A La Stampa készített a rendezőnővel interjút és az első kérdés arra vonatkozott, hogy a film tekinthető-e önéletrajznak.
- Nem vagyok a magam pszichológusa, minden művészet egyébként önéletrajzi, mint mondta Federico Fellini - válaszolta Argento- A film minden gyermeknek szól, aki mindnyájunkban bennünk van, a vidám, élénk, kíváncsi, kicsit naiv gyermeknek, aki képes kommunikálni, tanulni, játszani, akit meg kell őriznünk az egész életben.
- Miért írta meg ezt a történetet?
-Nem tudom, talán azért, mert közeledem a 40 évhez, mindenesetre egy olyan gyermekről született, akit elkergettek a szülei és egyedül találta magát egy parkban és nem tudta, hova menjen.
- Ha össze kellene foglalnia az értelmét…
- Arról a mély igazságtalanságról akartam beszélni, amely csaknem mindig eléri az embereket gyermekkorukban, még ha tagadják is. Ilyen értelemben a történet egyetemes és másképpen írja le a családot, mint amilyen általában Olaszországban. Minden gyermek áldozata kis, csendes igazságtalanságoknak, amelyeket az iskolában, de otthon is el kell szenvednie.
- A filmben a szülők / Gabriel Garko és Charlotte Gainsbourg / egocentrikus és erős egyéniségek. Ön Dario Argento filmrendező és Dana Nocolodi színésznő lánya, mennyire hat nyomasztóan ilyen típusú apa és anya?
- Gondolom a szőlők mindig kényelmetlenek és mindnyájan a gyermekkorunk termékei vagyunk.
- Ön azt nyilatkozta, hogy a film címével tisztelegni akart Luigi Comencini azonos című filmje előtt.
- Még ma is sírok, amikor megnézem a filmjét és azt gondolom ,hogy életünknek ebben a szakaszában mindnyájan, legalább egyszer azonosultunk a főszereplőjével.
-Szeret rendezni?
- Filmet rendezni hatalmas öröm. Az én történeteim olyan információkra alapulnak, amelyek nem tudom, hogyan jutnak el hozzám. Mintha nyitott kapu lenne a fejemben, amelyen bejönnek az ösztönzők, amelyeket aztán átadok másoknak.
- Mit jelent Önnek színésznek lenni?
- Már évek óta nem elégit ki, nem olyan mesterség, amely közel áll hozzám. Nem tartom magam jó színésznőnek és remélem, nem kell folytatnom. Az egyetlen fontos dolog, amelyet nyertem belőle, a lehetőség arra, hogy rendezőket tudtam megfigyelni munka közben. Nem tartoztam azok közé a színésznők közé, akik sorukra várva bezárkóznak a lakókocsiba, mindig szerettem figyelemmel kísérni a munka minden fázisát.
-A filmben játszik az Ön lánya, Anna Lou is. Hogyan ment?
- Nagyszerű érzés volt. Éreztem, hogy nagyon részt akar venni és megosztani vele ezt az élményt, varázslatos volt. A családomban öt generáció csinál filmet.
-Gondolja, hogy a rendezés megszabadítja a transzgresszív-elátkozott bélyegtől, amely régóta kíséri?
- Ez a címke nem az enyém, hanem az Önöké, újságíróké. Soha nem gondoltam,hogy ez jellemző rám. Biztosíthatom arról, hogy otthon ez a probléma nem létezik.
