A lehető legjobbkor ért el nemzetközi sikert a francia köztársasági elnök - értékelt a francia sajtó egésze, mert különben Hollande politikai helyzete, úgy általában, szinte katasztrofális.
Szocialista párti tábora tavaly az önkormányzati választásokon látványos vereséget szenvedett, néhány hete pedig az európai parlamenti képviselők erőpróbáján, harmadik lett az első helyre került szélsőjobboldali Nemzeti Front és a konzervatív UMP mögött.
Hollande-nak három éve van még az Elysée-palotában, elvben 2017-ben újabb fél évtizedre indulhatna, de csak elvben, mert a jelek szerint súlyos vereség várhat rá. A népszerűsége három százalékra zuhant, ilyen példa az Ötödik Köztársaság történetében még soha nem volt.
Mi történt időközben? A baloldali államfő fölélte szinte minden tartalékát. A gazdaság omladozik, a munkanélküliség mértéke tragikus, az államadósság növekszik, az elnök kapcsolata az ország egészével úgyszólván alig észlelhető, sem képzelőerő, sem bátorság, hiányzik a jövőkép.
Az a látszat, mintha a de Gaulle által 1958.-ban megteremtett köztársasági rendszer omlott volna össze, de ez így nem igaz, vagy nem teljesen.
Az derült ki mindössze, hogy az a politikai többség, amelyet a Francia
Szocialista Párt 2012.-ben diadalmasan összehozott, az állami csúcson és a törvényhozásban is szétfoszlóban van. Mintha a párizsi politikában hidegháborús hangulat kerekedett volna fölül, minden megbénult.
Tetézi az egészet, hogy éppen belső gyöngesége miatt lassanként fölmorzsolódott Francois Hollande nemzetközi megbecsülése is.
A szocialista kormányzat iránt egyébként mondhatni csakugyan objektív Le Monde ebben a témakörben, igaz, kicsit sarkosan, úgy fogalmazott, hogy "köztársasági elnök barátok nélkül".
Annak ellenére ez a valóság, írta a szajna-parti diplomáciát elemző kommentár, hogy a normandiai partraszállás évfordulós ünnepségein a látszat szerint mintha a vendéglátó lett volna a középpontban.
A kissé gúnyolódó megjegyzés azt állította, úgy látszott, hogy de Gaulle tábornokkal ellentétben "Hollande-nak sikerült zászlaja mögé sorakoztatnia Roosevelt, Churchill és Sztálin történelmi utódait". De ez csak látszat.
Az Élysée-palota alkalmatlan arra, hogy ráncba szedje a muszklijával kérkedő Bassár el-Aszad szíriai elnököt, alig hallatja hangját az ukrajnai válság esetében, és ha mégis, a többi hatalomhoz képest nagy késésben.
Azt lehetne hinni, hogy minden rendben, mert Hollande mégis olyan elnök, akinek országa állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, elvben változatlanul nagyhatalom, a hadsereg főnöke, nukleáris fegyver fölött is diszponál, mégis gyöngélkedés jeleit mutatja.
Halvány remény, hogy Párizs szocialista kormányzata az esztendő elején
gazdasági reformokat helyezett kilátásba. A partnerek egy része annyi bizalmat még kölcsönöz, ha csakugyan hozzáfognak, talán van még esély a javulásra.
Ezt látszott megerősíteni az is, hogy a közelmúlt heteiben az elnök által meghirdetett közigazgatási reformot mind Franciaországban, mind határain túl rokonszenvvel fogadták.
Új szerkezeti rendszert igyekeznek kialakítani a Napóleon óta megmerevedett régiók helyébe, az 'ősi" közösségek lényeges kérdésekben újuljanak meg. Az eddigi 22 régiónak 14-re csökkentése homogénabb, a mai európai méretekhez jobban igazodó szervezetet ígér.
Halvány kétségek azonban maradtak. E rendszer kialakítása sok időt és türelmet igényel, fölélesztheti is a kisszerű civódásokat. Mindennek ellenére kontinentális méretekben is elismerik, hogy Francois Hollande végre merészet húzott, hosszabb távra ez azonban kevés lehet az üdvösséghez.
A kedvezőtlen képet tovább kuszálja, hogy az európai parlamenti választások a Nemzeti Front mögé szorították a hagyományos konzervatív pártot, az UMP-t is.
Sőt, komoly botrány középpontjába is került azzal, hogy lemondásra szorított elnökéről, Jean-Francois Copéról kiderült, csalt a tavalyi önkormányzati választásokon, jelentősen túllépte a törvényben engedélyezett kampány költségeket, és ennek az elfödésére számlákat is hamisított.
A vizsgálat folyamatban, viszont új súlyos tényező is jelentkezett. Az ügyészségi nyomozás fölébresztette azt a gyanút is, hogy a számlahamisításokban bűnrészes lehetett Nicolas Sarkozy volt államfő, őt is vád alá helyezhetik.
Ha ez bekövetkeznék, mélybe zuhanhat a mérsékelt jobboldal is. Copé pártelnöki utódlására az UMP októberre pártkongresszust szervez, és a jelöltek között mind agresszívebben bukkan föl Sarkozy.
Számára ez a poszt ugródeszka arra, hogy 2017.-ben ismét megpróbálhasson indulni az elnökválasztáson, az általa eleve vesztesnek vélt Hollande második mandátumával szemben.
Két mérsékelt jelölt is síkra szállna Sarkozy ellenében. Alain Juppé volt külügyminiszter, jelenleg Bordeaux polgármestere, népszerű politikus, de túl a hetvenedik életévén elképzelhetik róla, hogy föladja, visszalép.
Elszántabbnak látszik nála Francois Fillon egykori miniszterelnök, aki megalkuvás nélkül kész Sarkozyvel hadba szállni, annyira tart attól, a volt államfő visszatérése még mélyebbre taszítaná az országot.
Azt a kockázatot hordaná magában, hogy a 2017-es elnökválasztás esélyese Marine Le Pen lehet, ami csakugyan tragédia volna. A mérsékelt jobboldali párt jelenlegi krízise, Hollande gyöngélkedésén túl is végzetes lehet.
