- Hisz abban, hogy az apátiába süllyedt választókat el tudják vinni az urnákhoz?
- Biztos, hogy sokkal alacsonyabb lesz a részvétel, mint az országgyűlési választáson, vagy mint az öt évvel ezelőtti európai parlamenti szavazáson volt. A baloldal, az ellenzék szempontjából nehéz helyzetben kerül sor erre a voksolásra, de bízom abban, hogy sokan megértik, ennek a választásnak két tétje is van. Az egyik, hogy kik képviselik majd a magyar érdeket Brüsszelben. A mi képviselőink minden esetben a nemzet érdekét tartják majd szem előtt, és ha kell, a kormánnyal szemben is megvédik Brüsszelből azokat a magyar polgárokat, akiket az elmúlt négy évben senki sem képviselt: a magánnyugdíjpénztári tagokat, a rokkant és a szolgálati nyugdíjasokat, meg sok mindenki mást, akit súlyos jogsérelem ért. A választás másik tétje az, hogy a demokratikus ellenzék pártjai egymáshoz képest is megméretődjenek. Most nem Orbán Viktor saját magának kialakított választási rendszerében versenyzünk, hanem egy európai rendszerben, amely alkalmas lehet arra, hogy eldöntse, ki milyen súllyal vesz majd részt Orbán Viktor ellenzékének újjáépítésében. Ez az első lépcső lesz a megújuláshoz vezető hosszú úton.
- Kívülről úgy tűnik, mintha most nehezen betemethető árok választaná el a demokratikus baloldal pártjait.
- Oka van annak, hogy nem egy, hanem több párt is létezik a demokratikus ellenzék oldalán, de mi versenytársak vagyunk és nem egymás ellenségei. Külön pártban vagyunk, mert a múlthoz és a jövőhöz láthatóan más a viszonyunk, ezzel azonban nincs semmi baj. Mi mindannyian elsősorban az orbáni világ és az orbáni világból kinőtt Jobbik ellenfelei vagyunk. Őket akarjuk leváltani, ez a baloldal közös célja, ami nem változott.
- Mi történik, ha az Együtt-PM szövetség képviselői nem jutnak be a brüsszeli parlamentbe?
- Én nem így készülök. Azt gondolom, hogy annak a politikai megújulásnak, korszakváltásnak, ami miatt ez a szövetség létrejött, jelentős tábora van Magyarországon. Most az a tét, hogy ezt a tábort megmozdítsuk és elvigyük szavazni.
- Láthatóan sok mindent megtesznek ezért. A demokratikus ellenzéki pártok közül talán az önök kampány a leglátványosabb. A szövetség arcaként a napokban például öltönyös focistaként hirdette, hogy az országot meg kell védeni az öngóloktól. Hisz abban, hogy április 6.-ától május 25.-éig ezzel nagyon sok eredményt lehet elérni?
- Hiszek. Az egész életem arra tanított meg, hogy csak nagyon sok munkával lehet bármit elérni. A politikában persze néha még azzal se.
- Ha két képviselőjük bejut az európai parlamentbe, lesz erejük megvalósítani a szövetség elképzeléseit? Ráadásul két külön frakcióban akar majd helyet foglalni Jávor Benedek, illetve Szelényi Zsuzsa.
- Miért, a három, vagy a négy képviselő minőségi különbség? A mi politikusaink több frakcióban is képviselhetik majd a nézeteinket. Mi az Európa-politikát a magyar politika részének tekintjük, hiszen látjuk, milyen óriásai hatással van Brüsszel Magyarországra. Ezért lényeges kérdésben mind a ketten a szövetség elnökségétől kérnek és kapnak mandátumot arra, mit képviseljenek, függetlenül attól, hogy milyen frakcióban ülnek.
- Ön szerint milyen hatása lesz a holnapi választáson annak, hogy leültek vitázni a Jobbikkal?
- A vitát egy hosszú folyamat, magatartás-változás kezdetének tartom. Súlyos vereséget szenvedtünk április 6.-án. Egy ilyen kudarc után az ember jól teszi, ha elkezd gondolkodni azon, miért történt z, és min kell változtatni. Magyarországon létrejött a centrális erőtér, ahol a tiltakozó szavazatok már nem a régi recept szerint működnek, vagyis egyszerűen csak átmennek a másik oldalra, ahogy ez a hagyományos MSZP-Fidesz felállásban történt. Az áprilisi választáson a Fidesz által elvesztett 600 ezer szavazóból 150 ezer a Jobbikra voksolt, 300 ezer a demokratikus ellenzékre és 150 ezer, vagy annál több otthon maradt. Ez azt mutatja, hogy egyrészt nem elég a Fideszhez képest a kisebbik rossznak lenni és várni, hogy visszajöjjön a hatalom, mint ahogy ehhez az elmúlt 25 évben a hagyományos baloldal hozzászokott. Hanem a nagyobbik jónak kell lenni. A nagyobbik jóként versenyképessé kell válni a Fidesszel, le kell tudni győzni a kormánypártot és vissza kell tudni szorítani a Jobbikot. A Jobbik szavazói nem olvassák a Népszavát, a Népszabadságot sem, és nem nézik az ATV-t, nem hallgatják a Klubrádiót, de azokat a portálokat sem nagyon olvassák, amelyek még függetlennek tekinthetők. A Jobbik szavazói nagyjából ugyanazokat a médiumokat követik, mint a Fidesz tábor tagjai. Ők azonban a Fideszben való csalódásukból azt a tanulságot vonják le, hogy még radikálisabbnak, szélsőségesebbnek kell lenni. Ugyanakkor a Jobbik szavazóinak csak kis része azonosul a párt neonáci ideológiájával. A többség egyszerűen csak csalódott a Fideszben, de nem tartotta hitelesnek a kormányváltó szövetséget. Ahhoz, hogy ezekhez a szavazókhoz beszélni tudjunk, le kell ülni, vitatkozni és a választók számára bebizonyítani, mekkora károkat okoz a Jobbik ideológiája, amellyel utoljára 1944-ben a párt szellemi elődei katasztrófába vezették Magyarországot. A vitában elhangzott érvek az ő szavazóikhoz is eljutnak.
- Nem lehetett volna látványos vita helyett inkább házról-házra járva eljuttatni az üzeneteiket?
- A kettő nem zárja ki egymást. Házról-házra ott tudok járni, ahol meghallgatnak. Oda el is kell menni. Amennyire lehet, mi ezt tesszük. Járjuk az országot, megpróbálunk mindenhová eljutni, de ugyanakkor a vita arról szól, hogy a tévé csatornán, a rádión és a tudósító újságokon keresztül sok millió emberhez jusson el az, amit egyébként házról-házra is megpróbálunk elmondani. Az április 6.-i vereségnek az a tanulsága, hogy ezt a kettőt együtt kell csinálni.
- Az országgyűlési választások óta leültek már Mesterházy Attilával és Gyurcsány Ferenccel, hogy megbeszéljék, mi történt?
- Az ítéletet közösen kaptuk, de a tanulságot minden pártnak saját magának kell levonni.
- És mi a tanulság? Nincs szükség összefogásra?
- Abból a választójogi rendszerből, amit Orbán Viktor vezetett be Magyarországon, kényszerűen következik az összefogás. Ezt fölismertük, és ezért állapodtunk meg először augusztusban, aztán pedig január elején. E nélkül még ezt a tíz egyéni képviselői helyet sem szereztük volna meg, bár ez jóval kevesebb, mint amennyit reméltünk. A kudarc oka nem az, hogy a rendszert megértve összefogtunk, hanem, hogy ez az összefogás nem volt hiteles a választók számára. Én tehát visszatérnék oda, ahonnan 2012 őszén elindultam. Összefogás kell, de ez csak a korszakváltás, megújulás talaján jöhet létre. Ha az összefogás nem új, hiteles politika, hiteles politikusok és hiteles program alapján történik meg, akkor az együttműködés is vereséghez vezet. Szerintem a következő négy év feladata, hogy ezt tanulságot feldolgozzuk és létrehozzuk a hiteles politikát. Idő arra kell, hogy az Orbán Viktor rendszerét leváltani és a Jobbikot visszaszorítani képes ellenzék létrejöjjön. A következő időszaknak az a tétje, hogy amikor ez a rendszer szükségszerűen összeomlik, ki válthatja fel. A Jobbik, ami ma sajnos reális veszély, vagy egy minden ízében megújult, és ezért a választók számára hiteles, választható demokratikus ellenzék. Ha ezt az újjáépítést nem tudjuk elvégezni, akkor az összeomlás után a Jobbik felé csúszhat Magyarország. Az építkezés első lépcsője az EP-választás, a második pedig az önkormányzati lesz. Annak érdekében, hogy az európaiság szigetei működhessenek az orbáni tengerben, az ország jelentősebb településein tudnunk kell olyan hiteles együttműködést létrehozni, amely nyerni képes. A vereséghez nincs szükség összefogásra.
- Akkor ősszel együtt, vagy külön indulnak a demokratikus baloldal pártjai?
- Erre senkinek nincs még kész válasza, különben már bejelentettük volna. Mi azt mondtuk, haladjunk egyenként. Menjünk neki az EP-választásnak, amelyik jelzés lehet arra, hogy melyik gondolatvilágnak, az általam most elmondottnak, vagy a hagyományosabb megközelítésnek van nagyobb súlya a baloldalon. Utána kell majd vélhetően minden egyes nagyobb településen vagy megyében megállapodnunk.
- Akadnak, akik úgy vélik, hogy 2018-ban csak egyetlen baloldali párt, vagy pártszövetség tudja leváltani Orbán Viktort. Ennek érdekében esetleg hajlandók lennének lemondani a saját függetlenségükről?
- Mi 2014-ben is azt gondoltuk, hogy egy összefogásnak kell leváltani Orbán Viktort. És az Együtt-PM szövetség volt az, amely a legtöbb áldozatot hozta ezért. Személyes áldozatokat hoztunk és párt is rengeteget föladott a pozíciójából. De kiderült, hogy jó ügyért is csak előrevivő kompromisszumokat szabad kötni. Egyébként azért hoztunk létre önálló pártot, mert sok mindenben mást gondolunk arról, hogyan kellene politizálni, mint azok, akik más pártban vannak. Ha egyformán gondolkodnánk, akkor biztos lehetne egyetlen pártról is beszélni. Most nem ez a helyzet. Sokféle válasz lehet arra a feladványra, amit Orbán Viktor tett elénk, vagy arra a csapdára, amit a demokratikus ellenzéknek állított, ám hogy melyik a leghelyesebb, azt nem most kell eldönteni. De számunkra csak olyan válaszok elfogadhatóak, amelyek az alapvető céljainkat, a magyar politika erkölcsi és tartalmi megújítását nem kérdőjelezik meg.
- Kormányváltást, korszakváltást, jó kormányzást hirdetett, ezek azonban most nem valósulhattak meg. Akkor is folytatják a munkát, ha holnap a vártnál gyengébben szerepelnek?
- Az összefogás érdekében nagyon sokat feladtunk a korszakváltás elveiből és céljaiból. Most önállóan indulunk és önállóan képviseljük azt, amiben hiszünk. Mint mondtam, abban bízom, hogy jelentős választói támogatást kap ez a gondolatkör. A holnapi választás eredményét a júniusi közgyűlésen fogjuk értékelni. Ma arra készülünk, hogy ennek a gondolatnak érvényesülni kell a magyar politikában. Az meg a választók dolga, hogy ezt visszaigazolják.
- 2012. október 23.-án úgy gondolta, van miért visszatérni a politikába, és sokan reménykedtek abban, hogy így leváltható a Fidesz. Nem bánta meg az akkori döntését?
- A hitem nem változott. Szerintem szükség van új politikára. A lelkiismeretem tiszta. Ha 2012-ben nem térek vissza, és nem próbálom meg megszólítani a bennem bízó a szavazókat, akkor ma lehetne rossz érzésem. Én mindent beletettem ebbe az elmúlt másfél évbe, minden erőt, áldozatot, ami elképzelhető volt. 2012 őszén három célt jelöltem meg, ami miatt nekem is szükséges politizálni Magyarországon. Ebből a három célból végül is április 6.-ára semmi sem maradt. Mert már korábban feladtuk a korszakváltást azért, hogy megmaradjon a kormányváltás esélye, de ez az esély nem vált valóra, sőt a Fidesznek kétharmada lett. Így hát az első másfél év lezárult. Az eredmények viszont nem lelkesítőek. A kudarc azt mutatja, hogy nulláról újra fel kell építeni Orbán Viktor ellenzékét. Sőt, a normális európai Magyarországot kormányozni képes erőt kell újra felépíteni, ami hosszú távú projekt. Ennek megfelelően kell átalakítani majd a szervezetünket, a működésünket, programunkat. Ehhez nagyon sok új arcot is be kell hozni a politikába, mert úgy tűnik, hogy sok arc megkopott és elhasználódott, akár önhibáján kívül is.
- Mikor távozik a parlamentből?
- Az európai parlamenti választás napján.
- Lehet már tudni, hogy ki kapja meg a mandátumát?
- Ezt a voksolás után döntjük el.
- Saját jövőbeli szerepével kapcsolatban eddig elég rejtélyesen fogalmazott. Elárulja, hogy egy év múlva mit fog csinálni?
- Egyszer már tettem ilyen tippet tavaly ősszel és akkor rossz jósnak bizonyultam. Ezért most illő szerénységgel azt tudom mondani: majd meglátjuk. Most egyelőre a holnapi választásra készülök. Mindig a következő meccset kell megnyerni.