Bár Angela Merkel hétfőn kiemelte, nevekről még nem lesz szó az Európai Unió kedden, lapzártánk után zárult informális csúcstalálkozóján, a háttérbeszélgetések során már biztos, hogy megkezdődtek az egyeztetések.
A bizottsági elnök személyére ugyanis az Európai Unió állam- és kormányfői tehetnek javaslatot, akit aztán vagy jóváhagy az EP, vagy nem. A pártcsaládok azonban az EP-választás előtt megállapodtak abban, hogy listavezetőjüket jelölik az Európai Bizottság élére.
Egyértelmű támogatást azonban nem kaptak az Európai Tanácstól, az EiT elnöke, Herman Van Rompuy azt közölte, nem szabad automatizmusnak tekinteni a többséget szerzett listavezető megválasztását. Hannes Swoboda, az EP szocialista frakcióvezetője tegnap megjegyezte, nem szabad futni azok után, akik szét akarják rombolni Európát. A francia Nemzeti Front mellett Cameront és Orbánt említette.
Az Európai Unió Tanácsa rendszerint minősített többséggel hozza meg döntéseit. Az Európai Bizottság elnökéről azonban kétharmados többséggel voksolnak. A Tanács 28 tagja összesen 352 szavazattal rendelkezik.
Mivel Nagy-Britannia és Magyarország összesen 41 voksot mondhat magáénak, ennyi ellenszavazatra mindenképpen számíthatna Juncker. Megválasztásának megakadályozásához azonban összesen 93 voksra van szükség.
A Financial Times szerint Cameron a tegnapi EU-csúcson a litvánokat, az
íreket, a svédeket és a szlovéneket akarta megnyerni a Junckerrel szembeni fronthoz. Ez azonban még mindig kevés lenne, hiszen további 28 voksot jelentene.
Ezért Angela Merkelt is a maga oldalára kellene állítania. Junckertől sem vitathatja el páratlan kormányzati tapasztalatát. Az uniós tagországok közül ő volt a leghosszabb ideig kormányzó miniszterelnök 1995 januárjától 2013. december 4-ig, majdnem 19 éven át állt a luxemburgi kabinet élén.
Az 1954-ben Redange-sur-Attertben született politikusról kevéssé közismert, hogy 1980-ban ügyésznek választották. Ám olyan hamar fordult figyelme a politika felé, hogy eredeti "szakmájának" sosem hódolt. Mindössze 28 évesen lett munkaügyi államtitkár Jacques Santer kabinetjében, a Keresztényszociális Párt (CSV) tagjaként, 1984-ben pedig a parlamenti képviselővé és a munkaügyi tárca vezetőjévé tették meg.
Ettől kezdve tavaly decemberig mindvégig valamilyen fontos kormányzati pozíciót töltött be. 1989-ben pénz- és munkaügyi miniszter lett, hat évvel később, 1995-ben pedig kormányfő. A pénzügyek intézését azonban megtartotta magának.
Juncker az egyik legbefolyásosabb uniós politikussá vált. Tekintélyt vívott ki magának már 1991-ben, amikor a Maastrichti Szerződés szövegének kidolgozásában játszott fontos szerepet, az 1996-os dublini csúcson pedig kifinomult kompromisszum- és tárgyalási készségének köszönhetően zárta le Berlin és Párizs a stabilitási paktummal kapcsolatos vitájukat.
Juncker hatalmas előnye, hogy kiválóan beszél németül és franciául, így elfogadják az unió "nagyágyúi". Magától értetődő volt, hogy 2005-ben őt nevezték ki az euróövezeti csoport, az Eurogroup első állandó elnökének.
Nemcsak azért, mert ő volt az EU legtapasztaltabb pénzügyminisztere, hanem mert a kormányfői tisztséget is betöltötte, így az állam- és kormányfőkkel is szót tudott érteni. A pozíciót 2013 januárjáig mondhatta magáénak.
Népszerűsége kiváló humorérzékének és öniróniájának is köszönhető. "Ha a röhejesség ölni tudna, Brüsszel utcái holttestekkel lennének tele" - mondta 2005-ben, amikor arról a kardinális kérdésről alakult ki ádáz vita az EU-ban, melyik épületben kerüljön sor George W. Bush akkori amerikai elnök sajtóértekezletére.
Egy ízben a vezető politikusok állandó dilemmájára mutatott rá: "Mindannyian tudjuk, mi a teendő, de azt nem, hogyan válasszanak újra bennünket". Aranyköpéseit barokkos stílusában csomagolva adja elő.
Amikor 2012-ben Wolfgang Schäuble német pénzügyminisztert méltatta, "Európa veteránjainak, dinoszauruszoknak, régi motorosoknak" nevezte magukat, mégis úgy vélte, ők az EU igazán friss emberei.
Juncker meggyőződéses "européer", London - és a jelek szerint Budapest - számára túlzottan is az. A brit kormány szemében Juncker azt a "szuper-európai" politikust testesíti meg, aki - amint Cameron párttársai előtt fogalmazott - túlontúl az uniós integráció elmélyítéséért száll síkra, ezzel "szembemegy az uniós választók akaratával".
Egyes lapértesülések szerint a britek attól sem riadnának vissza, hogy állítólagos alkoholproblémáival támadják. Cameron egyenesen a Nagy-Britanniával szembeni támadásként értékelné Juncker megválasztását, ami azt is jelezné: a britek semmit sem tudnak keresztülvinni az EU-n. Juncker egyébként elítéli a szélsőségeket, Schulzhoz hasonlóan ő is inkább centrista politikus.
Kettejük televíziós vitáin alig akadt olyan témakör, amiben nem egyezett volna véleményük. Juncker neve már korábban is felmerült bizottsági elnökként. Ő azonban akkoriban még nem igazán lelkesedett az ötletért, talán az Európai Tanács elnöki tisztsége jobban megfelelt volna igényeinek.
Végül tavasszal mégis igent mondott a felkérésre. Elvileg még az sem teljesen kizárt, hogy az Európai Néppárt és a szocialista frakció között olyan megállapodás születik, amely szerint Juncker örökölheti meg Herman Van Rompuy pozícióját, Martin Schulz pedig bizottsági elnök lehet. Ehhez persze a Tanácsnak is lenne egy-két szava.
Sigmar Gabriel, az SPD pártelnöke azt közölte, természetes az, hogy először Juncker próbálkozik kormányképes többség megalakításával. Ha azonban erre nem lesz képes, akkor Martin Schulzon a sor. Schulz Junckerhez hasonlóan az európai gondolatiság feltétlen híve, ez azonban nem jelenti azt, hogy maradéktalanul elégedett lenne az EU jelenlegi állapotával.
Az Európai Parlament elnökeként is elismerte, változtatásokra van szükség. A kampányban is kiemelte, szociálisan nem elég érzékeny az EU. Rámutatott, mégiscsak tarthatatlan, hogy épp az EU jövőjét biztosító fiatal generáció került a legkényesebb helyzetbe a gazdasági válság kapcsán, s Görögországban például a 25 év alattiak kétharmadának nincs munkája.
