Ez közel sem ünnepélyességet jelentett, hiszen éppen, hogy irtani igyekezett a hamis pátoszt, a megmerevedett konvenciókat. Nála a szertartás sok zenét, mozgást is jelentett, és olyan már-már bűverőt, ami önkéntelenül a hatása alá vonta a nézőt.
Amikor a szegedi teátrumból sértetten távozott, egész csapat jött el vele. Megalapították a Független Színpadot. Nem volt se pénz, se posztó. Olyan egyébként zseniális Rómeó és Júliát mutattak be, amihez se díszlet, se jelmez nem kellett.
Tanúja voltam, amikor Kárpátalján ezt a produkciót olyanoknak is játszották, akik azelőtt nem láttak még élő színházat, és ők is bámulatos lelkesedéssel fogadták.
Ruszt már fiatalkorában, az Egyetemi Színpadon szembe ment az árral, és megmaradt színházi szabadságharcosnak. Bőven voltak, akik köré gyűltek. Főleg fiatalok, és sok mindenen túl lévő öregek.
Ő ugyanis napi 24 órában csinált színházat, hajnali 3-kor is szenvedélyesen magyarázott a büfében, vagy éppen egy krimóban, és el is várta, hogy hallgassák. Ez az életmód nehezen tűrte a gyereknevelést, a tisztes családi életet, százszázalékos odaadást igényelt.
Az egyik legnagyobb színész, Gábor Miklós szegődött el hozzá idős korában, és játszotta el a rendezésében, éppen Zalaegerszegen, Az ember tragédiájában Lucifert, lidérces sátánisággal.
Ruszt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház alapítója volt, igazgatott is ott, de mint mindenhonnan, onnan is továbbállt, új utakra hajtotta a vére.
De amikor kiábrándultan abbahagyta a szakmát, Zalaszentgrótra költözött. Zalaegerszegen temették el, ahol most már méltó módon, tér is őrzi a nevét.
