Orbán: csak azértis emlékmű

Kitart Orbán Viktor a vitatott Szabadság téri '44-es megszállási emlékmű mellett - tette egyértelművé a kormányfő válaszlevelében, amelyet zsidó származású amerikai kongresszusi képviselőnek küldött, miután ők az építés leállítását kérték, és az emlékmű-kérdés átgondolását sürgették. A válasz alapján feleslegesen, hiszen - mint Orbán írta - ez amúgy sem holokauszt-emlékmű, hanem nemzeti fájdalom-szobor. A levelet "aljas és cinikus arcul csapásnak" értékelte Magyar Fruzsina, az emlékmű elleni civil akció egyik szervezője.

Csak azértis elkészül a Szabadság téren a vitatott '44-es német megszállási emlékmű - derült ki Orbán Viktor leveléből, amelyet annak a 30 zsidó származású amerikai kongresszusi képviselőnek küldött, akik a heves hazai ellenállást és az ügy miatt kialakult nemzetközi botrányt is érzékelve nemrég nyílt levélben kérték a miniszterelnököt az építkezés leállítására és az egész emlékmű-kérdés újragondolására. Aggályaikat azonban Orbán nemcsak figyelmen kívül hagyta, hanem - mintha békemenetes közönsége előtt beszélne - terjengős önigazolásba bonyolódott arról, hogy a kérdés nem is az, aminek tűnik, egyébként pedig a választók kegyéből ő nemzetegyesítést folytat, és ennek része az emlékmű is. Amely szobor egyébként - hívta fel a figyelmet - "nem holokauszt-emlékmű", hanem "egy szabadságharcos nemzet emlékműve arról a fájdalomról, amikor eltiporták a szabadságát".

Ez vezeti a budapesti Szabadság téri emlékmű felállítóit - írta a szerdai dátumozású válaszlevélben, amelyet Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője juttatott el az MTI-hez. A kormányfő sajtófőnöke amúgy múlt hét kedd óta nem reagált a Népszava azon kérdésére, hogy Orbán válaszol-e a szenátoroknak. A választ tehát Orbán megírta, ám abban egy szóval sem tért ki a képviselők felvetésére, miszerint "félő, hogy a szobor félreértelmezi a deportálásokban betöltött magyar szerepet". Arra sem reagált, hogy a képviselők szerint a szobor, amely az ország ártatlanságát jelképezi, "nem erősíti az egységet és nem gyógyítja a sebeket, sőt, az ellenkező irányban hat" és "nem megfelelően tükrözi az egykori tragikus eseményeket". Átlépett a kormányfő továbbá azon a megjegyzésen is, miszerint a magyar zsidóság vezetői úgy vélik, a tervezett szobor "tisztára mossa azt a tényt, hogy voltak magyarok, aki cinkosok voltak rokonaik módszeres legyilkolásában".

Ezekre a súlyos és indokolt aggályokra egy szót sem vesztegetett Orbán, ehelyett hosszan írt arról, hogy "1944. március 19-től 1991-ig folyamatosan állomásoztak megszálló katonai csapatok hazánk területén", ezért az emlékmű állítóit - folyatta - az a törekvés vezette, hogy "emlékeztessük az elkövetkezendő nemzedékeket a szabadság jelentőségére és hogy milyen tragikus következményekkel jár egy nemzet életére szabadságának elvesztése". A holokausztot relativizáló, és az abban való akkori magyar vezetés felelősségét kisebbíteni szándékozó alkotást Orbán tudatosan igyekezett kiemelni az azt övező vitából, már azzal is, hogy a szoborról való érdemi diskurzus helyett pártja választási győzelméről áradozott. Azt írta, az áprilisi országgyűlési választás eredményeként folytathatja azt a nemzetegyesítő politikát, amelyet még első kormányzása idején, 1998-ban indított el.

Kitért arra is, hogy "Mi, magyarok a kölcsönös megértésen, a tisztelet kultúráján és az emberi méltóság feltétlen tiszteletén alapuló jövő irányába fordítottuk lépéseinket". Ez a kijelentése ugyanakkor már csak a szobor esetében sem áll meg, hiszen a terv és annak puccsszerű végrehajtása ellen tiltakozó civilek, illetve Mazsihisz-vezetők, történészek, közéleti szereplők egyetlen aggályát sem hallgatta meg, nemhogy hallgatott volna rájuk. Emlékezetes, a Mazsihisz-vezetőkkel küldöttje, Lázár János miniszterelnökségi államtitkár folytatott látszategyeztetést, tiltakozó leveleiket nem vette figyelembe, az ígért tárgyalásos rendezésről elfelejtkezett, végül pedig csak annyit mondott, hogy "nincs mozgástere" a kérdésben. Emlékezetes, hogy emellett többször is védelmébe vette a pályáztatás nélkül, 270 millió forintból megvalósuló alkotást, mondván: "ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan".

Az Orbán-választ az emlékmű ellen immár két hónapja demonstráló civilek egyik szervezője, Magyar Fruzsina lapunknak úgy kommentálta: "aljasnak és cinikusnak érzem ezt a válasznak sem nevezhető dölyfös monológot, amely az egész társadalom arculcsapása". A levél ismét azt jelzi, "Orbán azt hiszi, bármit megtehet, de azért vagyunk itt a téren, és azért is maradunk, hogy bizonyítsuk: nem tehet meg mindent" - fogalmazott. Hozzátette: az egyre aktívabb civil társadalom "kezd ébredezni, és nem tartja oda a másik orcáját is."

Éjjel helyre tették Tisza Istvánt

Tegnapra virradóra talpazatára emelték a Kossuth téren a Tisza István-emlékmű főalakját. A Parlament északi oldalán a tér felújításának apropóján eredeti állapotában állítják helyre a néhai miniszterelnöknek emléket állító szoborcsoportot. A Tisza-emlékmű kőtáblájára időközben felvésték Orbán nevét - Orbán Antalét, aki Zala György szobrász és Foerk Ernő építész mellett az egyik alkotója. A Kossuth tér 1944 előtti arculatának helyreállítása egyébként élénk tiltakozást váltott ki, már csak azért is, mert emiatt eltávolították Károlyi Mihály szobrát, József Attiláét odébb rakták, miközben visszakerülnek a térre a korabeli alkotások. A Vs.hu értesülése szerint egyébként éppen azért csúszik a Szabadság téri '44-es megszállási emlékmű avatása, mert Orbán már "elígérkezett" a Kossuth téri Tisza-emlékmű avatására, amely szombaton lesz, és nem akarták, hogy a két avatás időben összecsússzon.