a népet olyan ügyben, amely a magyarság egészét érinti. A jelek szerint nem érdemes olyan dolgokkal előhozakodni, amelyekben kormánypárti politikusok mesterkedésére derülhet fény. Amott óriási felhajtással láncon vezetik a vétkest, emitt mintha semmi sem történt volna. Amott a választási propaganda fő témája az ellenzéki párt képviselőjének bűne, emitt az ellenzék bambán hallgat és csodálkozik, holott a két történet nagyon hasonló. Nincs miért csodálkozni a választási fiaskón. "Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!" Nevetve, sírva is vigadnak a magyar urak. Emitt Orbán Viktor "saját költségén", amott Puch László látta vendégül párttársait. A pincében megőriztem nagyszüleim legkedveltebb lapját, az Új Időket. Herczeg Ferenc jobb lapot csinált, mint az ügybuzgó, bibliai ismeretek híján lévő Borókai Gábor. A hajdani hetilapban is gyakran lehetett különféle díszvacsorákról készített fényképeket látni. Akkor sem, most sem jutott a morzsákból a szegényeknek. "Uraságnak fogy a szőlő, neki durrog az az erdő…" Manapság a tokaji bort is hamisítják, a királyok korában ezt "lucrum camerae"-nak, azaz a kamara hasznának nevezték. Ma még nincs neve, de majd lesz mentsége a hamisítónak.