Európai Unió;Franciaország;Marine Le Pen;Nemzeti Front;

2014-06-05 07:30:00

Tehetetlenség Le Penék sikere után

Franciaországban többen a közösségi oldalakon kértek bocsánatot a Nemzeti Front győzelme miatt. Bár többeket sokkolt a radikális jobboldali párt 26 százalékos eredménye, ha most rendeznének parlamenti választást, Marine Le Pen pártja valószínűleg azt is megnyerné.

Negyven éve a porondon

A Nemzeti Front évtizedekig egyszemélyes párt volt. S ugyanúgy, mint az egyszemélyes diktatúrák esetében, törvényszerű volt, hogy az utód csakis a pártvezér, Jean-Marie Le Pen lánya, Marine Le Pen lehetett. A Nemzeti Front több gyökérből is táplálkozott.

A francia szélsőjobboldalt ugyanis adóellenes, illetve olyan nacionalista körök alkották, amelyek elítélték Charles de Gaulle volt elnököt amiatt, mert nem tartotta meg Algériát. De léteztek még királypártiak is, akiket szintén a radikális jobboldalhoz soroltak.

A hatvanas években, egészen a hetvenes évekig több kis szélsőjobboldali csoportosulás létezett, mígnem ezek egyesüléseként alakult meg 1972 októberében Nemzeti Front a Francia Egységért néven. Mintának a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalmat (MSI) tartották, amelytől át is vették a lángot ábrázoló címert.

Az új párt elnökének Jean-Marie Le Pent választották meg, aki a kevésbé radikális vezetők közé tartozott. A FN elindult az 1973-as parlamenti választáson, de mindössze 0,5 százalékot szerzett. Akkoriban az embereket még nem érdekelték olyan a szélsőjobboldali témák, mint a bevándorlás.

Le Pen ugyanakkor Párizsban 5 százalékot szerzett. A FN még ekkor sem volt egységes. A radikálisok keményebb politikát követeltek, őket 1974-ben kizárták a tömörülésből. Le Pen csak ezután vált megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé.

Az FN pozícióit azonban a hetvenes években erősen gyengítette, hogy a kizártak új politikai formációt hívtak életre Új Erők Pártja (PFN) néven. Az FN közben elnyerte a radikális író, Francois Duprat támogatását, miután azonban 1978-ban bomba végzett vele, a forradalmi nacionalisták elhagyták a pártot.

Úgy tűnt, Le Penék teljesen marginalizálódnak, s a PFN-nel szembeni konkurenciaharcot is elveszítik. A pártelnök ugyan el akart indulni az 1981-es parlamenti választáson, de nem tudott szert tenni kellő ajánlásra.

Az új államfő, Francois Mitterrand feloszlatta a parlamentet, s a szocialisták történelmük legjobb eredményét érték el. Ez azonban egyes jobboldali csoportok, a meggyőződéses antikommunisták radikalizálódását eredményezte.

A nyolcvanas években sikerült áttörést elérnie a FN-nek. Ennek első lépése az 1983-as önkormányzati választás volt, amikor a mérsékelt jobboldali RPR és az UDF több körzetben is együttműködött vele. A leglátványosabb eredményt a FN Párizs 20. kerületében érte el, ahol Le Pent 11 százalékkal választották a városházába.

Sőt, egy időközi választáson Dreux-ben 17 százalék voksolt a FN-re. 1984-ben már a megkérdezettek kilenc százaléka nyilatkozott pozitívan a FN-ről. Az év februárjában pedig Le Pent első ízben hívták meg egy televíziós vitaműsorba.

A közvéleményt sokként érte, hogy a párt 1984-ben 11 százalékot szerzett az EP választáson, s a 81 francia képviselőből 11-et delegálhatott. 1986-ban a parlamenti választáson 9,8 százalékot szerzett.

Le Pen a nyolcvanas évek végén antiszemitizmussal próbált újabb hívekre szert tenni, ami miatt többen faképnél hagyták őt. Ennek eredményeként az 1988-as önkormányzati választáson visszaesett öt százalékra, az RPR pedig kizárta vele a koalíció lehetőségét.

A kilencvenes évek elején vált egyre erősebbé Le Pen retorikájában a bevándorlás ellenesség, a muzulmánok elleni kirohanások. Le Pen meglovagolta, hogy a francia közvélemény igen negatív képet alakított ki az iszlámról.

Az 1993-as választáson az FN ugyan 12,7 százalékos eredményt ért el, de a választási rendszer sajátossága miatt nem szerzett mandátumot. Az 1995-ös elnökválasztáson Le Penre 15 százalék szavazott. Közben a párt több városban, köztük Toulonban is abszolút többségre tett szert.

Az 1997-es parlamenti választáson már 15,3 százalék tette a FN mellé az ikszet. 1999-ben azonban Brono Mégret vezetésével többen kiváltak a pártból, ami megsínylette a FN népszerűségét.

Az igazi sokk 2002-ben következett be, amikor minden előrejelzésre rácáfolva Jacques Chirac elnök mellett nem a szocialista Lionel Jospin, hanem Le Pen került a második fordulóba.

A franciák lelkiismeret vizsgálata nyomán a FN is sokat vesztett népszerűségéből. Bár a 2007-es voksoláson Le Pen 11 százalékot kapott, pártjára mindössze 4,3 százalék voksolt a parlamenti választáson.

A FN vezére 2008 szeptemberében jelentette be visszavonulását, lányát 2011 januárjában választották meg elnökké. A FN a 2014-es EP-választáson már az ő vezetésével érte el legnagyobb sikerét.