Ezúttal bronz akadt horogra

A tegnapi nap sem telt el magyar érem nélkül a strasbourgi vívó Európa-bajnokságon: a férfi kardozóknál Gémesi Csanád állhatott fel a dobogó alsó fokára.

A tavalyi budapesti világbajnokság hetedik helyezettje a főtáblán a lengyel Adam Skrodzki, majd a fehérorosz Aliakszandr Bujkevics ellen nyert, a negyeddöntőben pedig annál a francia Nicolas Rousset-nál bizonyult jobbnak, aki előzőleg az olimpiai bajnok Szilágyi Áront búcsúztatta.

A fináléért aztán jött a vb-győztes Venjamin Resetnyikov, akivel rendkívül izgalmas csörtét vívott, ám hiába vezetett 11-10-re, az orosz fordított, és a vége 12-15 lett.

Gémesi mellett sajnos a többiek nem hozták a várt eredményt: az olimpiai bajnok Szilágyi Áron a 10., Szatmári András a 16., míg Decsi Tamás a 31. helyen végzett.

A női tőrben még ennyi örömünk sem telt, ugyanis a legeredményesebb magyar, Knapek Edina a 16. helyen végzett.

Knapek a főtáblán előbb tusszegény asszóban, egy találatnyi különbséggel legyőzte a lengyel Hanna Lyczbinskát, majd a fegyvernem legendás alakjával, a hatszoros olimpiai és 14-szeres világbajnok olasz Valentina Vezzalival csapott össze, akitől egy tussal szenvedett vereséget.

A többiek már az első meccsüket is elveszítették a főtáblán: Jeszenszky Szilvia 19., Varga Gabriella 22., Kreiss Fanny pedig 23. lett.

Következnek a csapatversenyek: ma a férfi párbajtőrözők lépnek pástra, a világbajnok magyar válogatott a nyolc közé jutásért a holland-svéd mérkőzés győztesével találkozik.

Szerző

Kamulevél az Alexandráról

A magyar könyvkiadók többsége tegnap reggel a következő levelet találta elektronikus postaládájában: Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) arról tájékoztatta a kiadókat, hogy "döntés született a Pécsi Direkt Kft. kiadók felé fennálló tartozásai kiegyenlítésének ügyében", ami szerint Matyi Dezső birtokolta "Pécsi Direkt Kft. a kiadók felé fennálló 2013 decemberig felhalmozódott több hónapos tartozásokat sajnos szándéka ellenére sem áll módjában kiegyenlíteni"

A kiadók értetlenül álltak a Csordás Gábor MKKE elnöke által aláírt közlés előtt, hiszen ilyen lépésre a MKKÉ-nek nincs joga és lehetősége.

Az Ünnepi Könyvhét tegnap délelőtti sajtótájékoztatóján a MKKE egyik vezetője, Kocsis András Sándor kijelentette, majd közleményben is megerősítette, a levél hamisítvány: "Csordás Gábor nevével visszaélve, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésére hivatkozva egy  hamis és hazug körlevelet küldött ki valaki.

A Pécsi Direkt Kft. tartozása ügyében az MKKE semmilyen testülete természetesen semmilyen döntést nem hozhatott". Kocsis kérdésünkre megerősítette, hónapok óta tárgyal a szervezet Matyi Dezsővel, de fel sem merült ilyen ajánlat.

Abban maradtak, hogy egyenként megkeresi a kiadókat Matyi Dezső, konszolidációs ajánlatával. Úgy tudjuk, van olyan kiadó, amelynek valóban tettek ajánlatot, de számos olyan is, amelyet meg sem kerestek.

Olyan kiadóval nem beszéltünk, amely megegyezett volna Matyi Dezső cégével. Nem titok, hogy az Alexandra bolthálózatot birtokló vállalkozó cége bajban van, számos kiadó panaszkodik, hogy egy éves kifizetetlen számláik vannak.

Matyi egy interjújában Csányi Sándor OTP vezért vádolta meg azzal, hogy szándékosan tönkre akarja tenni. Azt lehet tudni, hogy a tulajdonos kiüríti a hatalmas adósságokkal küzdő Pécsi Direkt Kft-t, s új cégen keresztül forgalmazza a könyveket.

Szerző

Százötven éve született Strauss

Zeneszerzőként óriás volt, a legnagyobbak közül való, jellemként azonban igencsak gyönge. A ma százötven éve született Richard Strauss édesapja révén lett muzsikus, a kürtművész papa a maga idejében Németország híresen legjobbja volt. Innen vándorolt át a vénákba az örökség, ocsmány hagyománnyal párosulva, a megrögzött antiszemitizmussal.

Az ifjú Richard karmesterként kezdte, hamarosan messze földre elterjedt kiválóságának a híre. Aztán elkezdett komponálni.  Induláskor azonnal a legjobbakat, a Till Eulenspiegelt, a Don Quijotét, a Don Juant.

Végre elérkezett az első opera is, amelynek a létrejöttében már nyíltan része volt a zsidógyűlöletnek, a bibliai hátterű Salome, mintegy annak a bizonyságául, hogy "Mózes népe elszabadultan érzéki, hajszolja az örömöket". Azonnal világsiker, de nem mondanivalója miatt, hanem lenyűgöző zenéjéért.

Már akkor megszületett az a legenda, hogy Richard Strauss az olcsó közönségsikert keresi, a népszerű dallamokat, holott mindössze annyi az igazság, hogy ellentétben a komponisták legtöbbjével, ő nem kínokban szülte az alkotásait, szinte közvetlenül a lelkéből fakadtak.

Tartós alkotó szövetséget kötött a kortárs nagy költővel, Hugo von Hoffmannsthallal, aki egészen a haláláig írta a színpadi művek szövegének a többségét.

Hasonlatos volt ez a Mozart-Da Ponte pároshoz, például a Rózsalovag tündéri záró hármasa zeneileg is Mozart világát idézi.

De ebben az együttműködésben is időnként már kibukkan a zeneszerző tüskés hajlama. Ami azért meglepő, mert Richard Straussban jelen volt a gyöngédség is.

Papucsférjként rajongott feleségéért, egy tábornok lányáért, aki viszont szinte egész házasságukban gyötörte őt, miközben olthatatlanul viszontszerette.

A hitves hálószobájába a szenvedélye viszont nagy ritkán vitte, nem annyira azért, mert csúnya asszony volt, (az volt), hanem mert a zeneszerzőt a testi gyönyörök amúgy hidegen hagyták.

Sajátos vonása az is Richard Srauss életének, hogy antiszemitizmusát fennen hirdette, miközben alkotó életét végig kísérték a zsidó partnerek.

Kutya-macska barátságnak mondható közismert összetalálkozása a másik óriással, Gustav Mahlerrel, akinek vezényelte ugyan zseniális szimfóniáit, miközben amint módja volt rá, bántotta őt is.

Annak tulajdonítják ezt, hogy tisztában volt Mahler értékével, miközben gyötörte az indokolt szakmai féltékenység.

Legendás antiszemitizmusának az is ellentmondani látszott, hogy amikor elvesztette Hoffmannsthalt, kétségbeesve kereste minőségi utódát, akit aztán Stefan Zweigben lelt meg.

Közösen alkották "A hallgatag asszonyt", amelynek szövegkönyvéről a komponistának az volt a véleménye, hogy a Figaro házassága óta a legjobb vígoperai librettó.

A hazai születésnapi Strauss parádé színlapján ez a mű nem szerepel, a budapesti Operaház eddig soha nem is játszotta. És itt bukkan elő a legékesebben a zeneszerző jellembeli fogyatékossága.

E mű születése ugyanis már a nácik uralmának az idejére esett, a hatalom betiltotta a zsidó társszerzőséget. Strauss igaz, megpróbált szembeszegülni, de csak meghátrált.

Azért is, mert testestől-lelkestől behódolt a hitleri uralomnak, kiszolgált. Náci párttag nem lett, azt elutasította, akárcsak Furtwängler.

Az utókor mindezt elnézte, mert bölcsen zenetörténeti nagyságát ítélte fontosabbnak. Urnája búcsúztatására Srauss Beethoven Eroicájának a gyászindulóját kérte, amelyet ki más is vezényelhetett, mint a megbocsátó Solti György.

Szerző
Frissítve: 2014.06.10. 22:25