évforduló;Kína;Tienanmen tér;

2014-06-04 11:05:00

Peking véres vasárnapja

Ritka eseménydús nap volt  1989. június 4. A 2. világháború óta első szabad választásokat tartották Lengyelországban, meghalt Khomeini ajatollah, az iráni iszlám forradalom vezetője. Súlyos gázrobbanás volt a Szovjetunióban, az Ural mentén, több száz halottal.  Németh Miklós kormányfő bejelentette, hogy részt vesz Nagy Imre és társai június 16-i újratemetésén. A legnagyobb nemzetközi visszhangú esemény azonban a pekingi véres vasárnap volt, a Tienanmen-téri mészárlás.

Az esemény a másnapi Népszavában is címlap felső oldalára került, megosztva az első számú magyar belpolitikai hírrel és a 3. oldalon hosszú tudósítás következett az MTI nyomán.

A kínai diákok establishment-ellenesnek látszó mozgalma, amely 1966 májusában indult el „össztüzet a vezérkarra” jelszóval, nagy hatást gyakorolt a következő évek nyugati diákmozgalmaira. Kevesen értettek meg akkor, hogy a tetszetős jelszavak és a „nagy proletár kulturális forradalom” meghirdetése mögött a kínai párton belüli hatalmi harc húzódott, amelyhez a diákokat használták fel eszközül.  E harc halálos áldozatainak és testi-lelki megnyomorítottjainak száma tízmilliókban mérhető, nem is beszélve a mérhetetlen szellemi pusztításról és ebben a „vörös gárdista” fiatalok meglehetősen dicstelen szerepet játszottak.

Az ő igazi "68-uk" 1989-ben jött el, amikor a pekingi hatóságok valóságos vérfürdőt rendeztek a bürokratikus kommunista-maoista rendszer ellen tüntető fiatalok között: 1989 júniusában több ezer halálos áldozata volt a Tienanmen (Mennyei Béke Kapuja) - téren, az 1949-es forradalom kikiáltása, a „kulturális forradalom” legnagyobb tömeggyűléseinek és Mao Ce-tung mauzóleumának színhelyén, illetve más városokban a sortüzeknek és összecsapásoknak.  (Pontos adatok a mai napig nincsenek). A vezetők nagy többségét bebörtönözték,  többen az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába emigráltak, több mint 1500 embert ítéltek el. A felkelőkkel rokonszenvező, a radikális gazdasági reformok pártján álló Csao Ce-jang pártfôtitkárt két héttel a vérfürdő után leváltották "az ellenforradalmi lázadás támogatása" és "a párt megosztása" címén és 2005-ben bekövetkezett haláláig házi őrizetben tartották.

Az 1989-es pekingi diákmozgalom, amely kezdetben kifejezetten reformellenes, maoista színezetű volt, Hu Jao-pang korábbi pártvezető halála után indult el.  Az ô bukását 1987. januárjában éppen egy másik egyetemi zavargás idézte elő. 1989. április 17 és 20 között diákok ezrei vonultak a Tienanmen térre.  Április 21-én a tüntetők megpróbáltak behatolni az Országos Népi Gyűlés épületébe. Másnap, Hu Jao-pang temetésének napján - a tüntetési tilalom ellenére - több ezren maradtak a téren, közben Csangsában, Sanghajban, és Csengtuban összecsapások zajlottak le. Április 24-én sztrájkba léptek a pekingi egyetem diákjai, és az ország vezetőinek lemondását követelték. 27-én félmillió diák gyűlt össze a Tienanmen-téren: ez volt a legnagyobb tömegmegmozdulás Pekingben a „kulturális forradalom” óta. Május 1-én - 1949 óta elôször - Marx, Engels, Lenin és Sztálin arcképei nélkül tartották meg a hagyományos felvonulást, három nappal később Pekingben 300 ezren követelték, hogy kezdődjék párbeszéd a demokratizálásról.  Május 5-én Csao Ce-jang pártfőtitkár elkötelezte magát a párbeszéd mellett. Május 13-án 3000 diák éhségsztrájkot kezdett a téren, május 15-én - Mihail Gorbacsov szovjet elnök és Teng Hsziao-ping kínai vezető történelmi csúcstalálkozójának napján már félmillióra nőtt a tüntetők száma. Három nappal később már kétmillióan voltak, és húsz vidéki városban folytak a megmozdulások Csao Ce-jang nyugalomra való felszólítása ellenére. A pártfőtitkár május 19-én személyesen látogatott el a Tienanmen-térre, de miután nem sikerült meggyőznie a vezetést, arra kérte a diákokat, hogy fejezzék be megmozdulásukat és térjenek haza. Csao ezt követően többé nem mutatkozott a nyilvánosság előtt.  Másnap Li Peng kormányfő bejelentette a rendkívüli állapot bevezetését Pekingben és a hadsereg egységeit is a kínai fővárosba vezényelték.

A tüntetések azonban, bár a részvevők száma csökkent, nem szűntek. 1989. június 4-én a kínai hadsereg páncélos és gépesített egységei behatoltak a Tienanmen-térre. A páncélosok áttörtek a buszokból, járművekből felállított barikádokon, a katonák könnygázt és lőfegyvert is használtak a fegyvertelen civilekkel szemben.  A vérengzésért a kormány a felelősséget a "a rendszer megdöntésére szövetkezett kis csoportokra" hárította. Ezt követően tömeges letartóztatások kezdődtek. A diáklázadás vezetőjét, Vang Tant, előbb 5, majd 11 évi börtönre ítélték, csak 1998-ban engedték szabadon, egészségi állapotának romlása miatt. Cseng Cö-ming polgárjogi aktivistát 13 évre ítélték, 1996-ban ugyancsak betegsége miatt szabadult. Bebörtönözték Vu Hszüe-csien volt külügyminiszter fiát, aki, mint a pekingi rádió külföldi adásának szerkesztője engedélyezte, hogy beszámoljanak a június 4-i vérengzésekről. Li Vang-jang azért kapott 13 évet, mert független szakszervezetet próbált létrehozni. Egy másik diákvezér, Vür Kaj-szi, a megtorlás elől az Egyesült Államokba menekült, társának Csan Po Linak ez csak két évi bujkálás után sikerült.

Mint az elmúlt évszázad minden nagyobb eseményének, a Tienanmen-téri mészárlásnak is megszületett a maga fotóikonja. Ez a "Tankember"(Tank Man)  vagy más címen az "Ismeretlen tüntető" (The Unknown Protester). A felvételt Jeff Widener, az AP fotósa készítette. A tüntető személyéről és sorsáról azóta sem lehet tudni semmi bizonyosat, de e kép alapján a Time magazin 1998-ban beválasztotta az évszázad legfontosabb emberei közé.

Fotó: Népszava-archívum

Fotó: Népszava-archívum

A kínai politikai reform akkor elbukott, de 1992-ben az 50-es évektől minden kegyvesztettséget túlélő aggastyán Teng Hsziao-ping, aki állítólag halálos ágyán megbánta a Tienanmen-téren történteket , beindította a gazdasági reformokat, amelyeket csak erősített Hongkong 1997-ben és Macau 2000-ben való visszacsatolása Kínához.  De a vérengzéssel szembeni tüntetések, a különböző nemzetközi emberi jogi szervezetek tiltakozása ellenére Peking a mai napig nem tárta fel az akkori események hátterét, nem vonta felelősségre a bűnösöket, és mint az elmúlt napok eseményei bizonyítják, a rezsim továbbra is hallgatást kényszeríti rá  Kínára kortárs történelmének egyik legszomorúbb eseményénekl 25. évfordulóján.

A pekingi tragédia nem maradt visszhang nélkül Budapesten sem. Fiatalok százai vonultak néhány nappal később éjszakai virrasztásra a kínai nagykövetség elé az éppen nálunk fellépő Joan Baez vezetésével. Az amerikai énekesnő, a nagy protest-korszak egyik zászlóvivője koncertje végén maga szólította fel hallgatóságát, hogy kövessék őt a tüntetésre. Az összeállítás írója maga is ott volt azon a felejthetetlen éjszakán, amikor az összegyűltek együtt énekeltek Pete Seeger We Shall Overcome-ját.