Megrendült Hollande hatalma

Vezércikkben ismerte el a Le Monde, hogy Francois Hollande államfő diplomáciai buzgalma a normandiai partraszállásra emlékező vezető politikusok körében viszonylagosan sikeres volt. Igaz, Angela Merkel erőteljes segítségével összehozta Barack Obama amerikai elnököt Vlagyimir Putyinnal, megpróbálta az ukrán válságot enyhíteni, és valami, ha csekélység is, sikerült. A jelek szerint külpolitikával próbál kikecmeregni jelenlegi szorult helyzetéből.

A lehető legjobbkor ért el nemzetközi sikert a francia köztársasági elnök - értékelt a francia sajtó egésze, mert különben Hollande politikai helyzete, úgy általában, szinte katasztrofális.

Nem akarják Sarkozy visszatérését

Bár csak 2017-ben rendeznek elnökválasztást Franciaországban, s a következő szűk három évben még komoly változások is elképzelhetőek a belpolitikában, jelenleg úgy tűnik, a franciák nem kívánják vissza elnöknek a 2012-ben megbukott Nicolas Sarkozyt. Ennek oka lehet, hogy a konzervatív UMP-t számos botrány rázta meg, s ezek az esetek Sarkozy megítélését sem hagyják érintetlenül. A Le Parisien felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 14 százaléka szeretné Sarkozy elnökként való visszatérését. Az UMP korábbi elnökéét, Alain Juppéét ezzel szemben 23 százalék támogatná. Sarkozy népszerűbb az UMP szavainak körében: náluk 28 százalék támogatná, Juppét csak 19 százalék. Amikor Sarkozyt nemrégiben arról kérdezték, készül-e a visszatérésre, sejtelmesen annyit válaszolt: "Nem kerülheted el a sorsodat". Múlt szerdán pedig a hozzá közel álló Brice Hortefeux úgy vélte, Sarkozy menthetné meg az országot a gazdasági összeomlástól.

Szocialista párti tábora tavaly az önkormányzati választásokon látványos vereséget szenvedett, néhány hete pedig az európai parlamenti képviselők erőpróbáján, harmadik lett az első helyre került szélsőjobboldali Nemzeti Front és a konzervatív UMP mögött.

Hollande-nak három éve van még az Elysée-palotában, elvben 2017-ben újabb fél évtizedre indulhatna, de csak elvben, mert a jelek szerint súlyos vereség várhat rá. A népszerűsége három százalékra zuhant, ilyen példa az Ötödik Köztársaság történetében még soha nem volt.

Mi történt időközben? A baloldali államfő fölélte szinte minden tartalékát. A gazdaság omladozik, a munkanélküliség mértéke tragikus, az államadósság növekszik, az elnök kapcsolata az ország egészével úgyszólván alig észlelhető, sem képzelőerő, sem bátorság, hiányzik a jövőkép.

Az a látszat, mintha a de Gaulle által 1958.-ban megteremtett köztársasági rendszer omlott volna össze, de ez így nem igaz, vagy nem teljesen.

Az derült ki mindössze, hogy az a politikai többség, amelyet a Francia

Szocialista Párt 2012.-ben diadalmasan összehozott, az állami csúcson és a törvényhozásban is szétfoszlóban van. Mintha a párizsi politikában hidegháborús hangulat kerekedett volna fölül, minden megbénult.

Tetézi az egészet, hogy éppen belső gyöngesége miatt lassanként fölmorzsolódott Francois Hollande nemzetközi megbecsülése is.

Elhatárolódtak Le Pentől

Elhatárolódtak a francia Nemzeti Front (FN) vezető politikusai, köztük a pártelnök, Marine Le Pen a szélsőjobboldali pártot alapító Jean-Marie Le Pen újabb, antiszemita kijelentésétől. A tiszteletbeli elnök hétfőn azzal vádolta meg a lányát, hogy a politikai fősodorhoz próbál igazodni, s ezért bírálta őt. Jean-Marie Le Pen az FN honlapján, egy azóta onnan lekerült videóban a szélsőjobboldali pártot elítélő művészeket, köztük Madonnát, Yannick Noah francia énekest, egykori teniszezőt és Guy Bedos francia humoristát támadta.

Amikor a riporter Patrick Bruel francia énekes-színészt is megemlítette, aki köztudottan zsidó, Le Pen elégedett mosollyal azt mondta: "legközelebb csinálunk belőlük egy kemencényi rakást". Miután több antirasszista szervezet, köztük az SOS Racisme (Rasszizmus) és az MRAP, valamint a Franciaországi Zsidó Diákok Uniója (UEJF) és az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) azonnal elítélte Le Pen újabb antiszemita kijelentését és jelezték, hogy feljelentést tesznek, vasárnap Marine Le Pen is elhatárolódott az apjától.

A szocialista kormányzat iránt egyébként mondhatni csakugyan objektív Le Monde ebben a témakörben, igaz, kicsit sarkosan, úgy fogalmazott, hogy "köztársasági elnök barátok nélkül".

Annak ellenére ez a valóság, írta a szajna-parti diplomáciát elemző kommentár, hogy a normandiai partraszállás évfordulós ünnepségein a látszat szerint mintha a vendéglátó lett volna a középpontban.

A kissé gúnyolódó megjegyzés azt állította, úgy látszott, hogy de Gaulle tábornokkal ellentétben "Hollande-nak sikerült zászlaja mögé sorakoztatnia Roosevelt, Churchill és Sztálin történelmi utódait". De ez csak látszat.

Az Élysée-palota alkalmatlan arra, hogy ráncba szedje a muszklijával kérkedő Bassár el-Aszad szíriai elnököt, alig hallatja hangját az ukrajnai válság esetében, és ha mégis, a többi hatalomhoz képest nagy késésben.

Azt lehetne hinni, hogy minden rendben, mert Hollande mégis olyan elnök, akinek országa állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, elvben változatlanul nagyhatalom, a hadsereg főnöke, nukleáris fegyver fölött is diszponál, mégis gyöngélkedés jeleit mutatja.

Halvány remény, hogy Párizs szocialista kormányzata az esztendő elején

gazdasági reformokat helyezett kilátásba. A partnerek egy része annyi bizalmat még kölcsönöz, ha csakugyan hozzáfognak, talán van még esély a javulásra.

Ezt látszott megerősíteni az is, hogy a közelmúlt heteiben az elnök által meghirdetett közigazgatási reformot mind Franciaországban, mind határain túl rokonszenvvel fogadták.

Új szerkezeti rendszert igyekeznek kialakítani a Napóleon óta megmerevedett régiók helyébe, az 'ősi" közösségek lényeges kérdésekben újuljanak meg. Az eddigi 22 régiónak 14-re csökkentése homogénabb, a mai európai méretekhez jobban igazodó szervezetet ígér.

Halvány kétségek azonban maradtak. E rendszer kialakítása sok időt és türelmet igényel, fölélesztheti is a kisszerű civódásokat. Mindennek ellenére kontinentális méretekben is elismerik, hogy Francois Hollande végre merészet húzott, hosszabb távra ez azonban kevés lehet az üdvösséghez.

A kedvezőtlen képet tovább kuszálja, hogy az európai parlamenti választások a Nemzeti Front mögé szorították a hagyományos konzervatív pártot, az UMP-t is.

Sőt, komoly botrány középpontjába is került azzal, hogy lemondásra szorított elnökéről, Jean-Francois Copéról kiderült, csalt a tavalyi önkormányzati választásokon, jelentősen túllépte a törvényben engedélyezett kampány költségeket, és ennek az elfödésére számlákat is hamisított.

A vizsgálat folyamatban, viszont új súlyos tényező is jelentkezett. Az ügyészségi nyomozás fölébresztette azt a gyanút is, hogy a számlahamisításokban bűnrészes lehetett Nicolas Sarkozy volt államfő, őt is vád alá helyezhetik.

Ha ez bekövetkeznék, mélybe zuhanhat a mérsékelt jobboldal is. Copé pártelnöki utódlására az UMP októberre pártkongresszust szervez, és a jelöltek között mind agresszívebben bukkan föl Sarkozy.

Számára ez a poszt ugródeszka arra, hogy 2017.-ben ismét megpróbálhasson indulni az elnökválasztáson, az általa eleve vesztesnek vélt Hollande második mandátumával szemben.

Két mérsékelt jelölt is síkra szállna Sarkozy ellenében. Alain Juppé volt külügyminiszter, jelenleg Bordeaux polgármestere, népszerű politikus, de túl a hetvenedik életévén elképzelhetik róla, hogy föladja, visszalép.

Elszántabbnak látszik nála Francois Fillon egykori miniszterelnök, aki megalkuvás nélkül kész Sarkozyvel hadba szállni, annyira tart attól, a volt államfő visszatérése még mélyebbre taszítaná az országot.

Azt a kockázatot hordaná magában, hogy a 2017-es elnökválasztás esélyese Marine Le Pen lehet, ami csakugyan tragédia volna. A mérsékelt jobboldali párt jelenlegi krízise, Hollande gyöngélkedésén túl is végzetes lehet.