Az Európai Uniónak itthon inkább csak a kevésbé vonzó, hivatalos arcát ismerjük. Kormányfők, miniszterek, képviselők ráznak kezet a szokásos politikus-egyenruhában: sötét öltöny, fehér ing, szorosra kötött nyakkendő, nőknél az obligát egyen-kiskosztüm, félmagas sarkú decens cipő.
Minden feszes, minden merev, akár a keményített ingnyak. Sehol egy farmer, egy saru, egy póló vicces felirattal, egy lobogó virágos szoknya. Vágóképek üléstermekből, irodákból, csupa fém és üveg, csupa steril hivatalosság. A néző ásít, és átkapcsol a tévén egy másik csatornára. Nem látjuk Európát civilben, fésületlenül, fiatalosan és izgalmasan. Főleg, ha nem is akarják velünk láttatni, nehogy rokonszenvet ébresszen. Európa unalmasnak tűnik, bürokratikusnak és élettelennek.
De Európa nem ilyen, nem csak ilyen. Európa civil világa zajong, beleszól, túlkiabálja a bürokratákat. Hátsó szándékaik vannak azoknak, akik csak az Unió hivatali oldalát mutatják meg nekünk, az akácokat is gyanúsnak találó vaskalapos bürokratákat. Azt akarják, hogy az európai együttműködést szükséges (vagy éppen szükségtelen) rosszként ismerjük meg, olyan képződménynek, ami kalodába zárna minket. Lövése sincs az unortodoxiáról.
Hiába, Európa idegen. A paprikánk csípi a torkát, a borunkat kémcsövekben vizsgálná, még azt se hagyja, hogy adómentesen bepálinkázzunk, pedig így mennyivel jobban esik! Nincs fantáziája, elképedve figyeli, hogy a mi miniszterelnökünk a szemét összecsippentve kétféle módon beszél. A sok fafejű hivatalnok ott, Európában, nem érti a tréfát.
Biztosan nem énekelnék olyan szépen a fehérvári huszárokat, mint a mi kormányfőnk, nem köpködnék a szotyolát, nem építenének a kertjük végében a sufni helyett stadiont. Rosszindulatú, a kákán is csomót kereső, nyársat nyelt társaság. Ne figyelj rájuk, ne akarj hozzájuk hasonlítani, hallgass a szívedre (ami ezeknek nincs is), szavazz a Fideszre!
Pedig Európában nem a hivatalok, hanem a civilek a fontosak. A hivatalok az ő szolgálatukra valók, és ha túlságosan pöffeszkedni kezdenek, civil kritika zúdul rájuk. Na, ezt aztán végképp nem szeretné importálni a magyar kormány. Még hogy kritika? Még hogy civilek? Ez a rezsim a civileket is maga nevezné ki, akik vezényszóra gyülekeznek, tapsolnak, majd hazamennek. A többi - magát civilnek nevező - közösség meg mit izgágáskodik? Ráadásul még a norvégok is lovat adnának alájuk. Úgy látszik, nem csak Brüsszelben, Oslóban sem tisztelik Magyarországot.
Tűrhetetlen, hogy holmi ugrabugra civilecskék kényük-kedvük szerint használják fel a norvég támogatást. Sokkal jobb a magyar módi: nálunk a civil közösségeknek szánt pénzt elosztó bizottság elnöke a békemeneteket szervező Civil Összefogás vezetője. Így aztán nincs kecmec, a forintok garantáltan lojális civil zsebekbe jutnak.
Egy biztos: itthon a kormánynak nem hiányzik a civil vircsaft. Ezért aztán alig hallunk a civil Európáról. Pedig ott már több évtizede sikeres "civil forradalom" zajlik, és a kormányoktól, hivataloktól független civilek egyre több teret követelnek ki maguknak. Forradalmuk első rohama során, még a hatvanas években kiharcolták, hogy a nyugat-európai országokban ne születhessen fontos döntés az érintett civil szervezetekkel való konzultáció nélkül.
A civil forradalom újabb rohama máig tart: már nem elégszik meg az egyes szervezetek tárgyalási vagy egyetértési jogával, hanem az állampolgárok közvetlen beleszólását igényli. Ezért merült fel az európai népszavazás lehetősége, vagy megfelelő számú aláírás esetén az európai polgárok joga ahhoz, hogy uniós döntéseket kezdeményezzenek. Nemcsak a nemzetállamokban, hanem európai szinten is egyre nagyobb teret követel magának az úgynevezett "részvételi demokrácia", amelynek keretében a civilek folyamatosan részt vesznek az őket érintő döntésekben, ahelyett, hogy csupán négy vagy öt évente járulnának jámboran az urnákhoz.
Hát, ha valami nem tetszik Orbánéknak, akkor éppen ez az! Hiszen még a hagyományos parlamenti demokrácia is sok nekik. Kacérkodnak a hatalmat még jobban összpontosító elnöki rendszer gondolatával. A miniszterelnök ki is mondta: a parlamentarizmust csak "történeti és jogtiszteleti okokból" - mondhatni illendőségből - tartották meg. Ahol pedig a képviseleti demokrácia is felesleges luxus, ott a részvételi demokráciáról, civilek beleszólásáról szó se essék!
Így aztán jobb is, ha minket, szegény magyarokat nem ingerelnek a civil Európa látványával. Még majd megkívánnánk. Ezért az Európai Uniót nekünk csak mint szigorú, undok tanár bácsit mutogatják, aki folyton kioktat, nem hagyja azt csinálni, ami jól esne. Pedig Európa nem csak - és nem elsősorban - a szabályok betartását megkövetelő, olykor zsarnokoskodó tanár.
Európa maga az osztály érdekes és eleven közössége. Az osztályban izgalmas és vonzó az élet, ott egymással is vitáznak és barátkoznak, ha kell, visszafeleselnek, akarnak és cselekednek. A mi kormányunk nem akarja, hogy ebbe a közösségbe tartozzunk. Hátha eltanulnánk valami rosszat! De az a "rossz", amitől féltenek minket, amitől ők félnek: a civil demokrácia. Pedig amire érdemes voksolnunk, az éppen a civil, a szabad, az új Európa!
