Kezdettől világos volt, hogy nincs ügy, hogy kreált a vád, mégis négy évig tartott, amíg ez bebizonyosodott - kommentálta a Kúria jogerős, felmentő ítéletét lapunknak a XI. kerületi ingatlanügylettel kapcsolatban megvádolt volt újbudai SZDSZ-es alpolgármester. Lakos Imrét és Molnár Gyula volt MSZP-s polgármestert ugyanis a minden vádpont alól felmentette a Kúria, miután tavaly ősszel másodfokon mindkettejüket elmarasztó ítélet született, még korábban, 2012-ben első fokon még szintén felmentették őket.
Lakos most a Népszavának úgy fogalmazott, hogy példátlan módon ráadásul a négy éve húzódó büntetőeljárásban úgy érezte, nem a vádhatóság igyekezett bizonyítani az ő bűnösségüket, hanem ellenkezőleg: nekik kellett bizonyítaniuk az ártatlanságukat. Mint mondta, a korrekt és tárgyilagos elsőfokú felmentő ítéletet a Kúria is helybenhagyta, és indoklásában megállapította, hogy a másodfokon hozott elmarasztó ítélet "formailag és tartalmilag is törvénysértő volt." Lakos megjegyezte:"számoljon el a lelkiismeretével ezek után mindenki, aki ezen a kreált ügyön keresztül igyekezett minket meghurcolni: az ebből az elmúlt években politikai vagy üzleti hasznot húzóktól a talán megfelelési kényszerből cselekvő ügyészségig".
A vád szerint 2006-ban Újbuda szocialista polgármestere és szabad demokrata alpolgármestere egy több száz milliós önkormányzati ingatlant pályáztatás nélkül, hivatali hatalmával visszaélve átjátszott egy magáncégnek. A vádlottak tagadták bűnösségüket, és a 2010-es önkormányzati választás napjaiban megindult eljárás politikai motívumait hangsúlyozták. A Fővárosi Törvényszék 2012-ben, első fokon bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. 2013-ban a Fővárosi Ítélőtáblán egy addig még bíróság előtt meg nem hallgatott tanú arról beszélt, hogy hallomásból úgy tudja, a milliárdos vállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta Molnár Gyula kampányát, és ezt kellett viszonozni az ingatlan átadásával. A vádlott kétségbe vonta a tanú szavahihetőségét.
A tábla másodfokon hivatali visszaélés miatt Molnár Gyulát nyolc hónap letöltendő börtönre, Lakos Imrét pedig hat hónap felfüggesztettre és hárommillió forintos pénzbüntetésre ítélte. A szóbeli indoklás szerint a vádlottak leplezett célja egyértelműen az inkriminált ingatlan Leisztinger érdekkörébe átjátszása volt, a sokat hangoztatott területfejlesztés nem lehetett reális. A vádlottak a másodfokú döntést "politikailag motiváltnak" minősítették és fellebbeztek, így került az ügy harmadfokon a Kúriára.
Kedden a védők súlyosan törvénysértőnek minősítették a másodfokú, bűnösséget kimondó döntést, a tanú folyosói pletykákból táplálkozó vallomására alapított ítéleti következtetéseket. Szóvá tették, hogy a tanú a vádbeli, 2006-os cselekmények előtt három ével távozott az önkormányzattól, valamint azt, hogy egy másik ügyben, egy másik polgármesterrel összefüggésben pedig büntetőeljárást eredményező hamis vád és rágalmazás miatt ítélték el jogerősen.
A védőbeszédekben felmerült az is, hogy Leisztinger Tamás soha nem volt az eljárás szereplője, így vele kapcsolatban nem is tudtak védekezni a vádlottak, a másodfokú ítéletben mégis huszonegyszer írták le a nevét. A védelem az önkormányzat érdekében állónak minősítette a vitatott ingatlanügyletet. Az ügyvédek részben felmentést kértek bűncselekmény hiányában, részben megalapozatlanság és eljárási szabálysértések miatt a másodfokú döntés hatályon kívül helyezését és új eljárást. A vádlottak az utolsó szó jogán ártatlanságukat hangoztatták, és az eljárás politikai összefüggéseire célozgattak.
