A fater kicsit flúgos, mániája a politika

A szocialista párt EP-listavezetője új típusú európai parlamenti képviselői kultúrát akar teremteni, így tevékeny alakítója marad a hazai politikának is. Szanyi Tibor olyan párt híve, amely napi 24 órában meghallgatja az embereket. Úgy véli, az októberi önkormányzati választás után még egy fél év kellene, hogy meghatározzák, milyen legyen a politikájuk tartalma. Szanyi szerint napjaink Magyarországán a félelem már reflex-szerű az emberekben és ez sok mindent meghatároz.

- Annyira rossz a helyzet, hogy egészen Brüsszelig szalad?

- Nem. Miután 1998-ban a Magyar Szocialista Párt színeiben megválasztottak képviselőnek és emiatt be is léptem a pártba, néhány hónap múltán megalakítottam az Európai Integrációs Tagozatunkat. Ennek ma Európa Politikai Tagozat a neve és az elnöke vagyok. Nem mai keletű tehát az európai kérdések iránti érdeklődésem. Akkor az ország még messze volt attól is, hogy az Európai Unió tagja lehessen. Az előző két európai parlamenti választáson fel sem merült bennem, hogy induljak, még 2009-ben sem, amikor már látszott, hogy elég nagy bajban van a párt. Most azonban két szempontból is változott a helyzet. Négyszer győztem az országgyűlési választáson egyéniben, és így most nyugodtan mondhattam, esetleg érdemes elgondolkodni a váltáson. Ráadásul a XIII. kerületben találtunk egy fantasztikusan jó jelöltet Hiszékeny Dezső személyében - aki aztán nyert is -, és akkor eldöntöttük, hogy az immár összevont körzetet ő vigye, a két addigi képviselő - Tóth József polgármester és Szanyi - pedig ne induljon. Egyébként már tavaly óta ambicionáltam az európai parlamenti képviselőséget, amit a többiek el is fogadtak.

- Az ambíció egy dolog, de mivel lehet kiérdemelni, hogy valaki listavezető legyen?

- A fene tudja, sok mindennel. Mondjuk azért meghatározó, hogy a mi pártunkban erőteljesen bíznak azokban, akiket a vezetőségbe választanak. Az elnökség tagjainak tehát értelemszerűen van bizonyos helyzeti előnyük a választásokon. Ráadásul az elnökség egyetlen tagja sem akart Brüsszelbe menni, tehát amikor én bejelentettem, hogy ezt szeretném, a többiek egyetértettek és így automatikusan jelentette a lista első helyét.

- Ez azt jelenti, hogy kivonja magát a hazai politikából?

- Az biztos, hogy én semekkora különbséget nem látok a hazai, meg az európai politika között. Magyarország tagja az európai családnak, az uniónak. Az én politikai célkitűzéseim egyáltalán nem ellentétesek az európai törekvésekkel, és ez fordítva is igaz. Mondok egy példát. Amikor 2009-ben, a válság kellős közepén a fejembe vettem, hogy csökkenteni kellene az alapvető élelmiszerek áfáját, akkor - ha korlátozottan is, de - sikerült elérnem, hogy 18 százalék legyen a tejtermékek, a kenyér, a lisztes áruk, sőt a szállodai szolgáltatások áfája is. De a legnagyobb fegyvertény az volt, hogy sikerült 5 százalékra lenyomni a távfűtés áfáját. Ehhez persze kellett az akkori miniszterelnök, Bajnai Gordon bölcs belátása és volt sok csatánk a párton belül is. De én változatlanul azt gondolom, hogy a közszolgáltatásokon, illetve az alapvető életfeltételeken nem szabad zsíros hasznot húznia az államnak. Azóta is mániám, hogy méltányossá, megfizethetővé kell tenni az élelmiszerek árát. A választási kampányban is megfogalmaztuk, hogy - Orbánék könyörtelen ellenállása dacára - folytatni kellene a 2009-ben elkezdett folyamatot, aminek része, hogy 5 százalékra vigyük le az alapvető élelmiszerek áfáját. Most az európai programban azt mondjuk, hogy rendben, bár lehet, az öt túlzott összeurópai szinten, de azért 10 százalék megfontolandó, már csak azért is, mert a tagországok döntő többségében mindenütt egyszámjegyű az élelmiszerek áfája. Sőt, van ahol bizonyos termékeké nulla. Így aztán még az is megtörténhet, hogy Magyarország szégyenszemre egyedül marad a 27 százalékos áfájával. A legfontosabb nemzeti érdeknek tartom, hogy legyen hol lakni és dolgozni, legyen mit enni. Ehhez megfizethető, méltányos, olcsó, ámde nagyon jó minőségű élelmiszereket kell adni az embereknek.

- Azért is kérdeztem a hazai politikát, mert arról is szóltak hírek, hogy az őszi tisztújításkor ön esetleg újra megpályázza a pártelnökséget.

- 2012-ben, a ciklus felénél előálltam egy koncepcióval a Magyar Szocialista Párt továbbfejlesztésére. Egy nagyon határozott mozgalmi igényű, európai értelemben vett modern baloldali pártban gondolkodtam. A pályázatban szerintem figyelemre érdemes mondatokat írtam le. A kongresszus kétharmados többséggel a másik elképzelés mellett voksolt. Amit Mesterházy Attila képviselt, azzal nincs semmi baj, noha egészen más volt, mint az enyém. Ő egy pragmatikus, alapvetően szavazatszerzésre és széles pártszövetségre törekvő tervet vázolt föl. Végig is vitte. A 2012-es pártválasztás után az elnökség úgy foglalt állást, próbáljunk megvalósítani mindent, ami a különböző pályázatokból lehetséges. Így az én koncepcióm sok eleme belekerült a párt programjába. A lelkem tehát nem háborgott, hiszen egy politikusnak nincs nagyobb boldogság, mintha a nézeteiből valamit tud érvényesíteni, noha az eredeti elképzelésem azért más volt. A döntést azonban elfogadtam. Ennek része az is, hogy elhatároztuk, az idei három választást az a brigád vezényelje le, amelyiket akkor megválasztott a kongresszus. Azzal tehát őszintén szólva most még nem foglalkozom, hogy mi lesz az önkormányzati választások után, a tisztújítás alkalmával. Számomra ez a történet nyitott. A nyáron biztosan át fogom gondolni, föléleszthető-e a 2012-es koncepcióm. Kérdés az is, találnék-e hozzá szövetségeseket a párton belül. Az is biztos, hogy szeptember-októberben meg kell gyökereztetni a magyar delegációt az Európai Parlamentben, tehát ezzel együtt nem lenne okos dolog előásni elnöki ambíciókat. Tény azonban, hogy sok európai párt vezetője nem a nemzeti, hanem az európai parlamentben képviselő, vagyis mindenféle opció létezik. Ugyanakkor először a politika tartalmát kellene tisztázni, vagyis hogy milyen pártot akarunk. Ehhez a gondolkodáshoz az októberi önkormányzati választás után még adnék egy fél évet. Így az őszi tisztújítás - mely az alapszabály szerint kötelező - nem tudja még tükrözni azokat a szükséges változásokat, amelyeket az élet jelöl ki a párt számára.

- Már a parlamenti választás eredménye alapján is van mit elemeznie a pártnak.

- Ez tény. De tovább is úgy gondolom, hogy a Fidesz elcsalta a választást. Lehet, hogy ettől függetlenül is megnyerte volna, esetleg nem lett volna kétharmada. Az viszont röhej, hogy valaki a szavazatok 44 százalékával bezsákolja a parlamenti helyek 66 százalékát.

- Ilyen a választási rendszer.

- Rendben, de az eredmény azt mutatja, hogy itt valami nem stimmel. A nemzetközi megfigyelők is nagyon korrektül leírták, hogy a választásokon, sőt előtte is - ami szintén fontos - a kormánypártok aránytalan előnyöket élveztek. Minden versenysportban csalás, ha az egyik versenyző aránytalan előnyöket élvez.

- A szocialista pártnak nem volt szerepe abban, hogy így végződött?

- Természetesen volt. De azért ne csináljunk már úgy, hogy itt az MSZP hülye volt, mindenki más meg marha okos. Nem! Ez egy elcsalt választás volt, amiben nem tudtunk a csalásokkal szemben kellő ellenerőt fölépíteni. Hozzájárult az eredményhez az is, hogy az összefogás nevű vegyes felvágott legalább annyi embert összezavart, mint ahányat hozott a támogatói táborba. Nem a partnerek minősítéséről beszélünk, de amikor mi meghirdettük a többkulcsos személyi jövedelemadót, azzal kijelöltük a pályát, hiszen a Fidesz attól kezdve nyilvánvalóan jól tudta mobilizálni az egykulcsos adó nyerteseit, azt a két millió embert. És ez a két millió nagyon szépen összeállt az egyébként védtelen nyolc millióval szemben.

- Miközben az Összefogás, s benne az MSZP nem tudta elvinni a szavazóurnákhoz a saját híveit, vagy csak egy részüket tudta.

- Azért a csalásba az is beletartozik, hogy nagyon sok helyen a szavazatok összesítésekor is folytak a csalások, ez tagadhatatlan.

- Ezt tudja bizonyítani?

- Nem. De ahhoz, hogy véleményem legyen, bőven elég, amit hallottam. Hogy például egy kistelepülés szavazatszámláló bizottságában a fideszes elnök odaszól az összefogást képviselő delegáltnak, hogy Marika, aztán ha itt nagyon sokat pattogsz, akkor a menyed ki lesz rúgva az önkormányzati óvodából. Ilyen körülmények között lehet, hogy a mi delegáltjaink egy része már nem volt olyan hangos a szavazatszámlálás trükkjeinél. Mondhatja, hogy ez teoretikus, de nem az. Volt, hogy valaki odajött hozzám sírva, hogy Tibor, én láttam, hogy ezek hogy csalnak, de nem mertem szólni. Én hiszek az embereknek.

- És a holnapi EP-választáson is ugyanettől tart?

- Ez abszolút benne van a pakliban. Ezzel együtt én azt gondolom, ki kell törni ebből a béklyóból. Rákosi Mátyás is elnyomta, elhallgattatta, mindenféle ronda vádakkal illette az ellenzékét. Most ugyanez történik, csak egy fokkal rafináltabban. Nem mondok semmi meglepőt azzal, hogy az MSZP minden egyes tagja személyében és családjában is szenvedett el sérelmeket pusztán azért, mert a párt tagja. Alig tudok olyan párttagunkról, akinek lenne állása. Döntően munkanélküliek, vagy nyugdíjasok, és nagyon sokan azért nem mernek hangosabban kiállni mellettünk, mert féltik a gyereküket, vagy a szüleiket, nehogy kirúgják őket. A héten Baján odajött hozzám egy asszony beszélgetni. A helyi tévé pedig erről vágóképeket vett fel, semmi gond nem volt vele. Az asszony megszeppenve kérdezte, hú, jaj, mi lesz ebből, mi lesz a gyerekemmel? A félelem már reflex-szerű az emberekben és ez nagyon sok mindent meghatároz.

- De hogyan lehet kitörni ebből a béklyóból?

- Ehhez fel kell használni az Európai Uniót is, mint közösséget. Tudni kell, hogy nem vagyunk egyedül. Azt szeretném, ha a magyar helyzetről alkotott vélemény nemcsak hébe-hóba kerülne be egy-egy országjelentésbe. Nekem is van véleményem mondjuk az angol viszonyokról, el is mondom. Már csak azért is, mert az angol baloldal mellett működő nemzetközi társulatnak, a Policy Networknek most már több mint tíz éve az egyik igazgatója vagyok. Olyan emberek társaságát élvezhettem, mint Anthony Giddens, vagy Tony Blair. A Brit Munkáspárt pedig lehetővé tette, hogy magyarként kifejthessem a nézeteimet az ő belső életükről. Igenis azt szeretném, ha a magyar választópolgárok azt látnák, hogy hogy Európa szolidáris velünk és nem azt, hogy fütyül ránk. És teljesen mindegy, mekkora hazaárulásnak akarja ezt beállítani a Fidesz. A demokráciában ez teljesen normális. Ugyanakkor a fő csapás iránya persze a hazai közélet. Olyan pártot kell fölépíteni, amely napi 24 órában meghallgatja az embereket. Van egy piros könyvünk, most a kampányban minden kitelepülő pultra elhelyeztük. Odajön a polgár, elmondja, mit szeretne, megkérjük, írja bele szépen, de ha nem akarja, akkor mi szívesen megtesszük. Gyűjtjük a gondolatokat, hagyjuk az embereket, hogy elmondják a véleményüket. A modern politika nem arról szól, hogy én, mint politikai zseni az informáltságom bázisán kialakítok valami marha nagy tézist és utána zsűriztetem az emberekkel. Nekem azt kell képviselnem, amit ők gondolnak, az persze már az én felelősségem, hogy milyen szintézist alkotok belőle. Szerintem az a demokrácia, amikor a nép elmondhatja, mit akar. Ez valósult meg a XIII. kerületben. Ott vagyunk az emberek mindennapjaiban, részt veszünk a lehető legtöbb rendezvényen. A kerületi látkép mindennapos része, hogy sétálunk az utcán, beszélgetünk az emberekkel.

- Ez követendő példa, de miért nem lehetett ugyanezt megcsinálni országszerte?

- Én inkább azért akarok felelősséget vállalni, amit magam csinálok.

- De ön mégiscsak elnökségi tag.

- S nemcsak az, hanem listavezető is. Éppen ezért a mostani kampányunkban betiltottam a lakossági fórumokat. Lehet, hogy ez is jó műfaj, de most konkrétan nem. Azt mondtam, gyerünk ki az utcákra, minden napszakban, a piacokra, a közösségi terekre. Nem olyan ördöngös ez, egyszerűen csinálni kell. Lehet, hogy nem olyan látványos, de mégis paradigmaváltást jelent. Nincs tovább esti lakossági fórumnak álcázott belső gyülekezet. Meg is fog látszódni az eredményeken, legalábbis nagyon remélem.

- Ahogy így hallgatom, nem csodálkoznék, ha sokan örülnének, hogy végre nem lesz itthon, nem lesz magával több gond.

- Nem hiszem, hogy én olyan nagy gondot jelentenék. Ha az lennék, talán nem választottak volna meg négyszer országgyűlési képviselőnek az Új Lipótvárosban, és nem választottak volna meg a párt elnökségébe.

- És a vezetésbeli kollégáinak sem gond, hogy általában mást mond, mint ők és túlságosan is szókimondó?

- Egy politikai párton belül a vezetésen belül mindig vannak csaták. De azért álljon meg a menet. Először is én eleve egy új típusú európai parlamenti képviselői közfelfogást, kultúrát szeretnék megteremteni. Magyarul, én ugyanúgy szokványos része maradok a hazai látképnek, mint eddig. A fogadóóráimat továbbra is megtartom, s ugyanúgy lehet majd beszélgetni velem, amikor a Duna parton sétálok a kisfiammal, vagy a kutyámmal. Ott leszek a közösségi rendezvényeken is. Amúgy az Európai Parlament hétfő déltől csütörtök délig működik, utána meg azt várja a tagjaitól, hogy a választópolgárai között legyen. Rossz hírem van tehát azoknak, akik azt hiszik, hogy a távolból nézegethetnek. Nem, itt leszek.

- A családja mit szól ehhez?

- Nekem isteni jó családom van. A két felnőtt fiam - akiket egyedül neveltem - már saját pályán mozog. Ők korábban is elviselték, hogy a fater kicsit flúgos, mert a politika a mániája. Ma is támogatnak, mosolyognak, szeretnek, időnként jókat derülnek a politikai turbulenciákon. Baloldali gondolkodásúak, de köznapi embereként viszonyulnak a politikai kérdésekhez. Jókat vitázunk, de számomra referencia pontot jelentenek. Aztán van az újabb családom, fiatal feleségem, aki ugyanúgy közgazdász, mint a fiaim és én is. Olyan, mint egy türelmes angyal. Van egy kisfiunk, most volt kilenc hónapos, Mártonka. Rajongok érte, idősebb fejjel egy kisgyerek tényleg egy elképesztő élmény, csak ajánlani tudom mindenkinek.

- De hiszen alig láthatja őket.

- Igyekszem úgy alakítani az életemet, hogy sokat legyünk együtt. A héten még Kecskemétre is elkísértek kampányolni mind a ketten. Nagyon szép életünk van a családban, annyira a szeretetről szól az egész, annyira figyelünk egymásra, még hangos szó sincs. Évekre visszamenően kiszámoltam, átlagosan 10 napot külföldön voltam, különböző nemzetközi konferenciákon, más kontinenseken, egyedül. Most viszont terveim szerint Brüsszelbe is velem jönnek, tehát sokkal több időt tölthetünk együtt. A feleségem vállalta ezt a kétlakiságot, Marcika meg egyelőre nem tehet mást. De ő nyugodt gyerek, ki fogja bírni az utazást is. Emberek tízezrei képesek ingázni Magyarországon, sokkal időigényesebb és gyötrelmesebb pályákon. Nem hisztizhetek. Ezt vállaltam, meg kell oldani.