Orbán hallgat, Kerényi tovább mocskolódik

Újabb hullámokat vert a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott méltatlan és megengedhetetlen kirekesztő kijelentéseinek ügye.

A miniszterelnöki megbízott nem vonta vissza buzizó kijelentését - adja hírül az Index, utalva arra, hogy a Fiala János szerda reggeli interjújában Kerényi nem kért bocsánatot a buzizásért. Szerinte nincs miért bocsánatot kérnie, ezt jelzik „az utcán a tömegek is”, akik nem fújolnak, hanem tapssal ünneplik őt.

A riporternek elmondta a Keresztény Színházak Fesztiválján elmondott beszédéből egy félrevezető, manipulatív szöveget vágtak össze, de ettől függetlenül véleménye nem változott.

Mint ismert, Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott az ominózus színházi fesztiválon harcra szólított fel a nemzetközi „buzilobbi ellen”, ami szerinte a filmvilágot irányítja.

A beszéd miatt többen felszólították Orbán Viktor miniszterelnököt – többek között nyílt levelében Kulka János is –, hogy határolódjon el Kerényitől, ez azonban a mai napig nem történt meg.

Kerényi Imre melegek elleni kirohanása ellen már felemelte a szavát Kulka Jánoson kívül a Magyar Színházi Társaság ugyancsak Kerényi leváltását kérve, a Színház- és Filmművészeti Egyetem elsőéves dramaturgjai, elhatárolódott tőle Vidnyánszky Attila is.

Az Index kiemeli: ma reggel Deutsch Tamás háborgott a Twitteren. „Kerényi Imrével nem stílusproblémák vannak. Kerényi Imre állításai elfogadhatatlanok. Amit mondott, nettó gyalázat. Ő kérte, hát: Megírom” – közölte Deutsch. Orbán Viktor miniszterelnök tovább hallgat.

"Bízunk az Ön megnyugtató döntésében" címmel a színház.hu portál közli Karsai Görgy színháztörténész, egyetemi tanár és Janisch Attila filmrendező Orbán Viktor miniszterelnöknek írt nyílt levelét Kerényi kijelentései kapcsán.

A szerzők idézik "a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott" szavait, majd kijelentik: "ez ellen a sértő, homofób, inszinuációktól és fenyegetésektől hemzsegő, rasszista beszéd ellen minden józan gondolkodású magyar állampolgárnak fel kell emelnie a szavát.

Ha másért nem, hát azért, mert 2014-ben a zsidók és a disznók egy felsorolásban történő említése megengedhetetlen abban az országban, ahol 1944-ben néhány hét alatt hatszázezer zsidó származású magyar állampolgárt deportáltak haláltáborokba.

Nyilván Ön is tudja - olvasható a levélben -, hogy ezek a kijelentések az Európai Unió sok országában jogi szankciókat is vonnának maguk után, de a legkevesebb mindenütt az lenne, hogy aki így beszél, annak azonnal távoznia kell a közéletből."

A levél írói szerint Orbán Viktor hallgatásának oka vagy az, hogy nem értesült az eseményekről, vagy pedig Kerényi szavai az őt kinevező miniszterelnök tudtával hangzottak el. Ez esetben Kerényi "Önt képviselte idézett megszólalásával, tehát szavait egy Önnel egyeztetett, mélyen átgondolt kultúrpolitika részének kell tekinteni."

A levél írói bíznak abban, hogy a miniszterelnök levonja a megfelelő következtetéseket a személy szerint rá és Magyarországra egyaránt szégyent hozó megnyilvánulások ügyében "nem engedi, hogy a magyarországi politikai közbeszédet tovább fertőzzék a rasszista, kirekesztő, Magyarország szabad és egyenlő polgárait származási, nemi identitási és/vagy vallási alapon megkülönböztető megnyilatkozások."

A Labrisz Egyesület szerdai közleménye Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottat arra kéri, "elektronikus levélben üzenje meg nekünk a buzilobbi építő embereinek elérhetőségét", miután "a Kádár-kor buzeránsairól" készülő filmjükhöz nem számíthatnak állami támogatásra, Kerényi "széleskörű ismeretei a buzilobbi elérhetőségét illetően nagy segítségünkre lehetnek" - üzenték a Meleg Férfiak, Hideg Diktatúrák stábja nevében.

Szerző

Kacagtató sorozathalál

Publikálás dátuma
2014.05.29. 07:45
Tom Cruise és Emily Blunt a sokadik ébredés után, valamint még újabb meghalások előtt egy akcióban FORRÁS: INTERCOM
Kissé törődött arccal, de lendületesen lép vászonra Tom Cruise, hogy minduntalan halálból ébredjen, majd ismét meghaljon A holnap határa című fantasztikus akciófilmben. Doug Liman rendező Emily Bluntot adja mellé, hogy bírja az örök visszatérést.

Az év legjobb humorú sci-fijét, vagy tán inkább fantasztikus akciófilmjét rendezte meg Doug Liman, aki eddig a Knight Riderrel, a Bourne rejtéllyel és a Mr és Mrs Smithszel lopta be magát a szórakozni vágyó mozizók szívébe. A holnap határa című újabb opuszával a sci-fi műfaj amerikai változataiban rendkívül ritka példányt hozott létre.

Nagyon jókat lehet rajta mulatni, miközben a jó képzelőerővel kitalált fantasztikus elemek, amelyeket a látványos akciók juttatnak érvénye, mindvégig jó minőségű szórakozást és izgalmat szolgáltatják.

A film nem is akar mást, nincs különösebb szándéka gondolatokat permetezni, de éppen ezért például hiányzik belőle a hollywoodi nagyotmondás nevetséges gyermetegsége, a hősies dicsfény meghatottsága, még nemzeti mellveregetés sincsen, és nincs ráöntve a világ, valamint az emberiség megmentésének fellengzős löttye sem.

Egyszerűen jó mulatság. Egy jópofa, izgalmas, egészséges humorú akció van, sok látványos digitális trükkel, kellő fantasztikummal, és ügyes színészi közreműködéssel. Végre egy sci-ci/akció, amely úgy veszi magát komolyan, hogy sokat ad a komikumra.

Már az ötlet is nyerő (amit persze egy kétbalkezes rendező nagyon el tudott volna rontani). Veszik a hollywoodi sci-fi/akciók agyoncsócsált alaphelyzetét: jönnek a földön kívüliek, és el akarják pusztítani a világot, épp a végső csata elé néznek a megfogyatkozott emberi seregek.

A közhelyből lendületes, színes történetet bontanak ki, középpontjában egy linkóci fickóval, aki bár őrnagyi rangban van, esze ágában sincs harcolni, s pláne nem hősnek, netán hősi halottnak lenni. Ehelyett ügyes reklámdumával másokat igyekszik rávenni arra, hogy lépjenek be a hadseregbe.

Ezt a csöppet sem akcióhős-szerű, inkább nagymellényű ügyeskedő fickót játssza a kissé megviselt arcú Tom Cruise, de amit kihoz belőle, az emlékeztet élete legremekebb alakítására.

Anno a Magnólia szarkasztikusan megrajzolt edzőjeként remekelt, most az év legszórakoztatóbb akcióhőseként használja ki a humor iránti finom - igen: finom! - érzékét, amellett, hogy közben igazi bátor harcossá válik.

A Bill Cage nevű őrnagyot ugyanis besorozzák az utolsó nagy csatára készülő seregbe, ahol közlegényként ébred az őrmester figyelmeztető rúgására.

Ez a rúgás azután számtalanszor megismétlődik. Hősünk ugyanis a bevetésnél az első öt percben meghal a többiekkel együtt, a légben, földben, vízben egyaránt remekül mozgó, rémületes sokkarú földönkívüli gyilkosok lekaszabolják az egész sereget.

Billre azonban az Alfa nevű szuperszörny hullajtja a vérét, s ezzel átplántálja belé az erőt. Mindez csak később derül ki, amikor Bill ismét ugyanabban a helyzetben, őrmesteri rúgásokra, megbilincselt kézzel ébred, s hurcolják őt ismét a kijelölt egységhez, ahol minden ugyanúgy történik, mint amit már átélt, és amit mi, nézők, már láttunk.

És ezek után Bill ahányszor neki fog, hogy most majd másként dőlnek el a dolgok, annyiszor éri a halál, s ugyanannyiszor ébred fel ismét arra a bizonyos rúgásra, bilincsben, stb.

A film nagy truvája éppen az ismétlés, amelyben a hadsereget gúnyoló paródia mulatságos elemei rejlenek, a rendező kezében az ismétlődések minden alkalommal újabb és újabb humoros mozzanat forrásaivá válnak.

Hamarost Emily Blunt, mint a legendás szörny-pusztító lesz Cruise társa a legkülönösebb kalandban, amelyben csak ők ketten tudják, hogy már átélték, mindenki más újra-és újra frissen áll csatasorba. Az ismétlődések titkába beavatott néző dupla mulatsága várni a már ismert komikus pillanatokat illetve a sztori továbbgördülését az akció folytatásában.

Emily mindig kénytelen agyonlőni Cruise-t, ha épp nem hal meg, hogy az elrontott akciót elölről kezdhessék, s a hibát javíthassák. Cruise kérése: "Várj, még ne lőj le!" minden újabb helyzetben újabb színt és komikumot hordoz.

Ám ez mégis vérbeli akció, sci-fi elemekkel megbolondítva, a jól adagolt, szellemes ismétlődések révén egyre inkább fokozódik az izgalom, hogy vajon hogyan sikerül végül elpusztítani az Omegának nevezett erőforrást, minden szörnyek táplálóját.

Imex 3D-ben lehengerlő a fantasztikus látványosság (CGI-csúcsrajáratással), s bár olykor túlteng a sci-fik sötét árnyalata, de ezt oldja a mindig jó ütemben érkező komikum.

A kábítóan valóságos katonásdi itt üdítő szatírával jelenik meg, s ettől nem csak elviselhető, hanem szórakoztató is az új köntösben villogó agyoncsépelt téma.

(A holnap határa ****)

Szerző
Frissítve: 2014.05.28. 22:00

Kacagtató sorozathalál

Publikálás dátuma
2014.05.29. 07:45
Tom Cruise és Emily Blunt a sokadik ébredés után, valamint még újabb meghalások előtt egy akcióban FORRÁS: INTERCOM
Kissé törődött arccal, de lendületesen lép vászonra Tom Cruise, hogy minduntalan halálból ébredjen, majd ismét meghaljon A holnap határa című fantasztikus akciófilmben. Doug Liman rendező Emily Bluntot adja mellé, hogy bírja az örök visszatérést.

Az év legjobb humorú sci-fijét, vagy tán inkább fantasztikus akciófilmjét rendezte meg Doug Liman, aki eddig a Knight Riderrel, a Bourne rejtéllyel és a Mr és Mrs Smithszel lopta be magát a szórakozni vágyó mozizók szívébe. A holnap határa című újabb opuszával a sci-fi műfaj amerikai változataiban rendkívül ritka példányt hozott létre.

Nagyon jókat lehet rajta mulatni, miközben a jó képzelőerővel kitalált fantasztikus elemek, amelyeket a látványos akciók juttatnak érvénye, mindvégig jó minőségű szórakozást és izgalmat szolgáltatják.

A film nem is akar mást, nincs különösebb szándéka gondolatokat permetezni, de éppen ezért például hiányzik belőle a hollywoodi nagyotmondás nevetséges gyermetegsége, a hősies dicsfény meghatottsága, még nemzeti mellveregetés sincsen, és nincs ráöntve a világ, valamint az emberiség megmentésének fellengzős löttye sem.

Egyszerűen jó mulatság. Egy jópofa, izgalmas, egészséges humorú akció van, sok látványos digitális trükkel, kellő fantasztikummal, és ügyes színészi közreműködéssel. Végre egy sci-ci/akció, amely úgy veszi magát komolyan, hogy sokat ad a komikumra.

Már az ötlet is nyerő (amit persze egy kétbalkezes rendező nagyon el tudott volna rontani). Veszik a hollywoodi sci-fi/akciók agyoncsócsált alaphelyzetét: jönnek a földön kívüliek, és el akarják pusztítani a világot, épp a végső csata elé néznek a megfogyatkozott emberi seregek.

A közhelyből lendületes, színes történetet bontanak ki, középpontjában egy linkóci fickóval, aki bár őrnagyi rangban van, esze ágában sincs harcolni, s pláne nem hősnek, netán hősi halottnak lenni. Ehelyett ügyes reklámdumával másokat igyekszik rávenni arra, hogy lépjenek be a hadseregbe.

Ezt a csöppet sem akcióhős-szerű, inkább nagymellényű ügyeskedő fickót játssza a kissé megviselt arcú Tom Cruise, de amit kihoz belőle, az emlékeztet élete legremekebb alakítására.

Anno a Magnólia szarkasztikusan megrajzolt edzőjeként remekelt, most az év legszórakoztatóbb akcióhőseként használja ki a humor iránti finom - igen: finom! - érzékét, amellett, hogy közben igazi bátor harcossá válik.

A Bill Cage nevű őrnagyot ugyanis besorozzák az utolsó nagy csatára készülő seregbe, ahol közlegényként ébred az őrmester figyelmeztető rúgására.

Ez a rúgás azután számtalanszor megismétlődik. Hősünk ugyanis a bevetésnél az első öt percben meghal a többiekkel együtt, a légben, földben, vízben egyaránt remekül mozgó, rémületes sokkarú földönkívüli gyilkosok lekaszabolják az egész sereget.

Billre azonban az Alfa nevű szuperszörny hullajtja a vérét, s ezzel átplántálja belé az erőt. Mindez csak később derül ki, amikor Bill ismét ugyanabban a helyzetben, őrmesteri rúgásokra, megbilincselt kézzel ébred, s hurcolják őt ismét a kijelölt egységhez, ahol minden ugyanúgy történik, mint amit már átélt, és amit mi, nézők, már láttunk.

És ezek után Bill ahányszor neki fog, hogy most majd másként dőlnek el a dolgok, annyiszor éri a halál, s ugyanannyiszor ébred fel ismét arra a bizonyos rúgásra, bilincsben, stb.

A film nagy truvája éppen az ismétlés, amelyben a hadsereget gúnyoló paródia mulatságos elemei rejlenek, a rendező kezében az ismétlődések minden alkalommal újabb és újabb humoros mozzanat forrásaivá válnak.

Hamarost Emily Blunt, mint a legendás szörny-pusztító lesz Cruise társa a legkülönösebb kalandban, amelyben csak ők ketten tudják, hogy már átélték, mindenki más újra-és újra frissen áll csatasorba. Az ismétlődések titkába beavatott néző dupla mulatsága várni a már ismert komikus pillanatokat illetve a sztori továbbgördülését az akció folytatásában.

Emily mindig kénytelen agyonlőni Cruise-t, ha épp nem hal meg, hogy az elrontott akciót elölről kezdhessék, s a hibát javíthassák. Cruise kérése: "Várj, még ne lőj le!" minden újabb helyzetben újabb színt és komikumot hordoz.

Ám ez mégis vérbeli akció, sci-fi elemekkel megbolondítva, a jól adagolt, szellemes ismétlődések révén egyre inkább fokozódik az izgalom, hogy vajon hogyan sikerül végül elpusztítani az Omegának nevezett erőforrást, minden szörnyek táplálóját.

Imex 3D-ben lehengerlő a fantasztikus látványosság (CGI-csúcsrajáratással), s bár olykor túlteng a sci-fik sötét árnyalata, de ezt oldja a mindig jó ütemben érkező komikum.

A kábítóan valóságos katonásdi itt üdítő szatírával jelenik meg, s ettől nem csak elviselhető, hanem szórakoztató is az új köntösben villogó agyoncsépelt téma.

(A holnap határa ****)

Szerző
Frissítve: 2014.05.28. 22:00