Elolvasva Obendorfer Árpádnak a május 22-i számában "Rémhír?" címmel megjelent olvasó levelét, annak tartalmával kapcsolatban felötlött bennem néhány gondolat.
Én sem feltételezem, hogy a kormánynak szándékában állna a nyugdíjak csökkentése. Nem tudom, a neten mi terjeng erről, de az alapgondolat nem névtelen emberektől származik.
Arcukat és nevüket vállaló közgazdászok beszéltek arról, hogy hosszabb távon kényszerből sor kerülhet a nyugdíjak csökkentésére, ha a foglakoztatási és jövedelmi viszonyok nem alakulnak úgy, hogy járulékemelés nélkül finanszírozható legyen a nyugdíjrendszer.
Ami az ingyenes utazást illetti, azt már részben korlátozták a gyorsvonati pótjegy és a bizonyos helyközi és távolsági buszjáratokon fizetendő pótdíj bevezetésével.
Ami a tollvonással elvett egyhavi nyugdíjat illeti, feltételezem, hogy a levél szerzője az eltörölt 13. havi nyugdíjra gondol. Azt nem egy tollvonással, hanem több lépésben szüntették meg a válság idején, viszont bevezették - bár sosem fizették - a nyugdíjprémiumot, amit a gazdaság jó teljesítménye esetén fizetnének a nyugdíjasoknak. Ezt a mostani kormány tudtommal eltörölte.
Igaz, most 16 % a személyi jövedelemadó kulcs, de az ÁFA felső kulcsa 27 % a korábbi 25-tel szemben, és olyan adót fizetünk, amit korábban soha. Az infláció 0% körül áll a mesterséges rezsicsökkentés eredményeként, de az üzletekben drágábban vásárolhatunk, mint a jelenlegi kormány hatalomra kerülése előtt. A forint árfolyama pedig sokat romlott a kormány áldásos tevékenysége következtében.
Ezeket a megfontolásokat összevetve Obendorfer Árpád megállapításával, mindenki döntse el, hogy az összehasonlítás eredménye miként befolyásolja majd a választói magatartását ősszel, ha a helyi vezetőkről kell döntenünk.